BK BH 1993/593
BK BH 1993/593
1993.10.01.
A hűtlen kezelés bűncselekményénél a vagyoni hátrány az adott gazdálkodó szervezetnél ténylegesen jelentkező összeggel azonos: az elmaradt haszon összegét csupán a vérfuvarozással foglalkozó gazdálkodó szervezetek esetében lehet, mint vagyoni hátrányt figyelembe venni [Btk. 137. § 4. pont, 319. § (1) bek., 7/1991. (X. 16.) HM r. 8. § (2) bek.].
Az F.-i Bíróság katonai tanácsa az őrvezető vádlottat a hűtlen kezelés vétsége és a parancs iránti engedetlenség vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a tulajdon elleni szabálysértés miatt folyamatban levő ügyet pedig megküldte az alakulat parancsnokának fegyelmi fenyítés kiszabása végett.
A tényállás szerint a gépkocsivezetői beosztásban sorkatonai szolgálatot teljesítő őrvezető vádlottat az elöljárója utasította, hogy a Magyar Honvédség tulajdonában levő gépkocsival F. B. ezredes rendelkezésére álljon. F. B. ezredes a vádbeli napon külföldre távozott, és amikor a vádlott őt a repülőtérre kiszállította, azt az utasítást adta a részére, hogy a gépkocsival térjen vissza a laktanyába. A vádlottnak az általános szabályok szerint, illetve az alakulat parancsnokának e tárgyban kiadott parancsa alapján a munkaidő végeztével vissza kellett volna térnie alakulatához. Az őrvezető vádlott a rá vonatkozó előírásoknak nem tett eleget, a munkaidő lejárta után 16 órakor nem tért vissza alakulatához, hanem a kezelésére bízott személygépkocsival engedély nélkül J. községbe távozott. Itt a rendőrjárőr igazoltatta, majd előállította. A vádlott 210 km-en keresztül használta jogtalanul a kezelésére bízott gépjárművet, amellyel 1381 forint vagyoni hátrányt okozott az alakulatnak.
A katonai tanács e tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az őrvezető vádlott cselekménye sem a hűtlen kezelés vétségét, sem pedig a parancs iránti engedetlenség vétségét nem valósította meg. Álláspontja szerint a vádlott által 210 km jogtalan járműhasználattal az alakulatnak okozott vagyoni hátrány nem egyenlő azzal az összeggel, amelyet ugyanilyen km-mennyiség megtétele esetén taxira kellett volna fizetnie. Az adott esetben a vagyoni hátrány a felhasznált üzemanyag mennyiségében és a gépjármű használatával járó kopásban jelentkezik, amely nem egyenlő a taxiköltséggel, amely magában foglalja a vezető díját, valamint az üzleti hasznot is. Amennyiben az alakulat teljes térítés ellenében hasznosítani kívánta volna a gépkocsit, úgy adott km megtétele esetén a 7/1991. (X. 16.) HM rendelet 8. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján 1381 forintra tarthatott volna igényt, amely a felhasznált üzemanyag árát és az amortizációt foglalja magában. Ez az összeg azonban nem érte el a vétségi értékhatárt, ezért a bíróság a vádlottat a hűtlen kezelés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, ugyanakkor az iratokat megküldte az alakulat parancsnokának a szabálysértési eljárás lefolytatása végett.
A parancs iránti engedetlenség vétsége tekintetében a katonai tanács arra mutatott rá, hogy a vádlott magatartását az általános szabályok határozták meg. Ezek szerint köteles volt a laktanyába visszatérni. Az ilyen általános rendelkezések betartására vonatkozó utasítás megszegése a parancs iránti engedetlenség bűncselekményét nem valósítja meg. A tényállásból megállapíthatóan a vádlottnak a Magyar Köztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának a 206. pontja alapján nem volt joga alakulatától távol maradnia, oda köteles lett volna a munkaidő végeztével bevonulni. Az adott esetben tehát nincs szó paranccsal szembeszegülésről, hanem a vádlott a szabályokat nem tartotta be annak ellenére, hogy erre F. B. ezredes őt figyelmeztette.
Az elsőfokú ítélet a parancs iránti engedetlenség vétsége miatt emelt vád alól felmentő részében jogerőre emelkedett.
Az ítélet ellen a katonai ügyész a hűtlen kezelés vétsége tekintetében a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása érdekében fellebbezett. A katonai főügyész további bizonyítási eljárás lefolytatását indítványozta. Álláspontja szerint a hűtlen kezelés esetén a tényleges vagyoni hátrány azzal egyenlő, amely az adott jármű bérfuvarozásban való részvételekor a tulajdonost a használatért megillette. Emiatt indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a katonai tanácsnak új eljárás lefolytatására történő utasítását.
A bejelentett fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 236. §-ának (2) bekezdése folytán csak a vagyon elleni bűncselekmény vonatkozásában bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács ítélete részben megalapozatlan, mert az ítéleti tényállás a vagyon elleni bűncselekmény vonatkozásában felderítetlen és hiányos, nem tisztázta ugyanis pontosan a vagyoni hátrány összegét, és figyelmen kívül hagyta a rezsiköltséget. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során a Be. 240. §-a alapján bizonyítást vett fel, és ennek során írásban megkereste a vádlott által jogtalanul igénybe vett személygépkocsit üzemeltető alakulat parancsnokát abból a célból, hogy a személygépkocsinak mekkora volt az adott igénybevételre eső tényleges rezsiköltsége, illetve az amortizációs költsége.
A szállítóezred parancsnokának tételes kimutatása szerint a személygépkocsi éves igénybevétele után az 1 km-re eső rezsiköltség 3 forint, tehát 210 km után 630 forint. A gépjárműveknél a vonatkozó intézkedés alapján az amortizációs költség évi 20%, az adott gépkocsinál ennek az arányos része 504 forint.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával a bűnügyi iratok és a másodfokú tárgyaláson felvett bizonyítás alapján a tényállást azzal egészíti ki, hogy "A vádlott által jogtalanul 210 km távolságra igénybe vett gépkocsi üzemanyagköltsége 1062 forint, a rezsiköltség 630 forint, az amortizációs költsége pedig 504 forint, így a vádlott összesen 2196 forint vagyoni hátrányt okozott az alakulatnak.
Az ekként irányadó tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vádlott magatartásával megvalósította a Btk. 319. §-ának (I) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő hűtlen kezelés vétségét. A Btk. 319. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hűtlen kezelést ugyanis az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és az ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz; a Btk. 137. §-ának 4. pontja szerint vagyoni hátrány pedig a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. A vagyoni hátrány büntetőjogi fogalma szélesebb, mint a káré, de szűkebb a kártérítésnek a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében meghatározott polgári jogi fogalmánál. A kárnak a Btk. 333. §-ának 2. pontjában írt fogalma szerint az a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés, az elmaradt vagyoni előny pedig az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna, ha a bűncselekmény nem következik be. A vagyoni hátrány mindkettőt magában foglalja.
A tényállás alapján a vádlott magatartása folytán az alakulatot a 7/1991. (X. 16.) HM rendelet 8. §-ának (2) bekezdése alapján üzemanyagköltségként 1062 forint, rezsiköltségként 630 forint, amortizációs költségként 504 forint; összesen tehát 2196 forint kár érte. Mivel az alakulat nem foglalkozik személygépkocsi külső személy részére történő bérbeadásával, vagyoni előny elmaradásáról nem lehet szó.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, hogy hűtlen kezelés esetén a tényleges kár azzal egyenlő, amely az adott jármű bérfuvarozásban való részvételekor a tulajdonost a használatért megillette. A fentiekben részletezettek szerint a vagyoni hátrány a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. Ebből következik, hogy a vagyoni hátrány mindig az adott sértettnél jelentkezik. Erre figyelemmel pedig - mivel a jelen ügyben érintett alakulat honvédségi személygépkocsik külső személyek részére történő bérbeadásával nem foglalkozik - a vagyoni hátrány a vagyonban konkrétan okozott kárral, nevezetesen az üzemanyagköltség, a rezsiköltség és az amortizációs költség összegével egyenlő. A jelen ügyben elmaradt vagyoni előny tehát nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság arra is rámutat, hogy a hasonló bűncselekmények elkövetése során a vagyoni hátrány meghatározásánál a szállítási vállalatok által alkalmazott tarifát az időközben megváltozott gazdasági körülmények között már nem lehet figyelembe venni. A piacgazdaság kialakulása a különböző szállítási vállalatok között versenyhelyzetet hozott létre. A bérfuvarozási tarifa meghatározása a szabad árkategória formájába tartozik, ezért a vagyoni hátrányt a bérfuvarozással foglalkozó vállalatok vagy szervezetek esetében az általuk alkalmazott tarifák figyelembevételével kell meghatározni.
A vádlottal szemben alkalmazandó joghátrány megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekményt követett el. Fiatal felnőtt, a sorkatonai szolgálatát eddig jól látta el, és a közeljövőben tartalék állományba kerül. Így a cselekménye elbírálásakor már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy - a személyére is figyelemmel - a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az ellene hűtlen kezelés vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és a Btk. 71. §-ának (1) és (3) bekezdés alapján megrovásban részesítette. A megrovással rosszallását fejezi ki, és felhívja, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a bűncselekmény elkövetését megállapította, de a büntetőeljárást megszüntette, és intézkedést alkalmazott, a bűnügyi iratoknak az alakulat parancsnoka részére történő megküldését fegyelmi fenyítés kiszabása végett értelemszerűen mellőzte. (Legf. Bír. Bf. V. 15/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás