BK BH 1993/594
BK BH 1993/594
1993.10.01.
I. A halált okozó testi sértés bűntette helyett erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette megállapításának van helye, ha nincs alap annak megállapítására, hogy az elkövető szándéka kizárólag testi sértés előidézésére irányult, ugyanakkor azonban az elkövetőt az ölési szándékának a kialakulása során fiziológiás jellegű és méltányolható okból keletkezett indulata vezette [Btk. 170. § (5) bek. 2. ford., 167. §].
II. A büntetlen előéletű vádlottal szemben az erős felindulásban elkövetett emberölés esetén nem indokolt a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása, és nincs helye a kényszergyógyítás alkalmazásának, ha az elkövető a cselekményt alkoholos befolyásoltság állapotában követte el, de az alkoholista életmód folytatásának megállapítására nincs kellő ténybeli alap, másfelől a cselekmény elkövetése nem hozható összefüggésbe az elkövető szeszes ital fogyasztásával [Btk. 53. §, 75. §].
A megyei bíróság a vádlottat, halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte és elrendelte a kényszergyógyítását. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott és a sértett gyermekkoruk óta ismerik egymást, jószomszédi viszonyban voltak. 1990. évben a sértett gépkocsijával ittas állapotban nekiment az utcában levő póznának, amiről a vádlott bejelentést tett a rendőrségen. A sértett ezért megharagudott a vádlottra, és azóta rendszeresen, de különösen ittas állapotban szidalmazta a vádlottat és családtagjait. Előfordult az is, hogy lerángatta a vádlottat a kerékpárjáról, arcul ütötte, salakot dobált a teraszukra, de a vádlott igyekezett kitérni a sértett elől, nem reagált a szidalmazásaira, sőt a bántalmazásaira sem. A vádbeli napon este 7 óra körül a vádlott a háza előtt a lekaszált füvet szedte össze, közepes fokú alkoholos állapotban volt, amikor a sértett súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában az utca túlsó oldaláról hangosan szidalmazni kezdte a vádlottat, becsületsértő kifejezésekkel illette, és elindult a vádlott felé. Amikor a vádlotthoz ért, ökölbe szorított kézzel bokszolóállásba helyezkedett, és amikor a vádlott felegyenesedett, őt a mellkasánál meglökte. A vádlott ekkor beugrott a háza kapuján, és a kapu mögül magához vett egy - betonkeveréshez használt - 83 cm hosszú meghajlított üreges vascsövet. Mire a vádlott kiért az utcára, a sértett már hátat fordítva elindult a másik oldal irányába kb. 2 m távolságra. A vádlott utánament, és a csővel kétszer közepes erővel a sértett bal lapockájára, illetve a vállára ütött. A sértett tovább szidalmazta a vádlottat, és tovább haladt a túloldal felé. Közben megállt, ismét szembefordult a vádlottal, és a kezét ismét ökölbe szorítva, bokszolóállásba helyezkedett. A vádlott ekkor egyik lábával hátralépett, kitámaszkodott, és a vascsövet két kézzel megfogva, nagy erővel, kétszer a sértett felsőtestére irányzottan ütött. Az első ütés a sértett bal mellkasfelét, a másik ütés pedig a sértett fejét érte a jobb oldali homlokdudor területén. A fejét ért ütéstől a sértett elveszítette az eszméletét, és rövid idő múlva a helyszínen meghalt.
A sértett a fejének jobb oldalára mért ütés következtében a hajas fejbőr határától kiinduló, 8 cm hosszú, 2,5 cm-re tátongó bőr- és lágyrész-folytonossági hiányt és koponyaalapi törést szenvedett el. Halála a benyomatos koponyaboltozat-törés, szövődményes súlyos fokú agyvizenyő, nyúltvelő-beékelődés, következményes heveny légző- és keringőközpont-bénulás miatt következett be. A vádlott bántalmazása és a sértett azonnali halála között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg. A sértett életét az idejekorán érkező gyors és szakszerű orvosi ellátás sem tudta volna megmenteni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabásáért fellebbezett. A legfőbb ügyész - az ügyészi fellebbezést módosítva - azt a téves minősítés miatt és súlyosítás végett tartotta fenn. A vádlott cselekményének erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettekénti minősítését, a főbüntetés súlyosítását, valamint a közügyektől eltiltás mellékbüntetés és a kényszergyógyítás mellőzését indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság büntetőeljárási szabályt nem sértett, a tényállás túlnyomó részét az egybehangzó és az igazságügyi orvos szakértő szakvéleményével alátámasztott bizonyítékok alapján helyesen állapította meg. A sértett sérüléseinek leírása azonban az iratok tartalma alapján pontosításra szorul [Be. 258. § (1) bek. a) pont]. A sértett sérülései álló testhelyzetben, minimálisan négyrendbeli közepes-nagy tompa erejű erőbehatásra keletkeztek. Az egyik a jobb homloktájékon a hajas fejbőr repesztett sérülése folytán a koponyaalap töréseként jött létre a nagy erejű tompa erőbehatás következtében; a másik a bal mellkasfél hámzúzódásos-hámhorzsolásos sérülése, amely a III-IV. bordák töréses sérülését is eredményezte, és szintén nagy erejű tompa-erőbehatásra keletkezhetett; a további kettő a bal lapocka-válltájék bevérzéssel járó hámhorzsolásos sérülés, melyek közepes erejű tompa erőbehatásra jöttek létre, és valamennyi sérülés létrejöhetett a bűnjelként lefoglalt 80 cm hosszúságú vasdarabbal történt bántalmazás során.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás - a fenti pontosítás és kiegészítés után - mentes a Be. 239. §-a (2) bekezdésében írt hibáktól, és az ítélet alkalmas az érdemi felülbírálatra. Az egyébként kifogástalanul megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban, amikor a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdése 2. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettének minősítette. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész indítványával - a cselekmény jogi minősítése tekintetében - egyetértett. A Legfelsőbb Bíróság a vádlott szándékának vizsgálata során mindenekelőtt az objektív tényekből indult ki, tehát abból, hogy a vádlott által a sértettre mért négyrendbeli közepes-nagy erejű irányzott ütés, a 83 cm hosszú, nehéz vascső, a célba vett testtájék (a fej, a fejtetői részen az agy, a mellkas a szív közvetlen közelében) azt igazolják: a vádlott felismerte, hogy a cselekménye alkalmas a sértett életének a kioltására, de ebbe a lehetséges következménybe belenyugodva, eshetőleges ölési szándékkal cselekedett. Ilyen körülmények mellett fel sem vetődhet, hogy a vádlott szándéka csak testi sértés okozására irányult, és az eredmény tekintetében csupán a gondatlanság terheli.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság tényállásként állapította meg, hogy a sértett a cselekményt megelőzően több esetben durván szidalmazta a vádlottat és családját, sőt a vádlottat tettlegesen is bántalmazta. Az adott esetben is erősen ittas állapotban támadt a vádlottra, ezért a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy a Btk. 167. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének a megállapításához megkívánt előfeltételek megvalósultak-e. Annak megítélése kérdésében, hogy az erős indulatot milyen külső ok váltotta ki, nemcsak a tényállásszerű ölési cselekményt közvetlenül megelőző történéseknek, hanem az azt megelőző eseményeknek is jelentősége van, ezért a Legfelsőbb Bíróság az eset összes körülményének kölcsönhatásait és folyamatosságát behatóan vizsgálta.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés törvényi tényállása mindenekelőtt az indulatnak a jelentős fokát kívánja meg, ami olyan tudatszűkülethez vezet, amelynél az akarat-elhatározás és a cselekmény kialakulása, valamint annak befolyása feletti érzelmi ellenőrzés gyengül, és a szándék kialakulásánál hiányoznak a megfontolás ismérvei, az elkövető az indulat hatása alatt elveszti az önkontrollt, és a tevékenysége ezáltal ellenőrizhetetlenné válik.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság is megállapította a vádlott pszichikumában jelentkező nagyfokú érzelmi fokozódást, a tényállásában is leírta, hogy a vádlott fokozódó indulatát csillapítva nem reagált a sértett becsületsértő kijelentéseire, még a mellbelökését sem viszonozta. Ebben a kialakult nagyfokú indulatában kapta fel a kapu mögül a vascsövet, de amikor kiért a kapu elé, a sértett továbbra is durván szidalmazta, és amikor utánament, a sértett fordult szembe vele, ismét ökölbe szorított kézzel bokszolóállásba helyezkedve.
A Legfelsőbb Bíróság ezt követően vizsgálta, hogy ez a felfokozott indulat patológiás vagy fiziológiás jellegű volt-e. Minthogy a vádlott nagyfokú érzelmi indulatát a sértett tényállásban rögzített magatartása váltotta ki, az indulat nem patológiás, hanem fiziológiás eredetű volt, ez éplélektani alapon alakult ki, a külső pszichés behatás folytán. Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapíthatósága szempontjából pedig a fiziológiás indulatnak van jelentősége, ami a vádlott esetében fennállt. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a külső körülmény - a sértett magatartása - alkalmas volt a vádlott nagyfokú indulatának a kiváltására, és végül azt a további feltételt vizsgálta, hogy a vádlott erős felindulása méltányolható okból származott-e. Minthogy az erős felindulás méltányolható okból akkor keletkezik, ha az jogilag némileg indokolt, és erkölcsileg bizonyos fokig menthető, a vádlott esetében az emberi méltóságát sértő kijelentések elhangzása, a sértett részéről történő előzetes tettleges bántalmazás, a cselekményt megelőző mellbelökés, az utcán sok ember részéről hallható hangos szitkozódás: olyan megnyilvánulások, amelyek hatására keletkezett indulatot méltányolható okból kialakultnak kell tekinteni, különös tekintettel arra is, hogy a sértett már több esetben viselkedett hasonló módon.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - a legfőbb ügyészi indítvánnyal egyetértve - a vádlott cselekményét a Btk. 167. §-a szerinti méltányolható okból keletkezett, erős felindulás hatása alatt kialakult és rögtönös szándékkal elkövetett emberölés bűntettének minősítette, az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogi minősítést ezért megváltoztatta.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket általában helyesen sorolta fel. A súlyosító körülmények köréből - a megváltozott minősítésre is figyelemmel - mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a szeszes ital hatása alatti elkövetést, mert a cselekmény elkövetése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a vádlott közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, úgyszintén a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát; az enyhítő körülmények köréből pedig a sértett provokatív, kihívó magatartását.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a büntetlen előéletű, kifogástalan életvitelű, a cselekmény elkövetését beismerő, azt megbánó, a sértettnek azonnali segítséget nyújtó vádlottal szemben a büntetés súlyosítása nem indokolt. Az enyhítő körülmények nyomatékos súlyára is tekintettel az elsőfokú bíróság által kiszabott 2 év 4 hónapi. börtönbüntetés - a megváltozott minősítésre tekintettel is - arányban áll a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és a személyében rejlő, társadalomra veszélyesség fokával. A Legfelsőbb Bíróság azonban a vádlott előéletére is figyelemmel, nem találta méltatlannak a vádlottat a közügyekben való részvételre, ezért a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy a vádlott ugyan közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt az elkövetéskor, a bűncselekmény elkövetése azonban nem volt összefüggésben ezzel az állapottal. A vádlott alkoholista életmódja egyébként sem tűnik ki az életviteléből; állandó munkahellyel rendelkezik, 1981. év óta azonos munkahelyen dolgozik, családi élete rendezett. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által a Btk. 75. §-a alapján elrendelt kényszergyógyítást mellőzte. (Legf. Bír. Bf. III. 485/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás