BK BH 1993/597
BK BH 1993/597
1993.10.01.
A terrorcselekmény elkövetőjének javára a cselekmény súlyosabb követelmények nélküli abbahagyása — mint korlátlan enyhítést lehetővé tevő körülmény — akkor is megállapítható, ha az a hatóság tagjaival folytatott tárgyalás eredményeként következett be [Btk. 261. § (1) és (5) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat lopás bűntette, terrorcselekmény bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 8 évi fegyházbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.
A tényállás szerint a vádlott egy családi veszekedés során a feleségét bántalmazta. Ezt követően 4 hónapos gyermekét magához véve megjelent az orvos lakásán, és azt követelte, hogy a mentőt és a rendőrséget hívják ki, különben a magánál tartott gyermeket földhöz vágja. A helyszínre érkező rendőröket is azzal fenyegette, hogy ha intézkednek vele szemben, a gyermeket megöli. A mentőautóba a rendőrt nem engedte beülni, a rendőrségi gépkocsi haladási helyzetét meghatározta. Gyermekével a kezében, a kórházban dolgozó orvosokat szidalmazta. Cselekményét a lakására szállítása után abbahagyta, ezért vele szemben ekkor erőszak alkalmazására nem került sor.
A vádlott két héttel később nagyobb mennyiségű sört fogyasztott, majd a moziban egy filmet nézett a felesége és a gyermeke társaságában. Ezt követően még további sört fogyasztott, majd hazament a lakására. Este 9 óra körüli időben erősen ittas állapotban elhatározta, hogy fegyvert szerez oly módon, hogy betör a polgármesteri hivatalnál levő körzeti megbízotti irodába. Az iroda mellett a nyitott ablakon bemászva, az ajtón levő védőrácsot lehajlította, az ajtót vállal betörte, majd az irodában levő szekrény ajtaját leszakítva az abban található lemezkazettát magához vette. Ezt követően kimászott az épületből, és a kazettát a közeli iskola udvarán talált vasdarabbal felfeszítette. Magához vette a kazettából a 2954 forint értékű PA-63 típusú pisztolyt, 10 db 8 mm-es töltényt, illetve egy pár bilincset 1033 forint értékben. A kazettát a helyszínen hagyva a lakására távozott. A lakására érve közölte a feleségével a történteket, majd a felesége, az anyja és a gyermeke társaságában elindult a postai telefonhoz azzal, hogy jelenti a történteket a rendőrségnek. Útközben megpróbált a rendőrrel beszélni, részére a fegyvert átadni, de az nem tartózkodott otthon. A nyilvános telefonkészülékhez érve felhívta a rendőrséget és az ügyeletes tisztnek elmondotta, hogy lopás útján fegyvert és lőszert szerzett, melyet csak a rendőrség parancsnokának hajlandó átadni, feltéve, hogy az általa megjelölt feltételeket teljesítik. Közölte azt is, hogy a kisgyermeke nála van, és ha vele szemben erőszakot alkalmaznának, akkor a gyermekét, a feleségét és az anyját főbe lövi, utána pedig végez magával. Ezt követően a lakására ment. Útközben a helyi rendőrrel közölte, hogy az iroda feltörése útján fegyvert szerzett. Az utcában hangosan kiabálva a rendőrségen tett bejelentését megismételte, nevezetesen hogy a rendőrkapitánnyal akar beszélni, és amennyiben a követelését nem teljesítik, a gyermekét és saját magát megöli. Ezt követően a lakásában tartózkodott, ahol rajta kívül a felesége, két öccse és a nagyanyja, valamint 4 hónapos gyermeke volt.
A vádlott a lakás ajtaját nagy méretű kövekkel eltorlaszolta, a családtagok közül a lakásból nem engedett ki senkit. Egyik kezében a lőszerrel töltött fegyvert, míg a karján a 4 hónapos gyermekét tartotta. A helyszínre érkeztek a rendőrségi vezetők, valamint egy terrorelhárító csoport. Miután a vádlott ezt észlelte, folyamatosan kiabált a lakásból, és a korábbi követelését megismételte. Eközben a gyermekét, illetve a fegyvert is folyamatosan a kezében tartotta. Először a polgármester ment a házhoz azzal a céllal, hogy tárgyaljon a vádlottal. A vádlott közölte, hogy a rendőrök ne közelítsenek a házhoz. A polgármesternek kijelentette, hogy a pisztolyt csak akkor adja át a rendőrség részére, ha a légpuskáját visszakapja. Az eltulajdonított spray-t és bilincset azonban kiadta, majd ezt követően kezdett tárgyalni a kommandócsoport vezetőjével.
A tárgyalás során sikerült a vádlottal megegyezni abban, hogy a fegyvert átadja a kommandócsoport vezetőjének. Ekkor részére egy légpuskát hozattak, ezt azonban nem fogadta el, mivel azt nem ismerte el a sajátjának. Alkudozás után sikerült abban is megegyezni a vádlottal, hogy a polgármesteri hivatalhoz a helyszíni szemle lebonyolítása céljából önként elmegy. Ebbe beleegyezett azzal a feltétellel, hogy más rendőrt a környéken nem akar látni. Feltételeinek teljesítésére azért került sor a tárgyalás folyamán, mert a feltételek nem teljesítése esetére a karján levő gyermek megölésével fenyegetőzött. Időközben a pisztolyt a kommandócsoport vezetőjének átadta. Ezt követően a lakásból, karján gyermekével és mellette a feleségével, valamint az anyjával a kommandócsoport vezetőjének társaságában elindult a polgármesteri hivatal felé. A polgármesteri hivatal előtt sikerült arra is rávenni, hogy a gyermekét a feleségének adja át, azzal a feltétellel, hogy a felesége mellette marad. A polgármesteri hivatalba belépve került sor a vádlott elfogására, testi erőszak alkalmazásával, ekkor azonban már ellenállást nem tanúsított. A vádlott a körzeti megbízotti irodába történt betöréssel és a kazettából különböző tárgyak eltulajdonításával 4 I 34 forint kárt okozott.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül az ítéletet. Megállapította, hogy a tényállás megalapozott, a bűnösségre vonatkozó következtetés pedig törvényes. Az enyhítésért bejelentett fellebbezéseket alaposnak találta. A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben a Btk. 261. §-ának (5) bekezdésében foglalt - korlátlan enyhítésre lehetőséget nyújtó - rendelkezés nem alkalmazható, mert a vádlott a cselekményt nem hagyta abba, hanem "az eredményes tárgyalás folytán... eszköztelenné vált a követeléseinek kikényszerítésében". Az elsőfokú bíróságnak ez az álláspontja nem helytálló.
A Btk. 261. §-ának (5) bekezdésében foglaltak eltérnek az előkészülettel kapcsolatban - a Btk. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott - önkéntes elállás fogalmától. A Btk. 261. §-ának (5) bekezdésében lehetővé tett korlátlan enyhítés azzal szemben alkalmazható, "aki a terrorcselekményt abbahagyja, mielőtt abból súlyos következmény származott volna". Az idézett törvényszöveg nem tartalmaz olyan feltételt, melyből az következnék, hogy a cselekmény abbahagyása kizárólag belső indítékból, meggyőződésből, egyedül önkéntes módon lenne megvalósítható. Az abbahagyás megállapíthatóságát nem zárja ki, ha arra más személy vagy személyek magatartása vagy egyéb külső körülmények késztetik az elkövetőt. Az abbahagyás fogalma azt jelenti, hogy az elkövetőnek a már megkezdett vagy a büntető anyagi jogi rendelkezés értelmében befejezett terrorcselekményt kell abbahagynia ahhoz, hogy a korlátlan enyhítés lehetősége számára megnyíljék. E törvényhely tehát akkor is alkalmazható, ha az elkövető a Btk. 261. §-ának (1) bekezdésében foglalt - az alapeset tényállási elemeit kimerítő - magatartást tanúsít, azaz az annak megállapításához szükséges valamennyi tényállási elemet megvalósította, a feltétel csupán az, hogy az elkövetett bűncselekményt, illetőleg annak folytatását akkor hagyja abba, mielőtt még abból súlyos következmény származott volna.
Az adott ügyben a lehetséges súlyos következmények körébe tartozott, hogy a vádlott családtagjainak élete, illetve testi épsége közvetlen és reális veszélybe került, illetőleg a vádlottal tárgyalást folytató hivatalos személyek testi épsége is ilyen veszélynek volt kitéve. A vádlottnak (töltött lőfegyver birtokában) megvolt a tényleges esélye arra, hogy fegyvert használjon, és azzal a közvetlen környezetébe tartozó személyek életét kioltsa, vagy azokat megsebesítse, illetve, hogy hasonló cselekményt kövessen el azok sérelmére, akik a szándékának meghiúsítására törekszenek. A súlyos következmények azonban elmaradtak azért, mert a vádlott a jogtalanul megszerzett kényszerítő eszközöket, valamint a lőfegyvert átadta a vele tárgyalást folytató rendőrtisztnek, a családtagjait sem bántalmazta, és a kiskorú gyermeket is maga adta át őt kísérő feleségének, útban a polgármesteri hivatal felé. A vádlott tehát mindazzal a magatartással felhagyott, amelyek a terrorcselekmény törvényi tényállásában a súlyos következmény megvalósulásához vezethető tényezők megállapításához szükségesek voltak. Kétségtelen, hogy a súlyos következmények reális veszélyét megalapozó helyzettel fokozatosan hagyott fel, mely folyamat a kényszerítő eszközök kiadásával kezdődött, és a gyermekének a felesége részére történő átadásával végződött. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a terrorcselekményt valójában abbahagyta olyan időpontban, mielőtt abból még súlyos következmény származott volna.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta mind a legfőbb ügyész, mind a védelem által a Btk. 261. §-ának (5) bekezdésében foglalt korlátlan enyhítést lehetővé tevő rendelkezés alkalmazására irányuló indítványát.
A megyei bíróság egyébként hiánytalanul sorolta fel és értékelte a büntetéskiszabás körében irányadó szempontokat, mely bűnösségi körülmények számbavétele és mérlegelése alapján, a többszörösen visszaeső vádlottal szemben - a korlátlan enyhítés alkalmazhatóságát nem tekintve, anélkül - arányos büntetést szabott ki. A büntetés mégis azért volt eltúlzott, mert a megyei bíróság tévedett annak a tényeken alapuló jogkérdésnek a megítélésénél, hogy a vádlottal szemben a Btk. 261. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alkalmazhatók-e. Figyelemmel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a megyei bíróság által helyesen rögzített tényállásból okszerűen vonható le az a következtetés, mely szerint a vádlott a terrorcselekményt akkor hagyta abba, mielőtt abból súlyos következmény származott volna, a korlátlan enyhítést alkalmazhatónak találta, és ezért az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést enyhítette. A vádlottal szemben 5 évben állapította meg a főbüntetés mértékét, mert ez a szabadságvesztés szükséges, de elegendő is ahhoz, hogy mind a vádlottat, mind másokat a hasonló súlyú cselekmények elkövetésétől a jövőben visszatartsa.
A megyei bíróság nem tévedett a vádlott vagyon elleni bűncselekményének a megállapításánál és minősítésénél, valamint a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés minősítésénél sem. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a lopást, valamint a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének a megállapításával kapcsolatban kifejtett álláspontjával. Ez utóbbival kapcsolatban nem alapos az a védői érvelés, mely szerint a lőfegyver és lőszer tekintetében megvalósuló bűncselekmény csupán formális. A vagyoni értéket is képviselő lőfegyver és lőszer birtokban tartásához külön engedély szükséges, mellyel a vádlott nem rendelkezett. Ily módon bűnösségének a Btk. 263. §-ának (2) bekezdésében büntetni rendelt cselekményben történt megállapítása törvényes és megalapozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései - a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása, a többszörös visszaeső vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítása, a kényszergyógyítás elrendelése, az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámítása, valamint a lefoglalt bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezések és a bűnügyi költséggel kapcsolatos döntés is - törvényesek és megalapozottak, ezért azokat - helyes indokaiknál fogva - a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 329/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás