BK BH 1993/535
BK BH 1993/535
1993.09.01.
I. A kiutasítás mellékbüntetésnek főbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazása mellett a közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása törvénysértő [Btk. 38. § (2) bek. 5. pont és (3) bek., 58. § (1) bek., 61. § 88. §].
II. A külföldi állampolgárságú terhelttel szemben kiszabott járművezetéstől eltiltás hatálya csak a Magyar Köztársaság területére terjed ki [Btk. 3. §, 58. § (1) bek.].
A városi bíróság jogerős ítéletével - az akkor szovjet állampolgárságú - terheltet bűnösnek mondotta ki ittas járművezetés vétségében, és ezért főbüntetésül a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra, mellékbüntetésként Magyarország területén a közúti járművezetéstől 1 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A turistaként Magyarországra érkezett terhelt a vádbeli napon enyhe fokú - vérében 1,13 ezrelék - alkoholos befolyásoltság állapotában vezette az édesanyja tulajdonában levő személygépkocsit. Az alkoholos befolyásoltsága és a figyelmének cigarettára gyújtás miatti elterelődése folytán a járműve feletti uralmát elveszítette, és az út mellett parkoló két személygépkocsinak ütközött, a saját járműve pedig felborult, és a gépkocsiban szállított két utasa 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A városi bíróság ítélete ellen a büntetést kiszabó rendelkezései miatt, azok többirányú törvénysértő volta miatt, a terhelt javára emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A városi bíróság az ittas járművezetés vétségében bűnösnek kimondott terheltet az ítélet rendelkező részében főbüntetésként kiutasításra ítélte.
Ezzel ellentétben a rövidített szerkezetű ítélet az alkalmazott jogszabályokat említve hívja fel a Btk. 38. §-a (2) bekezdésének 4. pontját (amely a kitiltásra vonatkozik) és a (3) bekezdést, továbbá a Btk. 61. §-át. A felhívott anyagi jogi szabályok ekként nem hagynak kétséget abban a tekintetben, hogy a városi bíróság főbüntetés kiszabása helyett, önállóan, a mellékbüntetések közül a kiutasítást alkalmazta elsődleges joghátrányként, a Btk. 88. §-ára figyelemmel.
Az anyagi jogi rendelkezések ilyen módon történő alkalmazásával a terhelt ellen indult büntetőeljárás törvényesen lezárható lett volna, mert az ittas járművezetés vétségének elkövetőjét fenyegető büntetési tétel alatta marad a jogintézmény alkalmazhatóságát legfeljebb 2 évi szabadságvesztésben meghatározó előírásának (Btk. 88. §).
A városi bíróság azonban nem vizsgálta, hogy a Btk. 61. §-ában meghatározott kiutasítás mellékbüntetésnek megvalósultak-e az alkalmazhatósági feltételei; nem észlelte, hogy a törvényben tételesen felsorolt egyes mellékbüntetések valamelyikének önállóan, főbüntetés kiszabása helyett történő alkalmazása esetén a Btk. 88. §-a rendelkezésének megfelelően további mellékbüntetés kiszabására már nincs törvényi lehetőség, és ehhez képest azt sem vizsgálta, hogy a terhelt által megvalósított bűncselekmény jellegére tekintettel a közúti közlekedés biztonsága érdekében a büntetés célja járművezetéstől eltiltás kiszabásának mellőzésével elérhető-e.
A történeti tényállást értékelve megállapítható, hogy a nem magyar állampolgár terhelt csupán könnyebb sérülésekkel járó ittas járművezetés vétségét követte el, és ennek a közúti közlekedési bűncselekménynek távolról sem olyan mértékű a tárgyi súlya, amely - az elkövető terhére megállapítható kedvezőtlen alanyi ismérvek hiányát is szem előtt tartva - az országban tartózkodását nem kívánatossá tenné. Ilyen adatok ismeretében a Btk. 61. §-a alkalmazhatóságának törvényi feltételei nem mutathatók ki, ezért annak joghátrányként alkalmazása törvénysértő. A városi bíróság kétségkívül helyesen következtetett arra, hogy a terhelt által járművezetőként a közúti forgalomban tanúsított magatartása olyan mértékben veszélyes a közúton közlekedőkre, hogy az mellőzhetetlenné teszi vele szemben meghatározott időre a közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazását. A városi bíróság az eltiltás tartamának mértékét is helyesen határozta meg. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a Btk. 88. §-a szerint önálló büntetésként csak egy mellékbüntetést lehet kiszabni. A fenti összefüggésekből következik, hogy a városi bíróságnak helyes jogértelmezéssel a terheltet főbüntetés helyett önálló büntetésként a közúti járművezetéstől eltiltásra kellett volna ítélnie.
A törvényességi óvás indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértő rendelkezések hatályon kívül helyezésével egyidejűleg maga hozzon az anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelő határozatot. Ennek az indítványnak az érdemi elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak figyelemmel kellett lennie az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB számú határozatában foglalt arra a követelményre, hogy törvényességi óvás alapján a terhelttel szemben a megtámadott határozatban megállapítottnál hátrányosabb rendelkezést nem lehet hozni. Ennek a követelménynek a teljesülése végett a Legfelsőbb Bíróság a Be. 241. §-ának a súlyosítási tilalomról szóló rendelkezését értelmező, a Büntető Kollégium 115. számú állásfoglalását vette alapul. Ennek 12. pontjában adott iránymutatás szerint "az első fokú alkalmazott főbüntetés helyett önálló büntetésként csak olyan mellékbüntetés szabható ki, amelyet főbüntetés mellett már az elsőfokú bíróság is alkalmazott, és amelynek törvényi feltételei egyébként is fennállnak". A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a közúti járművezetéstől eltiltás nem eredményez a terheltre hátrányosabb rendelkezést, mint amit a törvényességi óvással támadott határozat tartalmaz.
Ugyanakkor - a törvényességi óvás tárgyi kereteit kitöltendően - indokolt utalni arra is, hogy felesleges volt a megtámadott határozatnak a közúti járművezetéstől eltiltás Magyarország területére szóló korlátozása. Ez a rendelkezés ugyanis alkalmas azt a képzetet ébreszteni, hogy létezhet olyan ítéleti rendelkezés is, amely a magyar bíróság által előírt joghátrányt más államok területén is érvényesíti. A büntetőtörvénynek a területi hatályról rendelkező 3. §-ára figyelemmel következik ugyanis, hogy a honi bíróságaink ítéleti rendelkezései a Magyar Köztársaság területén hatályosulnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság ítélete a büntetést kiszabó részében - mégpedig a terheltnek a Magyar Köztársaság területéről kiutasítás mellékbüntetésnek főbüntetésként alkalmazása és emellett a Magyar Köztársaság területén 1 évi közúti járművezetéstől eltiltásnak mellékbüntetésként alkalmazása miatt - törvénysértő, ezért az ítéletet az említett részében hatályon kívül helyezte; a terhelttel szemben a kitiltás alkalmazását mellőzte és őt a Btk. 88. §-ára is utalással önállóan, főbüntetés kiszabása helyett 1 évi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. B. törv. IV. 150/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás