GK BH 1993/568
GK BH 1993/568
1993.09.01.
A jogszerű elállást követően a jogosult a szerződés tárgyát csak felelős őrzőként tarthatja magánál, azt nem használhatja. A jogosulatlan használattal okozott kár összegszerűségének megállapításánál a dolog elállás-kori forgalmi értékét kell alapul venni [Ptk. 196. § (1)-(2) bek., 277. § (1) bek., 306. §, 319. § (3) bek., 320. § (1) bek.; 1989. évi XL. tv. 3. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek vételárhátralék címén összesen 492 500 Ft tőkét, ennek évi 44% kamatát és 54 150 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes az 1991. március 26-án kelt adásvételi szerződéssel 850 000 Ft + áfa - összesen 1 062 500 Ft - vételár ellenében vásárolta meg a felperestől az AME 963 frsz.-ú gépkocsit oly módon, hogy a vételárból 500 000 Ft-ot a szerződés aláírásakor kiegyenlített, a fennmaradó 562 500 Ft pedig 1991. május 26-án vált esedékessé. A határidő lejártakor azonban a fennálló hátralékot nem fizette ki.
A felperes keresetével szemben az alperes azzal védekezett, hogy a felperes a szerződést hibásan teljesítette, az általa eladott gépkocsi kisebb hengerűrtartalmú, mint ami a forgalmi engedélyben szerepel, ezért a szerződéstől való elállását jelentette be. Amennyiben a bíróság az elálláshoz való jogát nem tartaná megalapozottnak, 300 000 Ft összegű árleszállítás megítélését kérte.
Az elsőfokú bíróság részben alaposnak találta az alperesnek a hibás teljesítésre alapított kifogását. Megállapította, hogy a felperes az alperest nem kellően tájékoztatta a gépjármű hengerűrtartalmát illetően, részére kisebb hengerűrtartalmú motorral szerelt járművet adott el, mint amilyen a forgalmi engedélyben szerepel, ezért ebben a körben a felperes a szerződést hibásan teljesítette. Ennek ellenére sem találta megalapozottnak, az alperesnek a szerződéstől való elállását; úgy ítélte meg, hogy miután a hiba a szolgáltatott dolognak nem lényeges tulajdonságára vonatkozik, az alperesnek nem szűnt meg a teljesítéshez fűződő érdeke, ezért a szerződéstől jogszerűen nem állhat el, megilletik azonban a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdésében írt egyéb szavatossági jogok.
Megállapította, hogy a hiba nem javítható, a perbeli gépkocsit 1715 köbcentiméter hengerűrtartalmú motor beépítésével készítik, ehhez 1913 köbcentiméter hengerűrtartalmú motort nem gyártanak, a hengerűrtartalom ilyen módon tévesen került a forgalmi engedélybe. Miután a kijavítás nem lehetséges, az alperes megfelelő árleszállítást kérhet. Az árleszállítás mértékét az elsőfokú eljárásban beszerzett szakértői véleményben foglaltakkal összhangban 70 000 Ft-ban állapította meg, és ennek levonása után kötelezte az alperest a még fennálló 492 500 Ft vételárhátralék és járulékai megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban általa előadottakon túl sérelmezte a 44% kamat megítélését is, álláspontja szerint a hibás teljesítés az alperes késedelmét - és ehhez képest kamatfizetési kötelezettségét - kizárja. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az áfát is a vételár részének tekintette, álláspontja szerint a felperes a használt gépjármű után általános forgalmi adót jogszerűen nem köthetett volna ki, és amennyiben ilyen címen a vételár egy részét megkapná, azzal jogalap nélkül gazdagodna.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése csak kis részben, csupán a kamat mértéke és annak kezdő időpontja tekintetében alapos, egyébként alaptalan.
Az alperes a vételár kifizetésével szembeni kifogását - a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - a felperes hibás teljesítésére alapította, ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az adásvételi szerződést annak tartalma szerint teljesítette-e, azaz az általa szolgáltatott dolog alkalmas volt-e a rendeltetésszerű használatra, és ezen túlmenően megfelelt-e a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak is. A szolgáltatott dolog tulajdonságaira vonatkozó követelményeket elsődlegesen a szerződés kikötései alapján kell meghatározni. A felek írásbeli szerződése a gépjármű hengerűrtartalmának méretét nem tüntette fel. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy a felek ezt nem tekintették olyan tulajdonságnak, amely - mint a dolog technikai adottsága - a szerződés részét képezi.
A fellebbezési tárgyaláson a peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötésekor a forgalmi engedélyt az alperes rendelkezésére bocsátotta, valamint azt is, hogy ebben az időpontban a forgalmi engedély szerint a gépkocsiban levő motor hengerűrtartalma 1913 köbcentiméter. A felperes a forgalmi engedély átadásával egyben a dolog olyan tulajdonságáról is tájékoztatta az alperest, amelyből bizonyos mértékig a motor teljesítményére is következtetni lehet. A peres felek a forgalmi engedélyben szereplő technikai jellemző ismeretében kötötték meg az adásvételi szerződést, így az, mint a dolog ismert tulajdonsága a szerződés tartalmává vált. A felperes ehhez képest a szerződést hibátlanul akkor teljesítette volna, ha olyan dolgot szolgáltat, amely a forgalmi engedélyben írt adatoknak teljes egészében megfelel. Tekintettel azonban arra, hogy a forgalmi engedély adatai és a motor tényleges hengerűrtartalma eltértek egymástól, a szolgáltatás nem felelt meg a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak, azaz a felperes részéről a teljesítés hibás volt.
A szolgáltatás tárgya egyedileg meghatározott dolog, ezért a Ptk. 306. §-ának (2) bekezdése szerint a kicserélése szóba sem kerülhet, a jogosult az (1) bekezdés értelmében a kijavítás és a megfelelő árleszállítás között választhat. Minthogy a hiba nem javítható, mert a perbeli típusú gépkocsihoz 1913 köbcentiméter hengerűrtartalmú dízelüzemű motort nem gyártanak, az érdekmúlás nyilvánvaló. A véglegesen hibás, a szerződéstől eltérő, más tulajdonságú dolog elfogadása nem várható el a jogosulttól. Miután a hiba nem javítható, az alperest a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése szerint megilleti a szerződéstől való elállás joga.
A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint az elállás a szerződést felbontja, a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig a szerződés felbontása esetében az a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A hivatkozott jogszabályhely alapján az alperesnek, a szerződés tárgyát képező gépkocsit ki kellene szolgáltatnia. Az eredeti állapotok helyreállítása azonban ma már több okból sem lehetséges.
Az alperes a szerződéstől való elállását 1991. május 27-én jelentette be, ettől az időponttól kezdődően a dolgot a Ptk.-nak a felelős őrzésre vonatkozó 196. §-a (1) bekezdésében foglalt szabályai szerint tarthatja csak magánál.
A felelős őrző az őrzés tartama alatt a Ptk. 196. §-ának (2) bekezdése szerint az őrzése alatt álló tárgyat nem használhatja. Az iratokból megállapítható, hogy az alperes az elállás bejelentését követően a gépkocsit e tilalom ellenére használta, és a használat során súlyosan megrongálta, ezen túlmenően annak megfelelő őrzéséről sem gondoskodott, a gépkocsit tőle 1992. március 4-én eltulajdonították.
Miután a gépkocsi kiadására a fentiek miatt nincs lehetőség, az alperesnek a gépkocsi elállás-kori értékét kell a felperes részére megtérítenie. A gépjármű elállás-kori forgalmi értékét a szakértő az elsőfokú eljárásban megállapította, ez az érték megfelel a bíróság által elfogadott, összesen 992 500 Ft összegnek, amelyből más jogcímen ugyan, de a még ki nem egyenlített 492 500 Ft megfizetésére kötelezte az alperest az elsőfokú bíróság. Az alperes ezért a tőkekövetelés megfizetésére való kötelezését és annak összegszerűségét alappal nem sérelmezheti.
Alaptalan volt az alperes fellebbezése az áfa vételárként történő felszámítása kérdésében is. Az áfára vonatkozó, a módosított 1989. évi XL. tv. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a termék forgalmazója köteles az általános forgalmi adót megfizetni, ha bevétel elérése érdekében tartósan, rendszeresen, saját nevében értékesítést végez. A felperes kereskedelmi tevékenységet üzletszerűen folytató gazdálkodó szervezet, az áfa fizetése alól ezért csak akkor mentesülne, ha a perbeli gépkocsi eladása tárgyi adómentességet élvezne. A tv. 1-es és 2-es számú melléklete azonban a gépkocsi értékesítésére áfa-mentességet nem biztosít, azt a felperesnek a tv. hivatkozott rendelkezése szerint meg kell fizetnie. Azzal, hogy az általa fizetendő áfát - az eladott termék árában érvényesítve - a vevőre áthárítja, jogalap nélkül nem gazdagodik. Az áfára vonatkozó kikötést a szerződés is tartalmazza, ezért annak az elsőfokú bíróság által történő felszámítását az alperes alappal nem sérelmezheti.
Alapos az alperes fellebbezése a kamat kezdő időpontja és részben annak mértéke tekintetében is.
Az alperesnek a fentebb kifejtettek szerint a dolgot a szerződéstől való elállás bejelentését követően a felelős őrzés szabályai szerint kellett magánál tartania, az őrzés időtartama alatt kamat fizetésére akkor sem kötelezhető, ha a bíróság az eljárást befejező határozatában úgy rendelkezett, hogy a szolgáltatás tárgya helyett, annak ellenértékét köteles a felperesnek kiszolgáltatni. A kamat kezdő időpontja az az időpont, amikor az alperes köteles lenne a gépkocsi kiadására, ez pedig a másodfokú ítélet meghozatalának időpontja. A kamat mértéke a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdése, valamint a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzata. A jegybanki alapkamat mértéke 1992. október hó 15-től a Magyar Nemzeti Bank 1/1992. (MK 10.) MNB közleménye szerint 21%, ehhez képest az alperes a megítélt tőkekövetelés után a másodfokú ítélet meghozatalától kezdődően évi 42% késedelmi kamatot tartozik fizetni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indokolásbeli változtatással a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján azzal hagyta helyben, hogy az alperes a másodfokú határozat közlésétől kezdődően tartozik késedelmi kamatot fizetni a felperesnek, és annak mértéke évi 42%. (Legf. Bír. Gf. I. 31 177/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás