• Tartalom
Oldalmenü

1993. évi LV. törvény indokolása

a magyar állampolgárságról

1993.10.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. A mai értelemben vett állampolgárság a modern polgári állam fejlődésének eredménye. Az állampolgárság mint jogintézmény a természetes személyeknek egy bizonyos államhoz fűződő, elsősorban jogi kapcsolatát testesíti meg, de nem mentes érzelmi mozzanatoktól sem. Az állampolgársági státus ugyanakkor az Alkotmány és más jogszabályok által garantált jogok és kötelezettségek teljességét jelenti az érintett számára.
Az állampolgársági törvény egy adott állam állampolgárainak körét, az állampolgárság keletkezését, illetőleg megszűnését szabályozza. Bár az állampolgársági jog megalkotása az állami szuverenítás egyik legmarkánsabb kifejeződése, az államok belső jogalkotásuk mellett a nemzetközi szerződések rendelkezéseit (ajánlásait) is figyelembe veszik.
Magyarországon az állampolgársági jog a múlt század végén alakult ki: 1880. január 8-án lépett hatályba az első állampolgársági törvény, az 1879. évi L. törvény, ezt követően 1948-ban, majd 1957-ben került sor új törvények megalkotására. Emellett a magyar állampolgárságot több nemzetközi egyezmény, köztük a békeszerződések is érintették.
A jelenleg hatályos 1957. évi V. törvény a társadalomban, a hazai és a nemzetközi politikai életben végbemenő változások és nem utolsó sorban e törvény alkalmazásának tapasztalatai alapján az állampolgárság jogi státusának szabályozására már nem alkalmas.
2. A hatályos törvény rendelkezései közül az állampolgárság születéssel történő megszerzésének – a „kontinentális” jogrendszerekben általános – szabályait továbbra is indokolt fenntartani. Nem szabad különbséget tenni az apa, illetve az anya jogán való állampolgárságszerzés elve között. Emellett a javaslat minden feltételt megteremt a gyermek jogainak védelmére. A hontalan szülők gyermekeinek hontalanságát az ország területén való születéssel történő állampolgárságszerzés elvének elfogadásával előzi meg.
A kettős (többes) állampolgárság eseteinek redukálását célzó megoldások a magyar állampolgársági jogi tradicióktól idegenek, ezért a törvényjavaslat erre irányuló rendelkezéseket nem tartalmaz.
3. Az 1957. évi V. törvény honosításra vonatkozó rendjét alapvetően módosítani kell. A honosítási eljárás a jövőben is csak egyéni kezdeményezésre, kérelemre indulhat. A kérelem elbírálása mérlegelési jogkör, ún. állami jogi diszkréció mellett történik. A honosítás feltételei lényegesen módosulnak. A jelenleg hatályos törvényben szereplő túlzottan enyhe honosítási alapfeltételek helyett – az európai tendenciákat, de hazai érdekeinket is figyelembe vevő – azon elv érvényesül, hogy a honosítás alapfeltételeinek a bevándorlás követelményrendszerét meg kell haladniuk.
A honosítás kedvezményes lehetőségét a jövőben is indokolt fenntartani. A honosítás alap- és kedvezményezett eseteinek egymásra épüléséből következően az alapeset feltételeinek szigorodása azonban a kedvezmények és a kedvezményezettek körét is érinti. A magyar állampolgárság leértékelődését elkerülendő, a jövőben meghatározott időtartamú itt-tartózkodás hiányában honosítás nem kérhető.
Magyarország sajátos történelmi öröksége, hogy az I. és a II. világháború következtében az államhatárok megváltoztatásával a magyar népesség egyharmadának megváltozott az állampolgársági helyzete. A területrendezéseket szabályozó államközi egyezmények és a békeszerződések következtében az elcsatolt területen élő lakosság elveszítette magyar állampolgárságát. ezen felül jelentős az emigráció útján külföldre került magyarok száma is.
Az európai szabályozáshoz hasonlóan a Magyar Köztársaság a jövőben is kedvezményes elbírálásban kívánja részesíteni egykori állampolgárait magyar állampolgárságuk visszaszerzésében. A visszahonosítás mint a magyar állampolgárság megszerzésének önálló jogcíme lehetőséget teremt kedvezmények adására anélkül, hogy a honosítást kérők között indokolatlan megkülönböztetést tennénk.
Hasonló feltételek mellett szerezheti meg a magyar állampolgárságot az is, akinek felmenője magyar állampolgár volt. A jövőben tehát nemcsak az egykori magyar állampolgárok, hanem a leszármazóik is kedvezményesen szerezhetnek állampolgárságot.
4. Az állampolgárság megszűnésének rendjét teljes egészében át kell alakítani. A már létező állampolgárság alanyi jogi jellegére tekintettel az állampolgársági kötelékből való elbocsátás helyett a lemondás jogintézményét indokolt bevezetni: a magyar állampolgár a törvényes feltételek fennállása esetén lemondhat állampolgárságáról. Az állam csak akkor tarthatja fenn magának az elutasítási jogot, ha a lemondás törvényes feltételei hiányoznak. A lemondás tehát a jövőben alanyi jogként kerül elismerésre.
Az 1957. évi V. törvény szerint a magyar állampolgárság hivatalból csak megfosztás címén szünhet meg. A megfosztást mind a hatályos, mind korábbi törvényeink kifejezetten büntető jellegű szankcióként alkalmazták.
A megfosztás jogintézményét a megelőző korokban az aktuális politikai célok érdekében használták fel, ezért a megfosztást állampolgársági jogunkból száműzni kell. Álláspontunk szerint az állam elleni vagy más súlyos bűncselekmények elkövetése, illetve az állampolgári hűség megsértése esetén az állam büntető igényének elsősorban az iazságszolgáltatás útján kell érvényre jutnia. Az állampolgárság közjogi intézménye szankcióként nem szerepelhet.
A magyar állampolgárság a jövőben – hivatalból – a magyar állampolgárság visszavonása útján szüntethető meg. A magyar államnak kivételes lehetőségként fenn kell tartania azt a jogát, hogy a jogsértő módon szerzett állampolgárságot visszavonhassa.
5. Az elmúlt négy évtized társadalmi-politikai viszonyai miatt kb. 20–30 ezer – többségében nyugaton élő – személy elbocsátására került sor, akik a befogadó ország állampolgársági szabályai vagy a befogadó állam, illetve a magyar állam által kifejtett ráhatás következtében kérték elbocsátásukat a magyar állampolgárságból. E személyeknek lehetőséget biztosítunk arra, hogy – ha erre igényük van – a magyar államhoz fűződő jogi kapcsolatukat helyreállíthassák anélkül, hogy a magyar állampolgárság visszaszerzése miatt életviszonyaik ismételt megváltoztatására – hazatelepülésre – kényszerüljenek.
Elkerülendő azt, hogy az új törvénynek a honosítás és a visszahonosítás jogintézményénél követett szabályozási elveit megbontsuk, az érintett kör számára a magyar állampolgárság visszaállítására új megoldást dolgoztunk ki. Az állampolgárságuktól megfosztott személyek részére korábban biztosított nyilatkozattételi lehetőséget kiterjesztettük az állampolgársági kötelékből 1947. és 1990. között elbocsátott személyekre is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az állampolgárság szabályozásának alapelvei egyrészt alkotmányos, állampolgári jogokat deklaráló elvek, másrészt az állampolgársági jog hagyományos, mai napig tiszteletben tartott elvei.
Az (1) bekezdés állampolgári jogot rögzít: a magyar állampolgárokat az állampolgárság keletkezésének, illetve megszerzésének időpontjától kezdve megkülönböztetés nélkül megilletik az állampolgársághoz fűződő jogok és terhelik az állampolgári kötelezettségek.
A (2) bekezdés az állampolgárságtól és az állampolgárság megváltoztatásának jogától való önkényes megfosztás tilalmát mondja ki. Ezt az elvet az Ember Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján Alkotmányunk is rögzíti.
A (3) bekezdésben megfogalmazott elvek a törvény anyagi jogi szabályaiban jelennek meg.
1. A törvény a család állampolgársága egységének érdekében honosítási kedvezmények adásával méltányolja a szoros és tartós családi kapcsolatot. A szóbanforgó elvet szolgálja az a rendelkezés is, hogy a családtagok közös állampolgársági kérelmet terjeszthetnek elő.
2. A magyar és az egyetemes állampolgársági jog szabályozásának kezdetei óta törekszik a hontalanság keletkezésének megakadályozására. Ezt a törekvést testesíti meg az állampolgárság keletkezésének szabályai között a leszármazás melett kisegítő elv, az ún. területi elv, továbbá az állampolgárság megszűnésének feltételei között a külföldi lakóhely és a külföldi állampolgárság megkövetelése.
3. Az állampolgárságra vonatkozó adatok, valamint az állampolgársági iratokban szereplő adatok különleges védelmet élveznek, az adatközlés módja és terjedelme szigorúan körülhatárolt.
A (4) bekezdés az állampolgárság szabályozásának klasszikus elvét fogalmazza meg. Az új állampolgársági törvény nem érinti a fennálló státust, a korábbi törvények alapján szerzett vagy elvesztett állampolgárságot.
A 2. §-hoz
Az (1) bekezdés határozza meg azt, hogy ki a magyar állampolgár. A Magyar Köztársaság állampolgárának tekinti azt a személyt, aki e törvény rendelkezései alapján szerzi meg az állampolgárságot, illetve aki állampolgárságot keletkeztető tény alapján (3. §) vált magyar állampolgárrá. Ugyancsak magyar állampolgár az, aki a törvény hatályba lépésekor magyar állampolgársággal rendelkezik. Mindaddig magyar állampolgárnak kell tekinteni e személyt, amíg e törvény rendelkezései alapján állampolgársága meg nem szűnik.
A (2) bekezdés a kettős állampolgárok jogállását rögzíti. A tervezet sem kíván változtatni azon a tradicionális magyar állampolgársági elven, amely megengedi, hogy a magyar állampolgárok – a magyar állampolgárság fenntartása mellett – más állam állampolgárságát is megszerezzék. Elismeri a kettős vagy többes állampolgárság keletkezésének lehetőségét, tényét. Ugyanakkor a más állampolgársággal bíró magyar állampolgárokat – a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan – magyar joghatóság alá rendeli. Tehát egyetlen magyar állampolgár sem vonhatja ki magát a magyar törvények hatálya alól arra hivatkozva, hogy más államnak is polgára.
A 3. §-hoz
A javaslat az állampolgárság keletkezése címszó alatt azokat az eseteket foglalja össze, melyek szerint a magyar állampolgárság a törvény erejénél fogva automatikusan keletkezik. Az állampolgárság keletkezése a születéshez kötődik. Alapvető emberi jog, hogy születésével minden gyermek állampolgárságot szerezzen. Állampolgársági jogunk legfőbb rendező elve az ún. vérségi alapon („ius sanguinis”) való állampolgárságszerzés: a gyermek születésével megszerzi szülője állampolgárságát. A gyermekek jogainak védelme érvényesül abban, hogy állampolgárságszerzésük származásuk körülményeitől független. Akár az anyja, akár az apja után magyar állampolgárrá válhat a gyermek, függetlenül attól, hogy a szülei házasságban élnek-e vagy sem.
A (2) bekezdés olyan külföldi szülőtől származó gyermek állampolgárságának keletkezését szabályozza, akinek családi jogállása születése után rendeződik és a Családjogi Törvény értelmében másik szülőjének magyar állampolgárt kell tekinteni. Az ilyen gyermek magyar állampolgárságát a javaslat a születéséig visszaható hatállyal ismeri el.
A (3) bekezdése az ún. területi elvet hívja segítségül azoknak a gyermekeknek az esetében, akiknek szülei ismeretlenek vagy hontalanok, azaz a „ius sanguinis” alapján nem szerezhetnek állampolgárságot. Ezek a gyermekek az ország területén való születéssel válnak magyar állampolgárokká. E rendelkezés azonban ún. jogi vélelem, amely megdönthető, ha a gyermek szülei és azok állampolgársága ismertté válik vagy a hontalannak vélt szülőről bebizonyosodik, hogy bírja valamely állam állampolgárságát.
A javaslat 4–7. §-ai a magyar állampolgárság megszerzésének szabályait foglalják össze. Az állampolgárság megszerzése az érintett külföldi vagy hontalan személy (nem magyar állampolgár) kérelmére, állampolgársági eljárás eredményeként történik. A magyar állampolgárság megszerzésének két esete van: a honosítás és a visszahonosítás. A hatályos törvényhez képest a javaslat jelentős változást vezet be az állampolgárság megszerzésének szabályaiban. Az 1957. évi V. törvény a honosítás feltételeként az államérdek deklarálása mellett csupán az állandó ittlakás időtartamát határozza meg. A törvényjavaslat a honosítási szabályok megfogalmazásánál figyelembe veszi az elmúlt években kialakult migrációs folyamatok teremtette helyzetet, az ország érdekeit, továbbá a magyar állampolgárság tekintélye megőrzésének követelményét.
A 4. §-hoz
A honosítás ún. alapesetét az (1) bekezdés szabályozza. A fent jelzett céloknak a honosítási kérelem az alábbi feltételek mellett felel meg:
– A kérelmezőnek a honosítási kérelem előterjesztését megelőzően legalább nyolc évig Magyarországon kell élnie. A lakcímbejelentésre vonatkozó szabályok értelmében Magyarországon él az a külföldi, akinek a bevándorlását engedélyezték és az országban bejelentett lakcíme van.
– A kérelmezőnek a Magyarországon szokásos általános szabályok szerint igazolnia kell, hogy büntetlen előéletű és magyar bíróság előtt nincs ellene büntető eljárás folyamatban.
– A honosítást kérőnek igazolnia kell azt is, hogy megélhetése és lakóhelye biztosított Magyarországon. A megélhetés biztosítottnak tekinthető, ha a kérelmező munkavégzésre irányuló jogviszonyból vagy egyéb adóköteles tevékenységből származó jövedelemmel, nyugdíjjal rendelkezik vagy valaki vállalta eltartását. A lakás biztosítottsága természetesen nemcsak az önálló tulajdonjogú lakást, hanem bérelt lakást (albérletet) is jelent, ezek hiányában elfogadható, ha a kérelmezőt valaki lakásába befogadta.
– A nem magyar állampolgár honosítása az állam érdekeivel nem lehet ellentétes.
– A honosítás feltételéül előírt, nyelvismeretet és alapvető történelmi, alkotmányos ismereteket felölelő vizsga nem ismeretlen a nemzetközi joggyakorlatban. Joggal elvárható a magyar állampolgárrá váló személytől, hogy ezen ismeretek birtokában legyen.
– Nagykorú személy esetében alkotmányos alapismeretekből, magyar nyelven eredményes vizsgát kell tennie, ezzel is bizonyítandó Magyarországhoz való kötődését.
A (2) bekezdés a honosítás ún. kedvezményes jogcímeit teremti meg. A kedvezményeket a tervezet elsősorban szoros családi kapcsolatokhoz köti, amely mögött feltételezhető az országhoz való mélyebb kötődés, a társadalomba való intenzívebb beilleszkedés.
A kedvezmény tartalma abban nyilvánul meg, hogy ez esetben a honosításhoz már három évi ittlakás is elegendő.
Kedvezményesen honosítható az, akinek a házastársa magyar állampolgár és a házasság fennáll, továbbá akinek kiskorú gyermeke magyar állampolgár vagy az olyan külföldi gyermek, akit magyar állampolgár fogadott örökbe, illetőleg a magyar hatóság menekültként elismerte.
A menekültek helyzetéről szóló genfi egyezmény aláírásával Magyarország vállalta, hogy a menekültként elismert személyeknek kedvezményes honosítási lehetőséget biztosít, azaz a menekültek is három évi ittlakás után folyamodhatnak a magyar állampolgárságért.
A (3) bekezdés további kedvezményt biztosít a nem magyar állampolgár számára, ha magát magyar nemzetiségűnek vallja, legalább 1 éve Magyarországon lakik és felmenője magyar állampolgár volt.
A (4) bekezdés alapján kedvezményben részesül az a kiskorú, akinek honosítását szüleivel együtt közös kérelemmel kérik és aki koránál fogva a nyolc, ill. három évi ittlakás feltételeinek nem felelhet meg.
Az (6) bekezdés kivételes lehetőséget nyújt arra az esetre, ha a külföldi honosításához a Magyar Köztársaságnak különleges érdeke fűződik. E szakasz alapján felmentés adható a nyolc évi állandó ittlakás alól, továbbá a lakás, megélhetés biztosítottságának és az alkotmányos ismeretekből tett vizsgának az igazolása alól.
Az 5. §-hoz
A javaslat visszahonosítás címén határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett az egykori magyar állampolgárok és leszármazóik szerezhetik vissza a magyar állampolgárságukat. A Magyar Köztársaság oly módon segíti elő a magyar származásúaknak a magyar társadalomba történő visszaintegrálódását, hogy a visszahonosítás feltételéül az ittlakás időtartamát nem határozza meg. A volt magyar állampolgár közvetlenül azután, hogy a magyarországi lakóhelyét megszerezte, a honosítás általános feltételeinek igazolásával folyamodhat a magyar állampolgárságért.
A 6. §-hoz
A honosításra, visszahonosításra a kérelmezőnek alanyi joga nincs, a kérelem teljesítése vagy elutasítása az államfő diszkrecionális joga, aki a törvény keretei között, a belügyminiszter javaslata alapján dönt. A jogintézmény jellegéből következően a döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
A 7. §-hoz
A javaslat fenntartja az állampolgársági eskü (fogadalom) intézményét. A honosított, visszahonosított személy ünnepélyesen kinyilvánítja a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt a Magyar Köztársasághoz való hűségét, igéretet tesz az Alkotmány, a törvények tiszteletben tartására. A honosítási, visszahonosítási határozat a kérelmező eskütételével hatályosul. A cselekvőképes és korlátozottan cselekvőképes kérelmező személyesen tesz állampolgársági esküt, a cselekvőkételen személy nevében a fogadalmat a törvényes képviselője teszi le.
A magyar állampolgárság honosítással és visszahonosítással történő megszerzését a köztársasági elnök által kiadott okirat igazolja, melyre az eskütétel tényét és időpontját a települési polgármester jegyzi fel.
Tradicionális szabály az is, hogy azt a honosítottat, aki az államfői határozatot követően az eskütétel előtt meghal vagy olyan állapotba kerül, mely a fogadalomtételben akadályozza, úgy kell tekinteni, mint aki az okirat kiállításának napjával a magyar állampolgárságot megszerezte.
A törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszűnésének szabályait jelentősen átalakítja. A hatályos törvény szerinti elbocsátás és megfosztás helyett a lemondás és az állampolgárság visszavonásának jogintézményét javasolja bevezetni.
A 8. §-hoz
A törvényes feltételek megléte esetén a külföldön élő magyar állampolgár lemondhat állampolgárságáról. A hontalanná válás megakadályozása érdekében az érintettnek igazolnia kell, hogy rendelkezik egy másik állam állampolgárságával vagy azért már folyamodott és azt kilátásba helyezték részére. Feltétel továbbá, hogy a magyar állampolgárságáról lemondó személy a magyar állammal szembeni kötelezettségeit, adó- és más köztartozásait rendezze, valamint ne legyen vele szemben a magyar államnak büntetőigénye.
Az állampolgárságról való lemondás a törvényes feltételek igazolása esetén – az 1957. évi V. törvény szerinti elbocsátással ellentétben – „alanyi jog”, tehát nem a döntést hozó mérlegelésétől függ. Az eljárás a törvényben meghatározott feltételek meglétének ellenőrzésében merül ki. A javaslat a köztársasági elnök jogkörébe adja a lemondás tudomásul vételét. Ha a lemondás elfogadásának feltételei hiányoznak, azt a belügyminiszter határozatban állapítja meg, amely ellen pedig jogorvoslatot biztosít, megnyitja a bírói felülvizsgálat lehetőségét.
A 9. §-hoz
A javaslat a magyar állampolgárság megszűnésének másik módjaként az állampolgárság visszavonásának jogintézményét vezeti be. Az állampolgárság visszavonására irányuló eljárás a belügyminiszter kezdeményezésére, hivatalból indul. A hivatalból induló eljárás lehetőségét a hatályos törvény is ismeri, de hasonló jogi megoldások szinte valamennyi állampolgársági jogban megtalálhatók.
A hatályos törvény az állampolgári hűség megsértése és súlyos bűncselekmény elkövetése esetén teszi lehetővé, hogy a külföldön élő magyar állampolgárt a köztársasági elnök állampolgárságától megfossza. Ez a szabályozás nem zárja ki megnyugtatóan az önkényes megfosztás lehetőségét.
A javaslat megfosztás egész intézményét kiiktatja. Az állampolgárság sajátos jellegére tekintettel ugyanakkor szükség van egy olyan jogintézményre, amellyel állampolgársági szempontból is konform módon szankcionálható a magyar állampolgárság meg nem engedett módon való megszerzése. Előfordulhat, hogy valaki az állampolgárság megszerzése érdekében követ el olyan cselekményt, amely ugyan nem von maga után büntetőjogi felelősségre vonást, de sérti a társadalom igazságérzetét.
Az állampolgárság visszavonása természetesen nem zárja ki a visszavonás alapjául szolgáló magatartásért való felelősségrevonást, az esetleges igazságszolgáltatási eljárás kezdeményezését.
A javaslat csak a külföldön élő és a magyar állampolgárságot honosítással, visszahonosítással szerzett személy esetében teszi lehetővé az állampolgárság visszavonását a megszerzéstől számított tíz éven belül.
Az érintett személy házastársára és gyermekére természetszerűen nem terjeszthető ki. A visszavonás szabályozása preventív erővel is hathat. Az állampolgárság visszavonása kivételes és súlyos jogkövetkezmény, ezért indokolt a köztársasági elnök döntési jogkörébe adni. Az állampolgárság visszavonása iránti eljárás hivatalból indul. Az esetleges ténybeli tévedés tisztázására leginkább a bírói eljárásban van lehetőség. E jogorvoslatot célszerű a köztársasági elnöki döntést megelőző eljárásban a belügyminiszter közbenső határozata ellen lehetővé tenni.
A 10. §-hoz
A javaslat rendelkezik az állampolgárság, a magyar állampolgári státus igazolásáról, meghatározza az erre szolgáló okiratokat. A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal és érvényes magyar útlevéllel, vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.
A 11. §-hoz
Speciális esetekben a belügyminiszter állampolgársági bizonyítványt is kiad. A bizonyítvány tanúsítja az abban megjelölt személy magyar állampolgárságának fennállását vagy az állampolgárság megszűnésének tényét vagy azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár. Az állampolgársági bizonyítvány érvényességi idejét korlátozni szükséges, az állampolgársági eljárások időtartamára tekintettel az érvényesség egy évben történő megállapítása célszerű.
A 12. §-hoz
A természetes személyeken túl különböző magyar és külföldi hatóságoknak a saját eljárásukban feladatuk ellátásához szükségük lehet arra, hogy az eljárás alá vont személy állampolgársági státusáról, magyar vagy nem magyar állampolgár voltáról megbizonyosodjanak. Az állampolgársági státus határozza meg ugyanis a polgár személyes jogát, a magyar vagy külföldi szervek joghatóságát, az eljáró hatóság hatáskörét.
A javaslat 13–17. §-ai az állampolgársági eljárás mint önálló, sui generis eljárás szabályait határozzák meg. Állampolgársági kérelem: a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló honosítási, visszahonosítási kérelem, a magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozat és az állampolgársági bizonyítvány kiállítása iránti kérelem.
A 13. §-hoz
Az állampolgársági kérelem személyesen, a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetőjénél, külföldön pedig a magyar konzulnál terjeszthető elő. A kérelem jellegéből következően a honosítási és visszahonosítási kérelmeket csak a magyarországi lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetőnél, a magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozatot csak az illetékes magyar konzulnál lehet előterjeszteni. Az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelem – az ügyfél lakóhelyétől függően – mind az anyakönyvvezetőnél, mind a konzulnál benyújtható. Az állampolgársági kérelmek benyújtásához használatos formanyomtatványokat a Belügyminisztérium biztosítja.
A 14. §-hoz
Az állampolgársági kérelem elbírálása, tekintettel arra, hogy az állampolgárság elsősorban „vérségi” alapon szerveződő jogintézmény, az érintett és felmenői anyakönyvi adataitól függ. Egyes esetekben szükség lehet az egykori magyarországi lakóhely vagy az ittlakás időtartamának igazolására is.
A honosítási, visszahonosítási kérelmekhez az anyakönyvi okiratokon túl a törvény 4–5., 8. és 11. §-ában meghatározott feltételek igazolására szolgáló iratokat is mellékelni kell. Nevezetesen a büntetlen előéletre, a magyarországi lakóhely és megélhetés igazolására szolgáló iratokat (pl. erkölcsi bizonyítvány, munkahelyigazolás, nyugdíjigazolás stb.).
Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelemhez esetenként szükséges olyan okmányok csatolása, melyek az évtizedekkel korábban emigrált kérelmezők magyar állampolgárságát igazolják. Pl. a régi magyar útlevél, az illetőségi bizonyítvány, korabeli állampolgársági okiratok, beleértve természetesen a felmenők ilyen jellegű iratait is.
Az okmányokat eredetiben, az idegen nyelvűeket a magyar fordítással együtt kell a kérelemhez mellékelni.
A 15. §-hoz
A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személy állampolgársági kérelmét a törvényes képviselő terjeszti elő.
Az állampolgárság megszerzésére vagy megszüntetésére irányuló kérelemhez a korlátozottan cselekvőképes kérelmező akaratnyilvánítása is szükséges.
A magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozat előterjesztéséhez a javaslat nem elégszik meg a törvényes képviselő hozzájárulásával, hanem mindkét szülő egyetértését megköveteli.
A gyermekek érdekeire tekintettel kívánja meg a tervezet a szülői felügyeletet gyakorló szülő nyilatkozata mellett a különélő másik szülő hozzájárulását is.
Az állampolgárság sajátosságaira figyelemmel házastársak, illetve szülők kiskorú gyermekeikkel közös honosítási, visszahonosítási kérelmet, továbbá magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozatot terjeszthetnek elő.
A 16. §-hoz
A honosítási eljárásban a köztársasági elnök döntése után a honosítási okiratot a belügyminiszter továbbítja – a kérelmező anyakönyvi okmányaival együtt – a helyi polgármesternek.
A honosítottat az állampolgársági eskü letételére a polgármester hívja fel. Az esküt a felhívás kézbesítésétől számított két hónapon belül kell letenni. A határidőt a belügyminiszter indokolt esetben meghosszabbíthatja, de ha a honosított az esküt egy éven belül nem teszi le, a határozat hatályát veszti.
A 17. §-hoz
A lemondás elfogadásáról a belügyminiszter fél éven belül köteles dönteni, az állampolgársági bizonyítvány kiadását, továbbá a hatósági megkeresére történő tényközlést három hónapon belül teljesíti. A más eljárásban ismert határidőktől való eltérést az indokolja, hogy az állampolgársági eljárásokat más szervek eljárási cselekményei előzik meg, illetve azok más szervek nyilvántartásain alapulnak.
A határidő a kérelemnek a Belügyminisztériumba való érkezésétől számítandó, tekintve, hogy az állampolgársági kérelmeket nem közvetlenül az eljáró szervnél, hanem az önkormányzatnál, illetve külföldön a magyar külképviseleten lehet előterjeszteni. A kérelmek megalapozott elbírálását gátolná, ha az említett szervektől az eljáró hatósághoz való érkezés időtartama a belügyminiszter eljárásának ügyintézési határidejét terhelné.
A 18. §-hoz
A javaslat eleget kíván tenni a napjainkban oly nagy hangsúlyt kapott adatvédelmi előírásoknak. Az állampolgársági iratok a mögöttes anyakönyvi és más adatokkal együtt a személyiségi jogok speciális védelme alá esnek. Ezért az iratokba csak az érintett személy és halála után egyenesági rokona, valamint a hatáskörébe tartozó ügyben az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző és a nemzetbiztonsági feladatokat ellátó szervek tekinthetnek be.
A 19. §-hoz
A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos értesítési kötelezettségnek az állampolgársági eskü letétele után a honosított lakóhelye szerint illetékes önkormányzat anyakönyvvezetője tesz eleget.
A magyar állampolgárság megszűnéséről a belügyminiszter értesíti a népességnyilvántartási, az anyakönyvi, valamint hadkötelesek esetében a katonai szerveket.
Az egyes állampolgársági ügyekben a belügyminiszter betekinthet az anyakönyvi iratokba, az idegenrendészeti és a rendőrségi nyilvántartásokba, adatot kérhet a népességnyilvántartásból, továbbá véleményeztetheti a kérelmet a nemzetbiztonsági szervvel és az idegenrendészeti hatósággal.
A 20. §-hoz
Az állampolgársági iratok nem selejtezhetőek. Ennek indoka, hogy az állampolgárság több generáción át „öröklődik”, az egyes állampolgársági tényekről más közhitelű nyilvántartás nem tartalmaz adatot.
A leszármazás elvéből következően a Belügyminisztérium folyamatosan használja a korábban keletkezett iratokat is, őrzésükről, nyilvántartásukról gondoskodik.
A 21. §-hoz
A javaslat – figyelemmel az állampolgársági törvény kódex jellegére – beépíti a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszünéséről szóló 1990. évi törvények rendelkezéseit, továbbá a korábban magyar állampolgárságukat megszüntetni kényszerült személyeknek a Magyar Köztársasághoz fűződő kapcsolatának visszaállítása érdekében lehetővé teszi, hogy nyilatkozattal magyar állampolgárságukat visszaállítsák.
A 22. §-hoz
Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása és a lemondás elutasítása miatt indított perekben a közigazgatási perek szabályait kell alkalmazni.
A 23. §-hoz
A törvény alkalmazása szempontjából szükséges értelmezni a Magyarországon lakó fogalmát. E szerint az országban bejelentett lakcímmel rendelkező nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték vagy akit menekültként elismertek.
A 24. §-hoz
A hatálybalépés napját úgy kell meghatározni, hogy kihírdetésétől megfelelő idő álljon rendelkezésre az új szabályok megismerésére.
Az állampolgársági eljárás részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
_