BK BH 1993/543
BK BH 1993/543
1993.09.01.
I. Az összbüntetési ítélettel kapcsolatos törvénysértés miatt kizárt a felülvizsgálati indítvány előterjesztése; ilyen esetben az indítványt - mint a különleges eljárás lefolytatása iránti kérelmet — az alapügyben eljárt bírósághoz kell megküldeni [Be. 284. § (1) bek., 287/B. §, 378/A. §].
II. A többszörös összbüntetésbe foglalás esetén is töretlenül érvényesülnie kell annak az általános elvnek, hogy az összbüntetés — a tartam szempontjából — feltétlenül az elítélt részére érvényesülő kedvezmény; ezért a terhelt a többszörös összbüntetésbe foglalás folytán nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe annál, mintha a korábbi összbüntetési ítéletben megállapított, valamint az újabb alapítéletben kiszabott szabadságvesztéseket folyamatosan töltené [Btk. 93. § (4) bek., BK 105. sz.].
Az eljárt bíróságok a terhelt büntetőügyeiben a következő határozatokat hozták:
1. Az S.-i Városi Bíróság, illetőleg a B.-i Megyei Bíróság az 1990. július 9. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet az 1990. január havában elkövetett lopás bűntette miatt 1 évi börtönbüntetésre ítélte, egyben megállapította, hogy a többszörös visszaeső terhelt esetében a szabadságvesztés - közkegyelem folytán - az egynyolcadával csökken.
2. Az S.-i Városi Bíróság, illetőleg a B.-i Megyei Bíróság az 1991. március 7. napján kelt ítéletével a terheltet az 1990. január 10. napján elkövetett lopás bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, egyben megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés az egynyolcadával csökken.
I. Az S.-i Városi Bíróság az 1991. április 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével - az egymással quasi halmazati viszonyban álló - 1. és 2. alatt jelzett alapítéletekben kiszabott - szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta a Btk. 93. §-a (4) bekezdésének alkalmazásával, és a többszörös visszaeső terhelt esetében az összbüntetés tartalmát 1 év 1 hó 15 nap börtönbüntetésben állapította meg azzal, hogy az összbüntetés tartama - végrehajtási kegyelem folytán - az egynyolcadával csökken.
A terhelt az említett összbüntetési ítéletből 11 hó 23 nap szabadságvesztést kitöltött, a közkegyelem [1990. évi XXXIX. tv. 8. § (3) bek.] folytán a büntetésből 1 hó 23 nap kitöltetlen maradt.
3. A kerületi bíróság az 1991. október 22. napján jogerőre emelkedett ítéletében a terheltet az 1990. június 20. napján elkövetett lopás bűntette, valamint lopás vétsége miatt, halmazati büntetésként - mint többszörös visszaesőt - 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte, egyben megállapította, hogy a végrehajtási kegyelem hatályát veszti, továbbá hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
II. A kerületi bíróság az 1992. november 10. napján jogerőre emelkedett újabb összbüntetési ítéletével a Btk. 93. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával - valamennyi alapítéletre visszatérve - összbüntetésbe foglalta a terheltre kiszabott 1. 2. és 3. alatt jelzett alapítéletben kiszabott szabadságvesztést, és az újabb összbüntetés tartamát 2 év 7 hó börtönben állapította meg azzal, hogy a többszörös visszaeső terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A terhelt a II. alatt jelzett összbüntetési ítélet tekintetében terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozva, hogy az összbüntetés mértékének a megállapítása törvénysértő.
A P-i Börtön és Fogház bv. osztályvezető-helyettese - a terhelt felülvizsgálati indítványával azonos tartalommal - felhívta a Legfelsőbb Bíróság figyelmét a II. alatt jelzett összbüntetési ítélettel kapcsolatban a büntetési tartam téves megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a Be.-nek az 1992. évi LXIX. törvény 8. §-ával módosított és kiegészített 287/B. §-a alapján a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt - mint törvényben kizártat - elutasította. Amennyiben ugyanis a bírósági határozatok téves rendelkezése a Be. XVIII. Fejezetében foglalt különleges eljárás keretében vagy a Be. XI. Fejezetében írt perújítási eljárás keretében orvosolható, felülvizsgálati eljárásnak nincs helye.
A Be.-nek az 1992. évi LXIX. törvény 9. §-ával kiegészített 378/A. §-a szerint a bíróság az összbüntetésbe foglalásról, illetőleg az összbüntetés tartamáról utólag határoz, ha erről a jogerős összbüntetési ítélet nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. E törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint az összbüntetési ítéletek hibáinak orvoslása érdekében vált szükségessé az "utólagos összbüntetésbe foglalásnak" mint különleges eljárásnak a Be. XVIII. Fejezetébe való felvétele, amely mind az első fokon, mind a másodfokon jogerőre emelkedett, téves tartamot megállapító összbüntetési ítélet utólagos helyesbítésére nyújt módot anélkül, hogy rendkívüli perorvoslat igénybevételére kerülne sor.
A Legfelsőbb Bíróság szerint alaposnak látszik a terheltnek a P.-i Börtön és Fogház által is támogatott az a hivatkozása, hogy a II. alatt jelzett összbüntetési eljárásban az eljárt bíróságok tévesen állapították meg az összbüntetés tartamát.
A II. alatt jelzett ügyben eljárt bíróság annyiban helyesen járt el, hogy visszatért az alapítéletekre, minthogy a terhelt a 3. alatt jelzett ügyben elbírált cselekményét 1990. június 20. napján követte el (és ez egyszersmind a korábbi végrehajtási kegyelemmel kapcsolatos rendelkezések hatályvesztését is maga után vonta), az 1. alatti ügyben viszont 1990. július 9. napján született jogerős bírósági határozat, vagyis mindhárom elítéléssel kapcsolatban ún. "tiszta quasi halmazat" állapítható meg.
A többszörös összbüntetésbe foglalásnak a most tárgyalt esetében, amikor az alapítéletekre való visszatérés szükségszerűen jelentkezik, a korábbi összbüntetési ítéletben megállapított összbüntetési tartamot azonban az újabb összbüntetésbe foglalás során nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, mert ennek elmulasztása a terhelt terhére jelentkező hátrányos következményeket vonhat maga után. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 105. számú állásfoglalása a többszörös összbüntetésbe foglalással kapcsolatban [- I/C/2. pont -] arra hívja fel a figyelmet, hogy az összbüntetés - a tartam szempontjából - feltétlenül kedvezményt jelent a terheltre nézve, és a többszörös összbüntetésbe foglalás során is feltétlenül érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a terhelt ezáltal nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe annál, mintha a korábbi összbüntetési ítéletben megállapított, valamint az újabb alapítéletben kiszabott büntetéseket folyamatosan töltené.
Az adott esetben a terheltre az I. alatt jelzett összbüntetési ítéletben megállapított büntetési tartam - amely a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésen alapult -, 1 év 1 hó 15 napi börtönbüntetés volt, amely egyébként helyesen megállapított szabadságvesztési mértéknek tekinthető. A terhelt ebből a büntetésből 11 hó 23 napot kitöltött, végrehajtási kegyelem folytán kitöltetlen maradt 1 hó 23 napi szabadságvesztés, amelynek a későbbiekben csupán az elengedés mértéke szempontjából van jelentősége. A 3. alatt jelzett alapítélettel való összbüntetésbe foglalása során - figyelemmel a korábbi (I. alatt jelzett) összbüntetésbe foglalásra - az II. alatti újabb összbüntetési eljárást lefolytató bíróságnak a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel kizárólag arra volt lehetősége, hogy az újabb összbüntetési tartam megállapításánál 2 év 1 hó 25 napi börtönbüntetést meghaladó, de 2 év 3 hó 14 napi börtönbüntetést meg nem haladó mértékben állapítsa meg az összbüntetés mértékét. Az ezt meghaladó tartamban megállapított - az adott esetben 2 év 7 hó - börtönbüntetés a törvény sérelmét jelenti, és gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a terhelt az újabb összbüntetési eljárás folytán jóval hátrányosabb helyzetbe került, mintha a büntetéseit - nevezetesen az I. alatti összbüntetési ítéletben megállapított és a 3. alatt jelzett ügyben kiszabott szabadságvesztést - külön-külön, összbüntetésbe foglalás nélkül töltötte volna ki. A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a terhelt kérelme és a P.-i Börtön és Fogház átirata alapján a kerületi bíróság előtt az utólagos összbüntetésbe foglalásra vonatkozó különleges eljárás megindult, de az ott található "hivatalos feljegyzés" szerint az egyesbíró olyan megállapítást tett, hogy az utólagos összbüntetési eljárás lefolytatása nem indokolt. A fentiekben kifejtettek szerint ez a megállapítás tévesnek látszik, ezért a Legfelsőbb Bíróság felhívta a kerületi bíróságot az utólagos összbüntetésbe foglalásra vonatkozó különleges eljárás újbóli lefolytatására. (Legf. Bír. Bfv. III. 461/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás