58/1993. (XI. 23.) AB határozat
58/1993. (XI. 23.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1993.11.23.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, továbbá önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőre való áthárításáról szóló 18/1990. (I. 31.) MT rendelet 6. § (2) bekezdésében a fővárosi közgyűlésnek adott felhatalmazás alkotmánysértő, ezért ezt a rendelkezést 1991. január 1. napjáig visszamenő hatállyal megsemmisíti.
A 18/1990. (I. 31.) MT rendelet 6. § (2) bekezdésének alkotmányos szövege tehát a következő:
,,A 2. § (2) bekezdésének b) pontjában említett lakások esetében a városi (fővárosi kerületi, megyei jogú városi), illetőleg a községi önkormányzat — önkormányzati rendeletben — 1991. január 1. napjától eltérő (pl. vízmérő helyenként megállapítható) díjmegtérítési kötelezettséget is megállapíthat. Az így megállapított díjbevételnek fedezetet kell nyújtani a tényleges víz- és csatornadíjakra.''
Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros IV. Kerület, Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzati lakások víz- és csatornahasználati díjának a bérlőkre történő áthárításáról szóló 9/1991. (XII. 19.) számú rendelete törvénysértő voltának vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. A főváros IV. kerületi képviselő-testülete 9/1991. (XII. 19.) szám alatt önkormányzati rendeletet (a továbbiakban: Ör.) alkotott a víz- és csatornadíjaknak a bérbeadás útján hasznosított önkormányzati tulajdonú lakások bérlőire történő áthárításának módozatairól.
A víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőre való áthárításáról szóló 18/1990. (I. 31.) MT rendelet (a továbbiakban: MT r.) 2. § (2) bekezdés b) pontja — a lakások szobaszámához és komfortfokozatához igazodóan — a díjszámítások alapjául veendő normatételeket ír elő. E normáktól eltérő díjmegtérítési kötelezettséget a 6. § (2) bekezdése szerint a fővárosban csak fővárosi közgyűlési rendelet állapíthat meg.
A köztársasági megbízott törvénysértőnek minősítette az Ör.-t, mert az azt kibocsátó kerületi képviselő-testület ,,felhatalmazás nélkül alkotott rendeletet olyan helyi társadalmi viszony szabályozása tárgyában, melyet már magasabb szintű jogszabály rendezett''. Miután felülvizsgálati felhívását a képviselő-testület nem fogadta el, ezért a köztársasági megbízott az Ör. megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.
2. Az Alkotmánybíróság felhívására Budapest főváros önkormányzatának képviselője írásban közölte, hogy a fővárosnak nincs ,,sem önkormányzati, sem hatályos tanácsrendelete'' az MT r. szerint kiszámítandó díjtételektől eltérő díjmegtérítési kötelezettség megállapításáról; de a ,,díjáthárítási feladat- és hatáskört nem adta át a IV. kerületnek, illetve a többi kerület részére''.
A vizsgálat ideje alatt a köztársasági megbízott a kezdeményezését visszavonta. A főváros IV. kerületének polgármestere viszont indítványozta az MT r. 6. § (2) bekezdésében a fővárosnak biztosított eltérő díjmegtérítés szabályozására adott jogosítvány alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Véleménye szerint a képviselő-testületnek ,,joga volt e tárgyban rendeletet alkotni, összhangban az önkormányzati törvényben foglaltakkal, amely felhatalmazást ad a helyi viszonyok helyben történő rendelkezésére''.
3. Az Alkotmánybíróság egyrészt azt vizsgálta, hogy az MT r. által a fővárosi közgyűlésnek adott felhatalmazás alkotmányellenes-e, másrészt azt, hogy a főváros közgyűlése — a felhatalmazási joggal nem élve — nem követett-e el mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet. Ez utóbbit nyomban ki is kell zárni, mert az MT r. 6. § (2) bekezdése csak jogot ad a fővárosi önkormányzatnak arra, hogy közgyűlési rendeletben az MT r. 2. § (2) bekezdés b) pontjától eltérő díjmegtérítési kötelezettséget állapítson meg, de arra — értelemszerűen — nem kötelezi. Az MT r. 2. § (2) bekezdése viszont országosan érvényes normatételeket tartalmaz. A 6. § (2) bekezdése a normától való eltérésre a felhatalmazást a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek (közgyűléseinek) adja meg. Az áthárításban dönteni hivatott címzettek e meghatározása nem alkotmányellenes. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése szerint ugyanis a helyi érdekű közügyekben és a helyi közszogláltatások körében a települési önkormányzatok járnak el.
Fővárosi viszonylatban az Ötv. 63. § (1) bekezdése mind a fővárost, mind a kerületet egyaránt települési önkormányzattá nyilvánítja. Alapjogaik egyenlőek, feladat- és hatáskörük viszont eltér egymástól. A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) az eltérésre a 8. § (1) bekezdésében ad általános eligazítást. E szerint: ,,A fővárosban a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörét — törvényben meghatározott kivételekkel — a kerületi önkormányzatok gyakorolják.'' Miután pedig sem e törvény 10. §-a — amely széles körben felsorolja a fővárosi önkormányzatra kötelező feladat- és hatásköröket —, sem más törvényi rendelkezés nem tesz a főszabály alól kivételt, következésképpen az MT r. által meghatározott víz- és csatornadíjnormáktól eltérő díjmegtérítési kötelezettség megállapítására a kerületi önkormányzatnak van hatásköre. A kerületi polgármester indítványa tehát megalapozott. (Ki kell emelni azonban, hogy e felhatalmazás csupán a díjmegtérítés kötelezettségének a bérlőkre való áthárítására terjed ki, mert — egyébként — a közületi vízműből szolgáltatott ivóvizet, illetőleg a közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakat az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. §-a szerint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter állapítja meg.)
Az Ötv. 1990. szeptember 30-án, az Ftv. pedig 1991. július 10-én lépett hatályba. Ezt követően vált az MT r. 6. § (2) bekezdése meghaladottá, s az idézett törvényeket sértő felhatalmazási rendelkezése folytán egyben alkotmányellenessé. Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése szerint ugyanis a ,,helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg''. Mivelhogy az MT r. felhatalmazási rendelkezése az idézett törvényi szabályozásnak már nem felel meg, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A megsemmisítés időpontját az Alkotmánybíróság azért határozta meg 1991. január 1. napjában, mert egyrészt az eltérő díjmegtérítés áthárításának lehetőségét az MT r. 1991. január 1-jétől kezdődően engedte meg, másrészt azért, mert az ilyen áthárítási kerületi rendeletek — meghozataluk idejétől függően — nyilvánvalóan eltérő időpontokban hatályosulnak. Újpest Önkormányzati Képviselő-testületének 9/1991. (XII. 19.) számú rendelete például — a 8. §-ában meghatározott napjától kezdődően — 1992. január 1-jétől hatályos. Ha, vagy amíg valamely fővárosi kerület nem ad ki áthárítási rendeletet, akkor, illetőleg addig természetesen az MT r.-ben meghatározott normatételek alapján kell a víz- és csatornadíjat a bérlőknek megtéríteniük.
4. Az MT r. 6. § (2) bekezdésében a fővárosnak a normától eltérő díjmegtérítési kötelezettség megállapítására adott felhatalmazás megsemmisítése értelemszerűen azzal jár, hogy az eltérő áthárítási feltételeket megállapító rendeleteket alkotmányosan a kerületi önkormányzati képviselő-testületek adhatják ki.
5. Miután a köztársasági megbízott az Ör. megsemmisítését kezdeményező indítványát visszavonta, s az Ör. a 3. pontban kifejtettek szerint egyébként sem törvénysértő, e tekintetben az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1513/H/1992.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás