PK BH 1993/607
PK BH 1993/607
1993.10.01.
Sajtó-helyreigazítási perben a bíróság közérdekű bírság megfizetésére kötelezheti a kiadót akkor is, ha a valótlan tényközlés szerkesztői gondatlanságból történt (Ptk. 79. §; 1986. évi II. tv. 8. §, 19. § (4) bek.).
Az elsőfokú bíróság helyt adva a felperes leszállított keresetének és indítványának, kötelezte a lapkiadó II. r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5000 forint perköltséget, az államnak 12 000 forint le nem rótt kereseti illetéket és 50 000 forint közérdekű bírságot. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes által kiadott, az I. r. alperes által szerkesztett magazin 1992. július 28-án megjelent számában a felperesre vonatkozó valótlan tényállításokat tartalmazó cikkel kapcsolatban az I. r. alperes a felperes 1992. augusztus 18-án megküldött helyreigazításra felszólító levele alapján a legközelebbi lapszámban és azután sem tett közzé sajtó-helyreigazítást. A keresetindítást követően közzétett helyreigazítás nem felelt meg a Ptk. 79. §-ában írt követelményeknek. Így az alperes okot adott a per indítására, ezért köteles a felperesnek a per indításával kapcsolatos költségét megfizetni, illetve az 1986. évi II. tv. 19. §-ának (4) bekezdése alapján köteles a közérdekű bírságot is megfizetni. A közérdekű bírság összegét az elsőfokú bíróság mérlegeléssel állapította meg.
Az ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, perköltségben való marasztalásának mellőzését és a bírság elengedését. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy önként, a technikai lehetőségeihez képest a legközelebbi lapszámban megfelelő módon helyreigazítást tett közzé, így a per indítása alaptalan volt, ezért perköltségben sem lehet marasztalni. Álláspontja szerint a közérdekű ügyben közreadott, csak sajnálatos tévedés folytán téves sajtóinformáció miatt közérdekű bírság kiszabásának sincs helye.
A felperes az ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A Ptk. 79. §-ának (2) bekezdése értelmében időszaki lap a sajtó-helyreigazítási igény kézhezvételétől számítva a legközelebbi lapszámban köteles a helyreigazításnak helyt adni. A törvény értelmében nincs jelentősége annak, hogy a helyreigazítást igénylő levél kézhezvétele után a legközelebbi lapszámban a sajtó-helyreigazítás nyomdatechnikai okból lehetséges-e vagy sem.
Önmagában tehát az alperes az idő rövidségére nem hivatkozhat. Ilyen esetben az alperes akkor tudja a sajtó-helyreigazítási pert megelőzni, ha nyomban írásban közli a sérelmet szenvedett személlyel, hogy az igényét elismeri, és megjelöli azt, hogy melyik lapszámban közli a helyreigazítást, vagy akkor, ha a legközelebbi lapszámban feltűnő módon közli, hogy a következő lappéldányban az adott tárgyban sajtó-helyreigazítást fog közzétenni. Ezekre az 1992. augusztus 18-án feladott levél és az 1992. szeptember 3-án benyújtott keresetlevél között az alpereseknek lehetősége lett volna. Ezt az alperesek elmulasztották, így annak ellenére sem hivatkozhatnak az alaptalan, illetve idő előtti perindításra, hogy a felperes a végül is közzétett helyreigazításra tekintettel a keresetét már csak a járulékos kérdések tekintetében tartotta fenn. A perköltség összegét sem kifogásolhatja a II. r. alperes azon az alapon, hogy a felperes csak a tárgyalást megelőzően adott meghatalmazást jogi képviselőjének. Ezért tehát a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte a jogi személy II. r. alperest a felperesi perköltség és a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.
Alaptalan a II. r. alperes fellebbezése a bírság tekintetében is. Az I. r. alperes valótlan tényt közölt, amellyel sajtó-helyreigazítási per indítására okot szolgáltatott. Az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott jogszabály alapján ilyen perben a sajtótörvény 8. §-ában szereplő kiadót bírságban lehet marasztalni. A II. r. alperes felel azért, hogy a felperesre vonatkozó valótlan tényállás megjelent. Vétkessége alól a II. r. alperes önmagában azzal, hogy közérdekű témában kívánt tájékoztatni, nem mentheti ki magát, még akkor sem, ha a valótlan tényközlés újságírói vagy szerkesztői figyelmetlenség következtében, gondatlanságból történt meg. E vétkes mulasztásra tekintettel helytállóan marasztalta az elsőfokú bíróság a II. r. alperest közérdekű bírságban is. Annak összege pedig a cselekmény jellegére tekintettel, mint minimális összegű bírság reális.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf Bír. Pf. IV. 21 187/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás