KK BH 1993/581
KK BH 1993/581
1993.09.01.
I. A kisajátítási határozat felülvizsgálata közigazgatási per, a keresetet tehát — 1990. március 15-e óta — a közigazgatási szerv ellen kell megindítani, s a kisajátítást kérőnek is perben kell állnia. Ha a kisajátítást kérő vitatja a megállapított kártalanítási összeget, a kisajátítást elrendelő hatóságnak akkor is perben kell állnia [Pp. 328. §, 339. § (2) bek. i) pont, 1991. évi XX. tv. 54. §, 55. §, 1976. évi 24. tvr. 18. § (1) bek., 19. §].
II. Közigazgatási perben viszontkeresetnek nincs helye. [pp. 336. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a B.-i Városi Tanács V. B. hatósági osztálya az 1989. április 10-én kelt határozatával módosította a B. Városi Jogú Nagyközségi Tanács hatósági osztályának határozatát, és felperes kérelmének helyt adva, "közlekedési" közérdekű célra - egyebek mellett - kisajátított a Zs.-i M. Mgtsz tulajdonát képező ingatlan "b" alrészletéből 543 m2 területet. Mivel egyidejűleg a határozat az ingatlan "a" alrészletéhez 276 m2 terület visszaadását rendelte el, 267 m2 kisajátítására került sor. Az "a" alrészletű ingatlannál 168 606 Ft értékcsökkenést állapított meg, és kötelezte a kisajátítást kérő felperest, hogy teljes pénzbeni kártalanításként összesen 176 086 Ft-ot a Zs.-i M. Mgtsz-nek fizessen meg.
A felperes 1989. május 24-én a bírósághoz benyújtott keresetében a városi tanács vb hatósági osztálya határozatának az ingatlanra vonatkozó, 168 606 Ft értékcsökkenést megállapító rendelkezésének megváltoztatását és az értékcsökkenés megállapításának mellőzését kérte.
Az elsőfokú eljárás során a Zs.-i M. Mgtsz alperes szétválással megszűnt, három jogutóda az I., II. és III. r. alperesek. A vagyonmegosztásról hozott közgyűlési határozat az I. r. alperes 20,1%-os, II. r. alperes 51,6%-os, III. r. alperes 28,3%-os felelősségét állapította meg a jogelőd tartozásaiért.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A megyei bíróság által kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő a kisajátítás következtében keletkezett értékcsökkenés mértékét 271 715 Ft-ban határozta meg. Az 1992. szeptember 23-án tartott tárgyaláson a II. és III. r. alperesek viszontkeresetet terjesztettek elő, melyben további többletkártalanítás, valamint az összeg kamatainak megfizetésére kérték kötelezni a felperest.
Az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 23-án kelt ítéletével a felperes keresetét, valamint a II. és III. r. alperesek által előterjesztett viszontkeresetet elutasította. Kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg az államnak, külön felhívásra, 3192 Ft illetéket, míg a III. r. alperes 1750 Ft-ot. A bíróság megállapította, hogy az ezt meghaladóan felmerült illeték és szakértői költség a felperes költségmentessége folytán a magyar államot terheli. Kötelezte továbbá a felperest, hogy haladéktalanul fizessen meg egyetemlegesen az alpereseknek 2000 Ft részperköltséget. A megyei bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a jogvita elbírálásánál a Ptk. 178. §-át, valamint a többször módosított 1976. évi 24. tvr.-t (a továbbiakban: Ktvr.), a módosított 33/1976. (IX. 5.) MT rendeletben foglaltakat és a Legfelsőbb Bíróság PK 24. számú állásfoglalását tartotta szem előtt. Mindezek alapján az értékveszteség megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Az elsőfokú eljárásban felkért igazságügyi szakértő az értékkülönbözetet 271 715 Ft-ban állapította meg, amely meghaladja az államigazgatási eljárásban a felperes terhére megállapított kártalanítási összeget. A bíróság ezt az ítélkezése alapjául tekintette, és ebben a körben a felperesi keresetet a szakvélemény adatai alapján elutasította.
A megyei bíróság ugyancsak elutasította a II. és III. r. alperesek által többletkártalanításra előterjesztett viszontkeresetet, mivel a Ktvr. 19. §-ában a perindításra megállapított határidőt elmulasztották. A kártérítés utáni kamat megfizetésére előterjesztett, II. és III. r. alperesi igény pedig a 36/1976. (IX. 5.) MT rendelet 46. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a peres eljárás kereteit meghaladja.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. és III. r. alperesek, valamint a felperes nyújtottak be fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság az 1992. december 21-én kelt végzésével a felperes fellebbezését elkésettség miatt elutasította.
A II. és III. r. alperesek fellebbezésükben kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével a viszontkeresetet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Álláspontjuk szerint a bíróság jogszabályellenesen állapította meg, hogy a hivatkozott jogszabályok alapján a keresetindítási határidőt elmulasztották, mivel a jogszabályok a keresetindításra szabnak meg határidőt, de nem zárják ki, hogy a megindult perben viszontkeresetet lehessen indítani. A viszontkereset-indítás jogát a Pp. 147. §-ának (1) bekezdése biztosítja, és erre nem vonatkoznak a kisajátítási eljárásban a keresetindításra megjelölt határidők. Kérték ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperest az elsőfokú eljárásban előterjesztett viszontkereset alapján 271 715 Ft, valamint ennek az összegnek az 1989. június 11-től számított késedelmi kamata és a felmerült perköltség megfizetésére kötelezni.
A felperes 1993. január 14-én benyújtott csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetben foglaltak szerint az értékcsökkenés megállapításának mellőzését kérte.
A fellebbezés és a felperes csatlakozó fellebbezése az alábbiak szerint alapos.
A megyei bíróság a perindítást követő törvénymódosítások figyelmen kívül hagyásával bírálta el a felperes keresetét és döntött az alperesek viszontkeresetéről. A Ktvr.-nek az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 28. §-ával megállapított új 19. §-a értelmében a fél a kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. A keresetet a kisajátítást kérő ellen is meg kell indítani, egyebekben a perre a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. Az 1990. évi XXII. törvény 1990. március 15-én lépett hatályba, ezért a kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított per ezen idő óta közigazgatási pernek minősül, és a kisajátítást elrendelő hatóság perben állása nélkülözhetetlen. Ezzel összhangban mondja ki a Polgári perrendtartásnak az 1991. évi XXVI. törvény 12. §-ával megállapított 339. §-a (2) bekezdésének i) pontja, hogy a kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat a bíróság által megváltoztatható.
A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 54. §-a úgy módosította a Ktvr. 18. §-ának (1) bekezdését, hogy a kisajátítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes köztársasági megbízott folytatja le. A Ktvr.-nek az 1991. évi XX. tv. 55. §-ával hatályba léptetett új 19. §-a értelmében pedig a köztársasági megbízott határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. A fél a kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. A keresetet a kisajátítást kérő ellen is meg kell indítani, egyebekben a perre a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. A bíróság az államigazgatási határozatot megváltoztathatja.
A Pp. 328. §-a értelmében, ha az ügy időközben más közigazgatási szerv hatáskörébe került, azt a közigazgatási szervet kell alperesként perbe vonni, amelynek hatáskörébe az új rendelkezés szerint a közigazgatási határozat meghozatala tartozik. A folyamatban levő kisajátítási perekben tehát a köztársasági megbízottnak perben kell állnia. Amennyiben a kisajátítást kérő vitatja a határozatban megállapított kártalanítási összeget, annak csökkentése iránti igényét a kisajátítást szenvedő tekintetében érvényesítheti, azonban ilyen esetben is a kisajátítást elrendelő hatóság ellen kell a pert megindítani.
A megyei bíróságnak a folyamatban levő perben - a Ktvr. módosításának megfelelően - a Pp. XX. fejezetének szabályai szerint kellett volna eljárnia. Az 1991. évi XX. törvény 1991. július 23-án lépett hatályba, ezért ettől az időponttól kezdve a kisajátítási eljárás lefolytatása a köztársasági megbízott hatáskörébe tartozott. Az elsőfokú eljárás lényeges szabályait sértette meg a megyei bíróság, amikor a Pp. 328. §-ának megfelelően nem hívta fel a felperest a köztársasági megbízott alperesként történő perbe vonására, így a közigazgatási perben az illetékes köztársasági megbízott félként nem vett részt és jogait nem gyakorolhatta.
A megyei bíróság téves jogi álláspontja miatt nem helytálló indokolással utasította el a II. és III. r. alperesek viszontkeresetét, ugyanis a közigazgatási perben a Pp. 336. §-a alapján viszontkeresetnek nincs helye.
Az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt a tárgyalás megismétlése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Ktvr.-nek az 1991. évi XX. törvény 55. §-ával módosított 19. §-a alapján, a Pp. XX. fejezetének rendelkezései szerint kell eljárnia, s ennek megfelelően kell kioktatni a felperest a sérelmezett határozatot hozó közigazgatási szerv jogutóda, az illetékes köztársasági megbízott alpereskénti perbe vonásának szükségességéről is. (Legf. Bír. Kf. II. 25 484/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás