BK BH 1993/600
BK BH 1993/600
1993.10.01.
A segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt indult büntetőeljárásban a közel tíz évvel korábbi — másbűncselekmény kapcsán keletkezett — elmeorvos szakértői vélemény helyett újabb szakvélemény beszerzése szükséges a tényállás megállapításához [Be. 68. § (2) bek. a) pont, Btk. 172. § (1) bek.].
A K.-i Városi Bíróság a vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 6 hónapi börtönre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlottat a bíróság már többször ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre. A járásbíróság 1982 októberében elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt 6 évi fogházbüntetésre ítélte az 1983. március 15-én jogerőre emelkedett ítéletével. Ebben az eljárásban a vádlott büntetőjogi beszámítási képességét illetően szakértői véleményt szerzett be. E szakvéleményre alapozottan rögzítette a bíróság, hogy a vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nem szenved szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban. Elmeműködésében nincs olyan kóros elváltozás, amely korlátozta volna, vagy kizárta volna a beszámítási képességét a tekintetben, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje, és e felismerésnek megfelelő akarati magatartást tanúsítson.
A vádlott a vádbeli napon az esti órákban a testvére által vezetett motorkerékpár utasa volt. A főúton haladva utolérték a velük azonos irányban közlekedő, a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávban, jobbra húzódva haladó sértett által vezetett segédmotoros kerékpárt. A vádlott testvére figyelmetlensége folytán hátulról nekiütközött az előtte haladó segédmotoros kerékpárnak. Mind a segédmotoros kerékpár, mind pedig a vádlott testvére által vezetett motorkerékpár felborult. Ezt követően a baleset helyszínére nem mentek vissza, nem nyújtottak tőlük elvárható segítséget a baleset során könnyebb - 8 napon belül gyógyuló - sérülést szenvedett sértettnek, hanem a helyszínről eltávoztak, és az utánuk haladó személygépkocsi vezetője felszólítása ellenére sem tértek vissza a helyszínre. A vádlottnak módjában állt volna segítséget nyújtani, mivel a baleset során nem szenvedett olyan súlyos sérüléseket, amely ebben őt meggátolta volna.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 3 hónapra leszállította. A megyei bíróság az ügy felülbírálata során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság - a történeti tényállást illetően - az ügyfelderítési kötelezettségét megfelelően teljesítette. Minden olyan bizonyítást felvett, amely az irányadó tények tisztázását volt hivatott elősegíteni. A beszerzett és rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot okszerűen, kellő alapossággal és a logika szabályainak megfelelően értékelte, részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlott tagadásával szemben a tényállást miért a terhelő tanúvallomásokra alapította.
Az elsőfokú ítélet a vádlott személyiségére vonatkozó részében azonban megalapozatlan a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt okból, mert az elsőfokú bíróság által felvett bizonyítás nem teljes. A városi bíróság az ítéletében megállapította, hogy a vádlott psychopathiás személyiségszerkezetű, egyébként nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nem szenved szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban, és az elmeműködésében nincs olyan kóros elváltozás, amely korlátozta vagy kizárta volna a beszámítási képességét. Ezt a megállapítást az elsőfokú bíróság a 10 évvel azelőtt a vádlott ellen szemérem elleni erőszak bűntette miatti büntetőeljárás során előterjesztett orvos szakértői véleményre alapította. A most elbírálás tárgyául szolgált bűnügyben a más jellegű bűncselekmény miatti eljárásban a 10 évvel előbb adott orvos szakértői vélemény azonban bizonyítékként nem vehető figyelembe.
A részleges megalapozatlanság kiküszöbölése végett a megyei bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítás keretében elrendelte a vádlott elmeszakértői vizsgálatát és szakvélemény beszerzését. A felvett bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott személyiségére vonatkozó részében is megalapozottá vált, mert az igazságügyi elmeorvos szakértők előadták, hogy a vádlott psychopathiás személyiségvonásai nem érik el azt a fokot, amely korlátozó tényezőként szerepelhetne.
A tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekményt az anyagi jogszabálynak megfelelően minősítette.
A büntetés kiszabásánál figyelembe jövő bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen ismerte és sorolta fel, a megyei bíróság viszont enyhítő körülményként értékelte a jelentős időmúlást, ami csak részben vezethető vissza a vádlott magatartására, arra a mulasztására, hogy a lakcímének megváltozását nem jelentette be. A cselekmény elkövetésétől az eljárás jogerős befejezéséig két és fél év telt el. Ez olyan mérvű időmúlás, amely a cselekmény konkrét tárgyi súlyával együtt értékelve, különös méltánylást érdemlő körülmény, erre figyelemmel a többszörös visszaeső elkövetővel szemben a 6 hónapi szabadságvesztés is eltúlzottan súlyos, és nem szükséges a büntetési cél eléréséhez.
Ezért a megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és a börtönbüntetés tartamát az enyhítő rendelkezés alkalmazásával 3 hónapra enyhítette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság l. Bf. 440/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás