BK BH 1993/592
BK BH 1993/592
1993.10.01.
Az életveszélyt okozó testi sértést elkövető és a törvénnyel már korábban is összeütközésbe került külföldi állampolgárságú vádlottal szemben mellékbüntetésként az országból való kiutasítás alkalmazása indokolt [Btk. 61. §, 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért őt 4 évi börtönbüntetésre, valamint Magyarország területéről való kiutasításra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A 43 éves, román állampolgárságú, magyar anyanyelvű vádlott, a román hatóságok engedélye nélkül 1989 augusztusában jött Magyarországra, azóta itt lakik és dolgozik. Ugyancsak Romániából jött Magyarországra a sértett is, aki feleségével és három kiskorú gyermekével a vádlott szomszédságában lakik. A vádlott és a sértett között korábban jó viszony alakult ki, kölcsönösen segítették egymást.
A vádbeli napon napközben mindketten nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak, és nézeteltérés támadt közöttük. A kora esti órákban a sértett a két és féléves kisfiát a karján tartotta, és a konyhaajtóban állva jelentéktelen ok miatt szóváltásba keveredett a vádlottal, aki a konyhaajtóhoz vezető lépcsőn állt. A vádlott a vita során a magánál tartott 63 mm pengehosszúságú dísztőrrel váratlanul, közepes erővel a sértett mellkasának a bal oldalába szúrt. A szúrás a mellüregbe hatolt, áthaladt a rekeszen, és a hasüregben a lép állományát is sértette, ezáltal közvetlen életveszéllyel járó hasűri vérzést okozott. A sértetten a kórházba szállítását követően műtétet hajtottak végre, amelynek során a lépét eltávolították.
A szúrás leadása után a vádlott a helyszínről elmenekülve, és az őrizetbe vételéig bujkált.
A lép eltávolítása folytán a sértett maradandó testi fogyatékosságot szenvedett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének megalapozott tényállását irányadónak tekintette a fellebbezési eljárás során. A helyesen megállapított tényekből okszerű következtetést vont le a megyei bíróság a vádlott bűnösségére. A vádlottnak a jogos védelmi helyzetre való hivatkozása, illetőleg az ennek megállapítására irányuló fellebbezése alaptalan volt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a sértett - vagy bárki más - részéről a vádlottat semmiféle jogtalan támadás nem érte; a sértettnek, aki a kisgyermekét a karjában tartotta, módja sem volt egyrészt a vádlott elleni támadásra, másrészt a vádlott részéről váratlanul leadott szúrás elleni védekezésre.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi indokkal minősítette a vádlott cselekményét - a vádtól eltérően - a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének 1. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, és helyes az a megállapítás is, hogy az eredmény tekintetében eshetőleges szándék volt megállapítható, ugyanis az egyszeri - ismételni nem szándékolt -, közepes erővel a sértett mellkasának bal oldalára leadott szúrás alkalmával a vádlott tudata átfogta annak lehetőségét, hogy a sértett olyan sérülést szenvedhet, amely az életét közvetlenül veszélyezteti, és ennek a lehetőségébe belenyugodva cselekedett.
A büntetés kiszabása szempontjából irányadó körülményeket a megyei bíróság helyesen ismerte fel. A cselekmény tárgyi súlyát jelentős mértékben növeli az a körülmény, hogy a sértett a munkaképességének az alakulására is hátrányosan jelentkező maradandó testi fogyatékosságot szenvedett, továbbá a vádlott váratlan szúrása akkor történt, amikor az reflexszerűen sem tudott elhárító tevékenységet kifejteni. A vádlottal szemben magyarországi tartózkodása során szeméremsértés vétsége miatt - amely ugyancsak az ittas állapotával volt összefüggésbe hozható - már két ízben is büntetőeljárás indult, és megrovás alkalmazására került sor.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása szempontjából figyelembe jövő enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen sorolta fel, és azok súlybeli nyomatékát is helyesen mérte fel. A Legfelsőbb Bíróság további súlyosító körülményként vette figyelembe a különösen veszélyes eszköz használatával való elkövetést.
Mindezek figyelembevételével úgy találta, hogy a vádlottra kiszabott szabadságvesztés főbüntetés mértéke nem tekinthető eltúlzottnak, ezenfelül helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a felismerésre is, hogy a vádlott az általa elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, annak jellege és a vádlott személyisége folytán az országban való itt tartózkodása nem kívánatos, így a Btk. 61. §-án alapuló kiutasítás mellékbüntetés alkalmazása is megfelel a törvényes rendelkezéseknek.
Minthogy tehát az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések is alaptalannak bizonyultak, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 1414/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás