BK BH 1993/537
BK BH 1993/537
1993.09.01.
Az emberölés bűntettének kísérlete több emberen elkövetettként minősül, ha az elkövető a kertje bejárati ajtajának kilincsét áram alá helyezi, és ennek következtében a kiskorú sértett meghal, és a segítségére siető édesapját is áramütés éri [Btk. 166. § (2) bek. f) pont].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 10 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott észlelte, hogy a kertjében termett gyümölcsöt rendszeresen megdézsmálják. Ennek megakadályozása érdekében a bejárati kapu kilincsét a lakásából működtethetően 220 voltos áram alá helyezte, egy rejtetten elhelyezett berendezéssel. A 15 éves sértett be akart menni a vádlott kertjébe, és őt áramütés érte, ennek hatására a földre esett, és hangosan segélykiáltásokat hallatott. A kiskorú az áramütés során szívmegállás folytán a helyszínen meghalt. A kiskorú édesapja a helyszínre sietett, ő is megfogta a feszültség alá helyezett kilincset, és az áram őt is megütötte. A lakásában tartózkodó vádlott ekkor kikapcsolta a berendezést.
A legfőbb ügyész a vádlott cselekményének több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérleteként történő minősítését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A megyei bíróság a tényállást a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól mentesen állapította meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a kimondása.
Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének minősítette. Ennek során figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott reálisan számíthatott arra, hogy nemcsak egy, hanem több ember is megkísérelheti a behatolást a telkére. Ennek során számolnia kellett azzal is, hogy több személy veszítheti életét a feszültség alá helyezett dróttal való érintkezés folytán. Ez egyébként konkrétan meg is történt, mert nemcsak a kiskorú sértettet, hanem a segítségére siető édesapját is áramütés érte. Ugyanakkor a vádlott elmondása szerint is már többször jártak bent a kertjében, amiből ugyancsak tudnia kellett, hogy több személy is bemehet oda. Így magatartásával a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének f) pontjába ütköző, több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérletét valósította meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a cselekményét ekként minősítette, egyetértve a legfőbb ügyészi indítvánnyal. A legfőbb ügyészi indítvány indokaiban kifejtettektől eltérően azonban nem azért látta megállapíthatónak a súlyosabb minősítést, mert a vádlottnak a segélykiáltásokat is hallania kellett, és az elektromos áramot mégsem kapcsolta ki. Az ítéleti tényállásban ugyanis nem nyert megállapítást, hogy a vádlott hallotta is a segélykiáltásokat, és mégsem kapcsolta ki az áramot. Az ítélet csak azt rögzíti, hogy amikor már a kapuján dörömböltek, tehát megtudta, hogy valami baj történt, akkor az áramot kikapcsolta, vagyis akkor, amikor először tudomást szerzett arról, hogy valakit áramütés ért. Erre figyelemmel a cselekményét nem egyenes, hanem eshetőleges szándékkal valósította meg akkor, amikor az általa kihúzott drótba áramot vezetett, és belenyugodott abba, hogy az egy vagy több ember életét is kiolthatja.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a vádlott védőjének azzal az álláspontjával, hogy csak a gondatlan emberölés vétsége valósult meg. A vádlott ugyanis szándékosan hozta létre azt a helyzetet - épített ki vezetékhálózatot és helyezte azt áram alá -, amelynek következtében megnyílt a lehetősége annak, hogy az oda behatoló emberek életüket veszthetik, és szándéka - eshetőlegesen - erre az eredményre is kiterjedt.
A megváltozott minősítésre tekintettel a büntetés kiszabására kiható körülményeket is újra kellett értékelni. Így további enyhítő körülményként kellett figyelembe venni, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, és azt a vádlott eshetőleges szándékkal valósította meg. Ezzel szemben mellőzte a Legfelsőbb Bíróság az elszaporodottság súlyosító körülménykénti értékelését. A vádlott által megvalósított cselekmény elkövetési módja egyedi jellegű, ritkán előforduló, tehát nem elszaporodott.
Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel sem látott lehetőséget a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére. A megváltozott minősítés folytán a kiszabható büntetés minimuma került alkalmazásra, ez pedig arányban áll a vádlott cselekményének súlyával és alanyi bűnösségének fokával. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az enyhítésért bejelentett fellebbezéseknek nem adott helyt.
A megváltozott minősítésre figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) pontjára figyelemmel fegyház lenne, a Legfelsőbb Bíróság azonban lehetőséget látott a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, eggyel enyhébb börtönfokozat megállapítására. A vádlott eddigi előélete kifogástalan, a bűncselekmény elkövetésére a tulajdonának a megvédése indította, bár törvénysértő módon járt el. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem érintette az elsőfokú bíróságnak azt a rendelkezését, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott cselekményét több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette, az egyéb rendelkezéseit pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 520/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás