GK BH 1993/566
GK BH 1993/566
1993.09.01.
Ha a felek a helyiség használati jogának ingyenes átengedésében állapodtak meg, s ezt a jogszabály megengedi, a szerződés a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére hivatkozással megalapozottan nem támadható meg [Ptk. 200. § (1) bek., 201. § (2) bek.; 19/1984. (IV. 15.) MT r. 3. § (1) bek., (4) bek. a) pont].
1983. augusztus 17-én megalakult a K. Gt., amelynek egyik tagja, az E. K. Vállalat a 1988: VI. törvény használatába adta a V. városban Á. u. 1. szám alatt levő helyiségeket, érték megjelölése nélkül. E megállapodást az elhelyező hatóság jóváhagyta.
Időközben a 1988: VI. törvény a felperes betéti társasággá alakult, majd végelszámolását határozta el.
Az 1989. május 31-én létrejött megállapodással a felperes a V. városban Á. u. 1. szám alatt levő helyiségek használati jogáról az alperes javára lemondott, a használati jogot átengedte. A használati jogért a felek ellenértéket nem állapítottak meg, de az alperes vállalta a felperes által korábban végzett, 60 000 Ft értékű, felújítási és karbantartási munkák ellenértékének megfizetését. Az elhelyező hatóság ezt a megállapodást is jóváhagyta.
A felperes keresetében ez utóbbi megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte arra való hivatkozással, hogy ahhoz az E. K. Vállalat nem járult hozzá, holott az 1978. évi 4. törvény (helyesen: tvr.) 37. §-ának (4) bekezdése értelmében hozzájárulása szükséges volt. A szerződésre ezért a Ptk. 215. §-ának (1) és (3) bekezdésben foglaltakból következően az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Hivatkozott még arra is, hogy a szerződést a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint megtámadja, mert a helyiségek „jogi státusát, apportbéli minőségét, illetőleg a felperes betéti társaság tagjainak előjogait illetően” tévedésben volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a szerződés érvénytelenségét megállapította. Álláspontja szerint a szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges volt - a hatósági jóváhagyáson kívül - a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése szerint az E. K. Vállalat hozzájárulása is. E hozzájárulás hiányában a szerződés érvénytelen.
Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság az ügyben végzést hozott, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a megállapodás nem a tag vagyoni betétjének átengedésére, hanem a társulás vagyonrészének átengedésére vonatkozott. Az ügy elbírálásánál ezért az 1978. évi 4. tvr. 37. §-ának (4) bekezdését nem lehet figyelembe venni, tehát a helyiségek használatának átengedéséhez nem volt szükséges az E. K. Vállalat hozzájárulása; a felek közötti megállapodás érvényességét a hozzájárulás hiánya nem érinti.
Kifejtette a Legfelsőbb Bíróság azonban, hogy az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése és a 146. §-ának (3) bekezdése alapján fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét arra, hogy a szerződés megtámadása több jogcímre is alapítható, s módjában áll keresetét ennek megfelelően megváltoztatni.
A megismételt eljárás során a felperes keresetét úgy módosította, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítását a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére hivatkozással kérte.
Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között 1989. május 31. napján létrejött megállapodás érvénytelen. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperest ajándékozási szándék nem vezette, a megállapodás szerint mégis ellenszolgáltatás nélkül engedte át a helyiség használatát az alperesnek, ehhez képest a feltűnően nagy értékkülönbség fennáll, s ezért a megtámadás alapos. Az alperes által a megállapodás szerint fizetendő 60 000 Ft nem a használati jog átengedésének ellenértéke, hanem a felperesnek a helyiségekre fordított kiadásai megtérítését szolgálja.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a használati jog ingyenes átengedése folytán a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség vizsgálata szóba sem jöhet, és a feltűnően nagy értékkülönbség megállapítása kizárt. Sérelmezte még, hogy az elsőfokú bíróság a távollétében tartott tárgyaláson hozta meg ítéletét.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, abból azonban téves jogi következtetésre jutott. A peradatokból ugyanis megállapítható - és erre az elsőfokú bíróság is rámutatott -, hogy a felperes ellenszolgáltatás nélkül engedte át a helyiségek használatát az alperesnek, mert a megállapodásban rögzített 60 000 Ft nem a használati jog ellenértéke volt, hanem a felperes felújítási költségeinek a megtérítése. A többször módosított 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet 3. §-ának (1) bekezdéséből és a 3. § (4) bekezdésének a) pontjából következően a használati jog ilyen átengedésétől a felperes nem volt elzárva.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, tehát a feleknek módjukban állott a helyiségek használati jogának ingyenes átengedése tárgyában rendelkezni. Az ingyenesség pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékének vizsgálatát szükségtelenné teszi, és ez esetben a feltűnően nagy értékkülönbség megállapítása szóba sem jöhet. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes megtámadásra irányuló keresetét a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján alaposnak találta.
Nem alapos a felperes keresete az általa eredetileg érvényesített tévedés jogcímén sem, mert a felperes által felhozott okok tartalmuk szerint jogi kérdésben való tévedést jelentenek. Az e címen való megtámadásnak azonban a Ptk. 210. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei nem állanak fenn.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a felperes módosított keresete alaptalan, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes eredményesen legfeljebb a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján, a felek közös téves feltevésére hivatkozással támadhatta volna meg a szerződést. E megtámadási jogával azonban már a korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésekor is elkésett, mert a megtámadásra a Ptk. 236. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint nyitva álló határidő eltelt, és e megtámadási okra a felperes az eredeti kereseti kérelmében nem hivatkozott. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 978/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás