63/1993. (XII. 2.) AB határozat
63/1993. (XII. 2.) AB határozat1
1994.12.02.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 44. § (4) bekezdés 2—5. mondata alkotmányellenes, ezért ezeket a mondatokat 1993. március 1-jére visszamenő hatállyal megsemmisíti.
A részbeni megsemmisítés folytán a 44. § (4) bekezdés szövege a következő:
,,(4) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben meghatározott időszak alatt összesen legalább 900 napra van keresete, a havi átlagkeresetet tényleges keresetei alapján kell kiszámítani.''
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi azzal, hogy az 1994. december 31-én lép hatályba.
INDOKOLÁS
Az indítványozó álláspontja szerint az államot képviselő társadalombiztosítási igazgatás kötelezettséget vállal arra, hogy amikor a munkavállaló a nyugdíjkorhatárt eléri és rendelkezik a jogszabályban rögzített szolgálati idővel, járulékköteles átlagkeresetei alapján öregségi nyugdíjat állapít meg. E kötelezettségvállalás teljesítését gátolja a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 44. § (1) és (4) bekezdése azáltal, hogy az 1988. év előtti járulékköteles kereseteket figyelmen kívül hagyva, az öregségi nyugdíj alapjául a minimális bért veszi figyelembe. Ez a szabályozás a járulékfizetés útján szerzett és ,,vásárolt'' jogot sérti, a kereset nominális igénylőnek 1988. január 1-je óta nem volt 900 napi keresete — a 900 nap alatti időt a minimálbér figyelembevételével rendeli kiegészíteni, a korábbi kereset helyett és mindig a minimálbért rendeli alapul venni. Ez a számítási mód ugyanis az 1988. január 1-je utáni, vagy ha az nincs, az azt megelőző átlagkereset alkalmazását hátrányos mértékben kizárja, és sérti azt az elvet, amely szerint — ahogy az a Tv. 3. §, 5. § és 10. §-ából levezethető — a társadalombiztosítási ellátáshoz való jog a munkavégzéshez és a járulékfizetéshez kapcsolódó jogosítvány. Az Alkotmánybíróság — ahogy azt a 11/1991. (III. 29.) AB határozatban is tette — az indítvány alkotmányossági vizsgálatánál azt vette elsődlegesen alapul, hogy a társadalombiztosítás — minden sajátossága mellett — alapvetően biztosítás, amelynek lényege, hogy meghatározott díj (járulék) ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli.
Nem szakítható tehát el, és nem függetleníthető az 1988. január 1-je előtt elért kereseti, valamint az ehhez kapcsolódó járulékszinttől az az igénylő, akinek 1988. január 1-je előtt is volt munkaviszonya akkor, ha 1988. január 1-je óta nem volt 900 napi keresete. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet ilyen esetben alkotmányellenes minden, a minimálbér szintjével vagy szintjére csökkenteni, mert meg lehet találni azt a matematikai módszert is, amely a korábbi kereseti (és járulék-) szinthez igazodó napi átlag kiszámítását lehetővé teszi, ha az a biztosítottra kedvezőbb. A törvény által hátrányosan érintettekkel szemben az állam nem hivatkozhat arra, hogy átlagban a rendelkezés hatása a nyugdíjak megállapításánál kedvező eredményt hoz.
A biztosítottnak a biztosítási jogviszonyból származó joga, hogy a biztosítótól a járulékkal fedezett időszakra a megfelelő társadalombiztosítási ellátást követelje. A jelen esetben a Tv. 44. § (4) bekezdésével kapcsolatban az volt megállapítható, hogy az állam az 1993. március 1-jei módosításnál a jogi szabályozást úgy működteti, hogy az a biztosítás útján szerzett jogokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jogot sérti, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapításánál a rendelkező rész szerint határozott.
A megsemmisített rendelkezések az öregségi nyugdíj jogosultjainak szűkebb körét érintik, így meg van a reális lehetősége annak is, hogy akikkel szemben e rendelkezések az elmúlt hónapokban hatályosultak, visszamenőlegesen is orvoslást kapjanak. Erre, valamint arra is tekintettel, hogy az új rendelkezés évtizedek óta hatályos számítási módot változtatott meg, az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdés alkalmazásával az alkotmányellenes rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal semmisítette meg, de a határozat hatálybalépését elhalasztotta, hogy a jogalkotónak a megsemmisített rendelkezések helyett új alkotmányos szabályozásra kellő idő álljon rendelkezésre, és annak megalkotásáig se keletkezzék joghézag a nyugdíjmegállapítások rendjében.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkománybíró
alkománybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 674/B/1993/8.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás