GK BH 1993/571
GK BH 1993/571
1993.09.01.
Nem a szállító, hanem a megrendelő esik késedelembe, ha a szállítónak a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesítenie, és a megrendelő időközben nem teljesíti a pénzügyi fedezet biztosítására vonatkozóan vállalt kötelezettségét [Ptk. 281. § (2) bek., 303. § (3) bek.; 7/1978. (II. l.) MT r.1 9. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 25 680 000 Ft meghiúsulási kötbért. Az alperesnek az azonos összegű meghiúsulási kötbérre irányuló viszontkeresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek között 1988. március 14-én szállítási szerződés jött létre 2 000 tonna étkezési borsó, március 22-én pedig 7 000 tonna takarmányborsó és 10 000 tonna lucerna-pellet szállítására. A szállítási határidő az étkezési és takarmányborsónál 1988. szeptember 1-jétől december 20-ig, míg a lucerna-pelletnél 1988. május 1-jétől december 20-ig folyamatosan volt kikötve. A perbeli három szállítási szerződést megelőzően a felek között korábbi terményszállításból kifolyólag üzleti kapcsolat volt. A felperes a megelőző szállításoknál fizetési kötelezettségének több alkalommal késve tett eleget. Az alperes ezekre a korábbi rossz tapasztalatokra figyelemmel az 1988. július 14-i levelében bejelentette a felperesnek, hogy a korábban kiszállított áru ellenértékének megfizetéséig a perbeli szerződéssel kapcsolatos szállításokat felfüggeszti, a megállapodások fizetési feltételeit pedig módosítani kívánja.
Az alperes 1988. október 21-én levélben felhívta a felperest a szerződések pénzügyi fedezetének előzetes biztosítására 15 napos teljesítési határidő tűzésével és azzal, hogy amennyiben ennek nem tenne eleget, a szerződéstől eláll. Erre a felhívásra a felperes az 1988. november 4-i levelében azt közölte, hogy tartozását váltóval rendezi, a perbeli követelés biztosítékaként pedig a továbbiakban váltóval fog fizetni, amely jó fizetési garanciát adó kibocsátótól ered. Ennek ellenében kérte az alperestől a szerződésben lekötött termények folyamatos szállítását. Ezt az alperes képviselői tudomásul vették, és a folyamatos szállításra ígéretet tettek; 1988. november 11-én a szerződéstől mégis elálltak azzal, hogy a felperes pénzügyi fedezetet felszólításra sem biztosított.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek a 25 680 000 Ft meghiúsulási kötbérre irányuló keresetét alaposnak találta, míg az alperesnek az ugyanilyen összegre irányuló viszontkeresetét alaptalannak. A bizonyítékok értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a szerződést megszegte az 1988. július 14-i bejelentésével és a pénzügyi fedezet előzetes biztosítását kérő, 1988. október 21-én kelt levelével, mert ekkor már szállítási késedelemben volt. A szállítási diszpozíció hiányára az alperes alaptalanul hivatkozik, mert nem bizonyította a teljesítésre felajánlását, ezzel szemben a felperes bizonyította a szállítások sürgetését. A felek az 1988. november 4-i levéllel és annak visszaigazolásával megállapodtak a fizetésben, és abban, hogy az alperes szállítani fog. Az alperes a megállapodást nem tartotta be, egyoldalúan elállt a szerződéstől. Az elállás nem alapos, mert a felek új pénzügyi biztosítékban állapodtak meg; és az alperes ígéretet tett a szállításra. Álláspontja szerint az alperesben nem volt meg a szállítási készség, ezért őt marasztalta a meghiúsulási kötbér megfizetésében.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását és a viszontkeresetének való helyt-adást kérte. Fellebbezésében megismételte azt a korábbi álláspontját, hogy az alperes a pénzügyi fedezet biztosítását, figyelemmel a felperes nagymértékű eladósodására és korábbi késedelmes teljesítéseire, a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 9. §-a szerint jogszerűen kérhette, annak (2) bekezdése szerint pedig a maga szolgáltatásait a fedezet biztosításáig jogosan tartotta vissza. A pénzügyi fedezet biztosítását még a teljesítés esedékessé válása előtt, az augusztus 20-án kelt levelében is kérte, ezt a levelet a felperes átvette. A felperes csak a pénzügyi fedezet biztosításának kérése után sürgette a teljesítést. A fellebbezés szerint a felperesnek az 1988. november 4-i levele alapján létrejött megállapodás szerint a szállítás előtt 72 órával előbb a pénzügyi fedezetet vagy jó fizetési garanciát tartalmazó váltóval vagy bankgaranciával kellett volna biztosítania. E kötelezettségének figyelmen kívül hagyásával szólította fel az alperest a teljesítésre, így a jogosult késedelme a kötelezett késedelmét megelőzte.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását annak indokai alapján kérte.
Az alperes fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Legfelsőbb Bíróság annyiban helyesbíti, hogy a felek közötti szerződés nem 2 000 tonna, hanem 5 000 tonna étkezési borsóra jött létre, az ítéletben rögzített egyéb szerződések mellett. Egyébként az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban téves jogi következtetésre jutott. A felek jogvitájának megítélésénél a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy indokolt volt-e az alperes részéről a pénzügyi fedezet biztosításának kérése.
A perbeli jogviszonyra irányadó, a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 9. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szállító a megrendelőtől pénzügyi fedezet előzetes biztosítását kérheti, ha az ellenszolgáltatás időben való teljesítése veszélyeztetve van, különösen azáltal, hogy a megrendelőnek pénzügyi fedezethiány miatt a szállítóval szemben kiegyenlítetlen tartozása áll fenn, vagy egy éven belül előfordult, hogy a megrendelő az esedékes tartozását pénzügyi fedezet hiánya miatt kellő időben nem tudta kiegyenlíteni.
A per során nem volt kétséges, s azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette ítéletében, hogy a peres felek között korábbi szerződéses kapcsolatból eredő jelentős összegű, mintegy 46 000 000 Ft-ot kitevő ki nem egyenlített tartozás állt fenn. Erre tekintettel és a felperes elnehezült gazdasági, anyagi helyzetének ismeretében az alperes jogszerűen igényelhette a pénzügyi fedezet biztosítását a felperestől. A felek között erre vonatkozóan 1988. november 4-én, valamennyi szerződésre kiterjedően, megállapodás született. Ez a felek közötti korábbi szerződéseket a teljesítés tekintetében módosította.
A felperes nem tett eleget a megállapodásban vállalt kötelezettségének; az alperes részéről esedékes szállítás előtt 72 órával a szállítmány ellenértékét a bank által garantált vagy jó fizetési garanciát adó kibocsátótól forgatott váltóval nem biztosította. A felperes részéről a korábbi tartozásra - egyébként is fedezetlen - váltó átadása a további kötelezettségei alól a felperest nem mentesítette, mert a fedezet biztosítása nemcsak a már leszállított korábbi árumennyiségre, hanem a per szerint szállítandó áru biztosítására is szolgált.
A Ptk. 281. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elől kell járnia, a szolgáltatást - biztosíték hiányában - visszatarthatja, ha a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél a saját szolgáltatásával időközben késedelembe esik, amíg a késedelem tart, vagy a másik fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett jelentős megromlása folytán a viszontszolgáltatás veszélyeztetve van. A Ptk.-nak ez a rendelkezése összhangban van a szállítási szerződésnek a fedezet biztosítására vonatkozó fent idézett szabályaival. Téves ezért az elsőfokú bíróság ítéletének az az érvelése, hogy a felperes nem teljesítése ellenére az alperesnek kellett elől járnia a teljesítéssel, és ő nem ajánlotta fel a szállítást a felperesnek. Ilyen kötelezettsége ugyanis az adott helyzetben az alperesnek nem volt, annál kevésbé, mert a felperesnek kellett volna a biztosíték megteremtése mellett az alperes részére szállítási diszpozíciót adnia.
A felperes volt tehát késedelemben a diszpozíció adással és a pénzügyi fedezet biztosításával, ezért késedelme a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése szerint az alperes egyidejű késedelmét kizárja.
Mindezekből megállapítható, hogy a felperes szegte meg a szállítási szerződést, ezért a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése értelmében kötbérfizetési kötelezettséggel tartozik az alperesnek. A felperes nem bizonyította, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy a gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható, ezért - megfelelő kimentési ok igazolásának hiányában - köteles az alperes részére a viszontkeresettel érvényesített kötbért megfizetni. Ugyanakkor az alperes a felperesnek kötbérfizetéssel nem tartozik, mert igazolta, hogy a módosított szerződésnek megfelelően járt el, és magatartása az adott helyzetben elvárható magatartás volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és a felperest kötelezte az alperes részére 25 680 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére. (Legf. Bír. Gf. VI. 30 684/1992. sz.)
1
A rendeletet az 1993: XCII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás