BK BH 1993/596
BK BH 1993/596
1993.10.01.
Az autóúton 88 km/óra sebességgel haladó jármű esetében a relatív sebességtúllépés fel sem merülhet, minthogy a járművezetőnek reálisan nem kell számolnia azzal, hogy az úttesten kivilágítatlan személygépkocsi és mellette gyalogos tartózkodik [Btk. 187. § (2) bek. a) pont, KRESZ 21. § (9) bek. j) pont, 26. § (4) bek., 37. § (4) bek., 45. § (1) bek.].
A városi bíróság megállapította, hogy a vádlott elkövette a maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségét, ezért a vádlottat 1 évre próbára bocsátotta.
A vádlott "A-B-C-E" járműkategóriára kiterjedő gépjárművezetői engedéllyel rendelkezik, és 1954 óta vesz részt a közúti közlekedésben. Több millió km-t vezetett balesetmentesen. A vádlott a vádbeli napon az esti órákban az M5 számú autóúton haladt a személygépkocsijával. A vádlott tompított fényszórója üzemelt. Haladási sebessége mintegy 85-88 km/óra volt. A vádlott későn észlelte a járműve előtt, vele azonos irányban, az úttest szélén várakozó, részben a műszaki sávban, részben pedig a szilárd útburkolaton helyet foglaló, kivilágítatlan személygépkocsit, mely álló helyzetben volt. A sértett a gépkocsijának bal oldalán a vezető felőli ajtón akart a gépkocsiba beszállni, amikor a vádlott elütötte őt. A vádlott az ütközést megelőzően a járművét fékezte, a fékezés azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a sértettel történő ütközést elkerülje. A baleset következtében a sértett mintegy 180 nap alatt gyógyuló, igen súlyos sérülést: a jobb combcsont középső harmadának darabos törését, a jobb sípcsont bokaízületi végének darabos törését és a bal sípcsont kettős törését szenvedte el. A fenti törések közül a jobb sípcsont bokaízületi végének törése az ízületbe hatoló törés volt, ezért ez a sérülés maradandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyult, amely mintegy 20-25%-os munkaképesség-csökkenést idézett elő.
A vádlott a balesettel okozati összefüggésben megszegte a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, a sértett pedig a KRESZ 37. §-ának (4) bekezdésében és a 45. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést, felmentése érdekében.
Az elsőfokú bíróság által egyéb vonatkozásban megalapozottan megállapított tényállást a megyei bíróság azzal egészítette ki, hogy a baleset során megsérült a vádlott és a felesége is, mindketten bordatörést szenvedtek, mely sérülések tényleges gyógytartama a 8 napot meghaladja.
Az elsőfokú bíróság tévesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és arra, hogy a balesettel okozati összefüggésben a vádlott közlekedési szabályt szegett meg.
A baleset az M5 számú autóúton történt. A helyszínen az úttest vonalvezetése egyenes, szélessége 7,5 méter, melyet mindkét oldalon 2 méter széles aszfalt burkolatú leállósáv fog közre, ezek mellett pedig 1,8 méter széles füves burkolatú padka van. A sértett személygépkocsija az úttest jobb oldali haladó sávját és a leállósávot elválasztó útburkolati jelen állt úgy, hogy a bal oldali eleje 0,6 métert, a bal oldali hátulja pedig 0,5 métert foglalt el a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávból. A baleset időpontjában éjszakai sötétség volt.
A KRESZ 37. §-ának (4) bekezdése tiltja az autóút útestjén a megállást, a forgalmi okból szükséges megállást kivéve. Műszaki okból pedig csak a leállósávon, illetőleg az útpadkán szabad megállni. Egyéb okból ez utóbbi helyeken is tilos a megállás. A KRESZ 45. §-ának (I) bekezdése kötelezően előírja, hogy az úttesten álló járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani. A sértett ezeket a közlekedési szabályokat megszegte, amikor autóúton - részben az úttesten, részben a leállósávon - megállt, és járművét nem világította ki. Ezen túlmenően megszegte a KRESZ 21. §-a (9) bekezdésének) pontjában írt azt a szabályt is, amely szerint gyalogosnak tilos az autóúton - a leállósávon és az útpadkán is - közlekedni, ott áthaladni, egyáltalán ott tartózkodni.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által közlekedési szabályszegésként a KRESZ-nek a vádlott terhére rótt 26. §-a (4) bekezdése az autóúton közlekedés esetére nem vonatkoztatható. A KRESZ hivatkozott 21. §-a (9) bekezdésének) pontja tiltja a gyalogos közlekedését az autóúton, a leállósávon és az útpadkán is. Kerékpárral, lassú járművel és mezőgazdasági vontatóval, valamint állati erővel vont járművel való közlekedést a KRESZ rendelkezése és a jelzőtábla is tiltja. A fenti szabályokból az következik, hogy az autóúton a járművezetőnek semmilyen akadállyal nem kell számolnia, legfeljebb a forgalmi okból álló járművel, melyet a kivilágítottsága folytán távolról - jóval a féktávolságon kívül - észlelni lehet. A sebesség megválasztásánál viszont csak az olyan akadályokat kell figyelembe venni, amelyekre az adott körülmények között reálisan számítani kell. Az útvonal típusára tekintettel a vádlottnak nem kellett számolnia semmilyen akadály felbukkanásával. Következésképpen a vádlott nem tekinthető szabályszegőnek a KRESZ 26. §-ának (1) bekezdésében meghatározott "abszolút sebességhatáron" belül megválasztott sebességgel való haladás tekintetében: az a) pont II. fordulata értelmében ugyanis személygépkocsival autóúton legfeljebb 100 km/óra sebességgel szabad közlekedni, a vádlott azonban ezt a sebességhatárt nem lépte túl.
A megyei bíróság álláspontja szerint tehát a vádlottnak reálisan nem lehetett és nem is kellett azzal számolnia, hogy az autóúton - részben a haladó sávot is elfoglalva - kivilágítatlan személygépkocsi áll, és mellette gyalogos tartózkodik az úttesten. Amikor pedig a sértett észlelhetővé vált, a vádlott nyomban fékezett. Ezzel közlekedési szabályt nem szegett meg. Az pedig, hogy a mások által okozott veszélyhelyzet megszüntetésére - esetleg - nem a legcélszerűbb és eredményes módot választotta, és így a baleset bekövetkezett: nem róható a terhére, ez egymagában a bűnösség megállapításának alapjául nem szolgálhat.
A fentiekkel ellentétes álláspont nemcsak indokolatlanul lelassítaná az autóúton való gépjárműforgalmat, hanem szembekerülne a közúti forgalomban alapvető bizalmi elv érvényesülésével is. A fényszóró tompítási kötelezettsége az autóúton is érvényes és szükséges szabály. A forgalom teljes lelassulását vonná maga után, ha a sebességet a tompított fényszóró által bevilágított távolság figyelembevételével kellene autóúton is megválasztani, ahol a már mondottak szerint semmilyen akadály felbukkanására nem kell számítani. Ezen túlmenően szinte feleslegessé is válna az autóút és autópálya kiépítése, ha ott is az általános szabályok, és nem az autóútra előírt külön szabályok betartása lenne megkövetelt.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság nem látott olyan közlekedési szabályszegést megállapíthatónak a vádlott részéről, mely a bekövetkezett balesettel okozati összefüggésben állna, ezért őt a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Bf. 1025/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás