BK BH 1993/536
BK BH 1993/536
1993.09.01.
A rendfokozatban visszavetés mellőzése az ittas járművezetést elkövető katonával szemben [Btk. 133. §, 188 § (1) bek.].
A városi bíróság a zászlós rendfokozatú hivatásos katona vádlottat ittas járművezetés vétsége miatt 100 napi tétel pénzfőbüntetésre, továbbá 1 évre a rendfokozatban visszavetésre és 1 év 10 hónapi közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 150 forintban állapította meg. Az irányadó tényállás szerint a 39 éves, kétgyermekes vádlott 1973 óta teljesít hivatásos katonaként szolgálatot. Szakmailag jól képzett, munkáját jó színvonalon teljesíti. Három éve zászlós rendfokozatú, felesége munkanélküli, 9000 forint munkanélküli-segélyt kap. A vádlottnak és a feleségének egy személygépkocsija és egy félig kész családi háza van. A vádlott 1976 óta rendelkezik "A", "B", "C", "D" kategóriájú vezetői engedéllyel. Közlekedési múltja kifogástalan. A vádlott a vádbeli napon a munkájának befejezése után a szolgálati helyéről lakására hajtott személygépkocsijával. Elindulása előtti időben nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Ennek eredményeként súlyos fokú (2,93 - 3,6 ezrelékes) alkoholos befolyásoltság állapotában vezetett. A városba érve balra nagy ívben kívánt kanyarodni. Ittasságából folyó bizonytalan vezetés következtében azonban kis ívben kanyarodott, és nekiütközött a sértett által szabályosan vezetett gépkocsinak, amelyben a vezetőn kívül annak kisfia utazott. Sérülést nem szenvedtek.
Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért, a katonai mellékbüntetés mellőzése végett jelentett be fellebbezést. Ennek alapján a megyei bíróság felülbírálta az ügyet, és megállapította, hogy a megalapozott tényállásra figyelemmel törvényes a bűnösség megállapítása, és a cselekményének a jogi minősítése is helytálló. A megyei bíróság a főbüntetést, valamint a közúti járművezetéstől eltiltást törvényesnek találta.
Ugyanakkor alaposnak ítélte a katonai mellékbüntetés kiszabását támadó perorvoslatot. Előrebocsátja, hogy katonai mellékbüntetést nem csak a (kijelölt) megyei bíróságok katonai tanácsai alkalmazhatnak. Az alkalmazás előfeltételei azonban természetesen azonosak és egységesek. Az adott esetben e mellékbüntetés kiszabása két okból is téves volt. Egyrészt, mert a Btk. 133. §-ának alkalmazása során kialakult ítélkezési gyakorlatban a visszavetés csak az azonos rendfokozatú kategóriába lehetséges. A zászlós tehát eggyel alacsonyabb rendfokozatba - főtörzsőrmesternek - nem vethető vissza, mert az már a tiszthelyettesi rendfokozatú kategóriába tartozik. Másrészt a rendfokozatban visszavetés a szolgálatban megmaradó katona számára az egyik legsúlyosabb katonai mellékbüntetés. Miután az alacsonyabb rendfokozatba kerülés egyenruháján mindenki által észrevehető, ezért jelentős erkölcsi hátrányt is jelent. Ezen túlmenően anyagi következményei vannak, mert a katona illetménye nemcsak beosztásától, hanem a rendfokozattól is függ. Kiszabására akkor kerülhet sor, ha a bűncselekménnyel okozott rendfokozati sérelem kimutatható, ez azonban nem olyan súlyú, hogy lefokozást kellene alkalmazni. Az elsőfokú bíróság lényegében azzal indokolta a mellékbüntetés alkalmazását, hogy a vádlott egyenruhában volt, súlyosan kifogásolható magatartását nemcsak a sértett és a kisfia észlelte, hanem azt a forgalmas kereszteződésben sokan mások is észlelhették. Az ítélet szerint: "A Magyar Honvédség tiszthelyettesi egyenruhája az állampolgárok előtt lejáratódott... így annak viselésére a vádlott egyelőre nem méltó..."
A megyei bíróság ezt az érvelést figyelemre méltónak tartja. Utal azonban arra, hogy a vádlott nem volt szolgálatban, mindenki által felismerhetően személyi tulajdonában levő járművel utazott. A járókelők nagyobb körének megbotránkozására, a zászlósi rendfokozat általuk történt felismerésére nincsenek adatok. A sértettel folytatott párbeszédet idegenek nyilván nem is hallhatták.
A megyei bíróság ezen túlmenően utal az elkövetés óta eltelt viszonylag hosszabb időre, az elsőfokú ítélet óta eltelt közel egy évre is. Ezalatt a rendezett életvezetésű vádlott katonai szolgálatát ugyancsak kifogástalanul látta el.
Mindezekre tekintettel a rendfokozatban visszavetést a megyei bíróság mellőzendőnek találta, ugyanakkor az ennél enyhébb, a várakozási idő meghosszabbítása mellékbüntetés kiszabását sem látta indokoltnak. A vádlott soron következő előléptetése hat év múlva esedékes. Ilyen, viszonylag hosszú idő esetén a várakozási idő meghosszabbítása eleve nem célszerű. Hatályosulására ugyanis olyan későn kerülne sor, amikor a büntetési cél már nem érvényesülhet.
A megyei bíróság mindezekre figyelemmel mellőzte a katonai mellékbüntetés alkalmazását, egyebekben pedig helybenhagyta a városi bíróság ítéletét. (Fejér Megyei Bír. Bf. 77/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás