PK BH 1993/614
PK BH 1993/614
1993.10.01.
A gyermektartásdíj felemelésénél irányadó szempontok [Csjt. 69. § (1) bek., 69/C. § (1) bek.]
A peres felek házasságát a kerületi bíróság az 1985. december 20-án kelt ítéletével felbontotta, gyermeküket, az 1982. április 22-én született Ádámot a felperesnél helyezte el, és az alperest 1985. február 1-jétől havi 850 Ft gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Az ítélet meghozatalakor az alperes kötő-hurkoló kisiparosként dolgozott havi 8533 Ft átlagjövedelemmel, a felperes átlagkeresete havi 3100 Ft volt.
A kerületi bíróság az 1991. szeptember 9-én kelt végzésével elrendelte a megítélt gyermektartásdíj állam általi előlegezését 1991. október 1. napjától 1994. október 1. napjáig. A végzés indokolása tényként állapította meg, hogy az alperes a fizetési kötelezettségét 1990. január 1. óta nem teljesítette. A bírósági végrehajtói iroda foglalási jegyzőkönyvének tanúsága szerint a kötelezettől a gyermektartásdíj - munkahely és lefoglalható ingóság hiányában - átmenetileg behajthatatlan. A bíróság a döntésnél a gyermeket gondozó felperes vagyoni és jövedelmi viszonyait is figyelembe vette.
A felperes az 1991. szeptember 17-én előterjesztett keresetében a gyermektartásdíj felemelését kérte havi 2500 Ft-ra. Előadta, hogy a tartásdíj megállapításának időpontjában az alperesnek a közös gyermeken kívül négy kiskorú gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia, akik közül azóta - tudomása szerint - egy gyermek meghalt, a másik kettő pedig nagykorú lett, így az alperest velük szemben tartási kötelezettség már nem terheli. Hivatkozott a megélhetési és a lakásköltségek jelentős emelkedésére is. Keresetleveléhez csatolta munkáltatójának igazolását, amely szerint előző évi keresetének egyhavi átlaga 8991 Ft volt, amelyhez havi 2570 Ft családi pótlék járult.
A kerületi bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó alperest hirdetmény útján idézte, és részére ügygondnokot rendelt ki. Az alperesi ügygondnok a kereset teljesítését nem ellenezte.
A kerületi bíróság ítéletével a gyermektartásdíj összegét 1991. április 1-jétől havi 2500 Ft-ra felemelte. Kötelezte az alperest, hogy az 1991. április 1-jétől 1992. március 31-ig terjedő időre fennálló 30 000 Ft hátralékot 30 napon belül a folyamatos tartásdíj mellett fizesse meg. Az ítélet ezen rendelkezéseit előzetesen végrehajthatónak nyilvánította, és rendelkezett az ügygondnok költségének viseléséről. Az ítélet indokolásában a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a házassági bontóper óta a gazdasági körülményekben bekövetkezett változások feltétlenül indokolják a tartásdíj felemelését annak ellenére, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó alperesről semmiféle adatot nem lehetett beszerezni.
Az ítélet - fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedett.
Ezt követően a felperes kérelmére a kerületi bíróság végzésével a gyermektartásdíj állam által előlegezett összegét - a jogerős ítéletre hivatkozással - 1992. december 1-jétől havi 2500 Ft-ban állapította meg, és felhívta a bíróság gazdasági hivatalát az összeg folyósítására.
A gyermektartásdíj felemeléséről rendelkező jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az óvást a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvény 28. §-ának (3) bekezdése értelmében az 1993. január 1. napja előtt hatályos rendelkezések alapján bírálta el. A Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a tartás mértékének megváltoztatását akkor lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be. Annak megállapításához, hogy a lényeges változás bekövetkezett-e, mindkét fél körülményeit, jövedelmi és vagyoni viszonyait vizsgálni kell. Önmagában az a tény, hogy a tartásdíj megállapítása óta a gazdasági körülményekben „negatív irányú változások” következtek be, és ezáltal a megélhetési feltételek nehezedtek, nem szolgálhat alapul a tartásdíj felemeléséhez. A periratokból, valamint az állam általi előlegezés irataiból az tűnik ki, hogy az alperes ismeretlen helyen tartózkodik, és sem munkahelyéről, sem bármilyen forrásból származó jövedelméről nincs adat. De nincsenek feltárva azok a körülmények sem, amelyekre a felperes a keresetében a tartásdíj felemelése érdekében hivatkozott: a bíróság nem folytatott le bizonyítást az alperessel szemben tartásra jogosultak számában bekövetkezett változásokkal kapcsolatban, és nem derítette fel kellő mértékben a felperesnek a gyermek ellátásával, nevelésével, taníttatásával, valamint lakhatásának biztosításával összefüggő költségeit. A kerületi bíróság az alperes jövedelmi viszonyaira - más adat hiányában - az alperes utolsó ismert „munkaköréből” vont le következtetést, de nem indokolta meg, hogy ez a tartásdíj felemelésénél konkrétan milyen adatok alapján és milyen összegű jövedelem (munkabér) figyelembevételét jelentette. Mindezekre tekintettel a kerületi bíróság ítélete megalapozatlan.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a kerületi bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárás során a bíróságnak a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel elsősorban a gyermek tényleges szükségleteire, illetőleg azok költségeire kell bizonyítást lefolytatnia, és ennek alapján állást foglalnia abban, hogy a gyermektartásdíj felemelése - a gyermeket gondozó felperes vagyoni és jövedelmi viszonyaira, továbbá a gyermekkel kapcsolatban felmerülő indokolt kiadásokra tekintettel - milyen mértékben foghat helyt. Az alperes jövedelmi és vagyoni viszonyai vonatkozásában pedig - amennyiben más adat továbbra sem szerezhető be - a szakképzettségével elérhető minimális munkabér összege lehet a kiindulási alap a tartásdíj mértékének meghatározásánál. (P. törv. II. 21 395/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás