PK BH 1993/555
PK BH 1993/555
1993.09.01.
A gyermektartásdíj felemelése iránti perben a kötelezettség mértékének és módjának meghatározásánál irányadó szempontok [Csjt. 69/C. § (1) bek., (3) bek.; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. § (2)-(3) bek.].
A peres felek 1967-ben kötöttek házasságot, amelyből 1970-ben Judit, 1976-ban Krisztina nevű gyermekeik születtek. Az alperesnek 1986-ban egy házasságon kívüli kapcsolatából Viktória nevű gyermeke is született. A felek életközössége az alperesnek a házastársi közös lakásul szolgáló ingatlanból való elköltözésével 1989-ben megszűnt. A bíróság a házasságot még ugyanebben az évben felbontotta, azt az egyezséget pedig, amely szerint Krisztina a felperes elhelyezésébe kerül, az alperes a gyermek tartására havi 3700 forint megfizetését vállalja, és a gyermekkel korlátlan kapcsolatot tart, a közös tulajdonú ingatlan kizárólagos használata - annak közös értékesítéséig - többlethasználati díj fizetése nélkül a felperest illeti -, jóváhagyta.
Röviddel a házasság felbontása és a járulékos kérdések rendezése iránt folyt per befejezése után a felperes a gyermektartásdíj felemelését új per indításával kérte. Az alperes viszontkereset előterjesztésével a tartásdíj mértékének leszállítása iránti igényt érvényesített. A bíróság a keresetet és a viszontkeresetet egyaránt elutasította.
A felperes ezután a gyermektartásdíj felemelése iránt újabb pert indított, kérve, hogy a bíróság az alperest 1992. február 1-jétől kezdődően a bérköltség terhére kifizetett díjazásának 20%-a, de legalább havi 5000 forint, míg az érdekeltségi és részesedési alap terhére kifizetett valamennyi juttatásának ugyancsak 20%-a megfizetésére kötelezze.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adó ítéletével a tartásdíj mértékét havi 5000 forint alapösszegre és az alperes valamennyi díjazásának, juttatásának stb. 20%-ára felemelte. Ítéletének indokolása szerint az alperesnek a főállásából, valamint különböző jogcímeken kifizetésre kerülő díjazása összességében havi 38 700 forintot tesz ki. Erre, továbbá a felperes havi jövedelmére és a gyermek indokolt szükségleteire figyelemmel a gyermeket a megítélt mértékű tartásdíj illeti meg.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését részben alaposnak találta, és az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva a százalékos marasztalást mellőzte. Az indokolás kifejti, hogy az alperes terhére megítélt havi 5000 forint gyermektartásdíj a 16 éves gyermek ellátásához - ideértve a felperes természetben nyújtott tartási kötelezettségét és a családi pótlékot is - elegendő, a százalékos marasztalás tehát nem indokolt. Az alperes jövedelme jelentősen ingadozik, többször részesül nagyobb összegű prémiumban, „az ebből levonásra kerülő 20%-os marasztalás már nem szükséges a gyermek szükségleteinek kielégítésére”. Az, hogy a felek családjában az egy főre jutó jövedelem jelentős eltérést mutat, a perbeli követelés szempontjából közömbös, a gyermektartásdíj ugyanis „a gyermek szükségleteinek kielégítését szolgálja, az említett összeg pedig ehhez elegendő”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Családjogi törvény (Csjt.) 69/C. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermektartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a) a gyermek tényleges szükségleteire, b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre, d) a gyermek saját jövedelmére is. A Csjt. végrehajtására kiadott 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet (Csjtr.) 10. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartásdíj alapja elsősorban a tartásra kötelezett személy főállásban elért, a bérköltség terhére kifizetett összes munkabére, valamint az érdekeltségi stb. alap terhére kifizetett egyéb juttatása (részesedés, prémium, jutalom stb.). A 10. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyermektartásdíj megállapításához a kötelezettet megillető rendszeres jövedelmet csak akkor kell alapul venni, ha a (2) bekezdés szerint megállapítható összeg - a gyermeket gondozó szülő jövedelmi viszonyait is figyelembe véve - a gyermek szükségletét nem fedezi.
A bíróság feladata, hogy az idézett jogszabályok rendelkezései alapján valamennyi körülmény együttes értékelésével állapítsa meg a tartást pénzben szolgáltató szülő fizetési kötelezettségének mértékét (összegét), valamint a kötelezettség százalékos arányban, határozott összegben vagy egyéb módon történő teljesítését. A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a másodfokú bíróság nem tévedett, amikor a tartásdíj százalékos meghatározását az alperes havi jövedelmének jelentős ingadozása miatt mellőzte. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban ilyen esetben a bíróság a gyermektartásdíjat - a Csjt. 69/C. §-a (3) bekezdésének b) pontja alkalmazásával - a százalékos marasztalást mellőzve, de az összjövedelemhez viszonyítottan arányosan magasabb, határozott összegben állapítja meg.
A perbeli esetben a másodfokú bíróság a 16 éves leánygyermek tartásdíját a körülmények együttes értékelése ellenére is alacsony összegben határozta meg. Az alperest a végzett munkája után, beosztásának megfelelően elsősorban a bérköltség, valamint az érdekeltségi és más hasonló alap terhére kifizetett díjazás illeti meg. Ezen az ún. alapdíjazáson kívül különböző jogcímen egyéb, számos tényezőtől függő, ennélfogva bizonytalan mértékű pénzbeli juttatásban is részesül. A Legfelsőbb Bíróság az óvás folytán felülbírált per adatait értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az alperes ún. alapdíjazásának átlaga szerint havi 6000 forint az az összeg, ami a perbeli gyermeket az alperesi szülőtől tartásdíj címén a Csjt. és a Csjtr. hivatkozott rendelkezései szerint megilleti. Az egyéb pénzbeli juttatásoknak a tartásdíj meghatározása szempontjából való figyelembevételére a Csjtr. 10. §-ának (3) bekezdése szerint nem kerülhetett sor, vagyis azt a felperes jogszerűen nem követelhette, a gyermek szükségletét ugyanis az alperes ún. alapdíjazásának átlaga szerinti gyermektartásdíj - a felperes jövedelmi viszonyait és a családi pótlék összegét is figyelembe véve - megfelelően fedezi. Az alperes egyébként a gyermek tartásához a pénzbeni juttatáson felül természetben is hozzájárul azzal, hogy a közös tulajdonú ingatlanból való elköltözése folytán a gyermek számára ingyenes lakáshasználatot biztosít.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támogatott jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság ítéletét azzal változtatta meg, hogy a gyermektartásdíj összegének módosulása folytán szükségessé váló elszámolást, valamint az alperes munkáltatójának értesítését a másodfokú bíróságnak meghagyta. (P. törv. II. 2l 404/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás