KK BH 1993/578
KK BH 1993/578
1993.09.01.
Vállalati üdülő alapítványba történő utalása esetén a részbeni érvénytelenség vizsgálata [Ptk. 199. §, 200. § (2) bek., 239. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a megyei bíróság az 1991. április 9-én kelt végzésével elrendelte az É. T. Cs. Dolgozók Szociális Alapítványa - I. r. alperes - nyilvántartásba vételét. Az alapító a II. r. állami vállalat alperes és a vállalat jogi személyiséggel rendelkező szakszervezeti bizottsága volt. A nyilvántartásba vett alapítvány alapító okiratának 4. pontja szerint a II. r. alperes - egyebek mellett - az alapítvány induló vagyonába bocsátotta a vállalat balatonalmádi kertes üdülőjét, mely ingatlanok tulajdonosa a magyar állam, képviselője a II. r. alperes volt. A II. r. alperesnek az alapítvány nyilvántartásba vételét követően benyújtott kérelme alapján eljárt megyei vagyonellenőrző bizottság az 1991. július 2-án kelt határozatával az ingatlanok átadását az alapítvány részére nem engedélyezte. A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt belügyminiszter a megyei vagyonellenőrző bizottság határozatát helybenhagyta.
A megyei főügyészség felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes fenti ingatlanokra tett vagyonrendelése érvénytelen, és ezért kötelezni kérte az I. r. alperest az eredeti állapot helyreállítása körében az ingatlanoknak a II. r. alperes javára történő kiadására. Az I. és II. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletében megállapította, hogy a II. r. alperes 1990. december 18-án kelt alapító okiratában a B. tulajdoni lapon bejegyzett, 4486. hrsz. alatti 881 m2 kert megnevezésű, valamint a B. tulajdoni lapon bejegyzett, 4485/1. hrsz. alatti 1170 m2 területű hétvégi ház és udvar, kert megnevezésű - a magyar állam tulajdonában és a II. r. alperes kezelésében álló - ingatlanokra tett és az I. r. alperes javára szóló vagyonrendelése érvénytelen. Kötelezte az I. r. alperest, hogy ezen ingatlanokat a 11. r. alperes részére 30 nap alatt adja birtokba. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1987. évi I. törvény 13. §-ának (3) bekezdése alapján az állam tulajdonában levő ingatlan tulajdonjogát (kezelői jogát) átruházni vagy megterhelni, illetve használati vagy bérleti jogát társaságba bevinni csak a megyékben létrehozandó vagyonellenőrző bizottság engedélyével lehet. A törvény e rendelkezéseit az 1991. évi XXXIII. törvény 53. §-a (2) bekezdésének a) pontja 1991. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezte, de a törvény hatályba lépéséig létrejött az a jogügyletet, amely az 1987. évi I. törvény 13. §-a (3) bekezdésének hatálya alá tartozott, a hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján kell elbírálni. A törvény rendelkezése alapján a vagyonellenőrző bizottság engedélye nélkül a II. r. alperes a balatonalmádi kertes üdülőt nem rendelhette volna az I. r. alperesi alapítvány induló vagyonául, ezért az alapító okiratnak ez a rendelkezése a Ptk. 199. §-a alapján alkalmazandó 200. §-ának (2) bekezdése szerint jogszabályba ütközik, tehát semmis. A bíróságnak az eredeti állapot helyreállítása körében csak a birtokba bocsátásról kellett rendelkeznie a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján, mivel az I. r. alperes javára az ingatlan tulajdonjogának átruházása nem lett bejegyezve.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek fellebbeztek. Fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a vitatott ingatlanokon levő felépítmények a II. r. alperes dolgozóinak anyagi hozzájárulásával, társadalmi munkájával épültek, az 1980-as évek elején kerültek megvásárlásra, az akkori jogi lehetőségeknek megfelelően a magyar állam tulajdonában és a II. r. alperes kezelésében voltak. Az ingatlanoknak az I. r. alperes által történő üzemeltetése kifejezetten az üdülők "tényleges tulajdonosainak" érdekét szolgálja. Az ilyen vagyonátadásokat pedig a 71/1992. (XI. 6.) OGY. határozattal közzétett, 1992. évi vagyonpolitikai irányelvek kifejezetten támogatják. Kérték ezért az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a megyei vagyonellenőrző bizottság engedélyének hiányában a II. r. alperesnek az alapítvány javára tett ingatlanvagyon-rendelése érvénytelen. Az 1992. évi vagyonpolitikai irányelvekben kifejtett vagyonátadási lehetőség a törvényben előírt megyei vagyonellenőrző bizottsági engedélyt nem pótolja.
Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor az alapító okiratnak az I. r. alperes javára szóló ingatlanvagyon-rendelését úgy nyilvánította érvénytelenné, hogy nem vizsgálta mindkét alapító szándékát.
A Ptk. 199. §-a szerint az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 239. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében, ha a szerződés részben érvénytelen, az egész szerződés megdől, kivéve, ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.
Az I. r. alperesi alapítványt az É. T. Cs. Vállalat szakszervezeti bizottsága, amely 1991. április 29. óta ÉD T. Cs. Vállalat szakszervezeti területi alapszerveként szerepel a bírósági nyilvántartásban, valamint a II. r. alperesek hozták létre. Mindkét alapító - a vitatott ingatlanvagyonon kívül - jelentős összeggel járult hozzá az alapítvány vagyonához. A szakszervezeti bizottságnak is, mint alapítónak jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a peres felek között folyamatban levő per miként dől el. A Ptk. 239. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján ezért a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az alapítók az alapítványt ingatlanvagyon juttatása nélkül is létrehozták volna-e. Az alapítvány elsődleges célja a vállalat dolgozóinak üdültetése és az alapítványnak átadott vállalati üdülő működtetése, ezért az üdülőingatlanok rendelkezésre bocsátása nélkül az alapítvány célja nem valósítható meg. Ebben az esetben viszont nemcsak az alapító okirat 4. pontjában foglalt rendelkezés, hanem az egész alapító okirat érvénytelen. Mivel pedig az ügyész keresetének való helyt adás esetén az 1991. április 30-án jogerőre emelkedett nyilvántartásba vételt elrendelő bírósági végzés folytán önálló jogi személyként működő alapítványt létrehozó alapító okirat érvénytelenségéről kell dönteni a perben, a bíróságnak a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint vizsgálnia kellett volna a szerződés (alapító okirat) határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánításának lehetőségét is.
Mindezekre tekintettel a szerződés - alapító okirat - érvénytelenségének megállapítása iránt indult perben a bíróságnak hivatalból is rendeznie kell az érintett felek jogviszonyát, amelyhez azonban valamennyi szerződő fél perben állása szükséges. Az elsőfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglaltakra is hivatkozással felhívja a Pp. 2/A. §-ának (1) bekezdése alapján pert indító ügyészt hogy a jogi személyiséggel rendelkező másik alapítóra, a vállalati szakszervezeti bizottságára is terjessze ki keresetét, és mindkét alapítót nyilatkoztassa arra vonatkozóan, hogy az érvénytelen rész nélkül is létrehozták volna-e az alapítványt.
Mivel a Pp. 146. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetet csak az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig lehet az 51. § alapján az eredetileg perbe nem vont alperesekre is kiterjeszteni, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során vizsgálni kell a fentieken kívül azt is, hogy a II. r. alperes vagyonügynökség előtt folyamatban levő átalakulása megtörtént-e. (Legf. Bír. Kf. II. 25 004/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás