GK BH 1993/631
GK BH 1993/631
1993.10.01.
Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. A kezességi szerződés érvényessége azonban nincs írásbeli alakhoz kötve, a kezesség vállalásának elfogadása ezért más módon - így szóban vagy ráutaló magatartással - is történhet [Ptk. 216. § (1) bek., 272. § (1) és (2) bek. 274. § (2) bek. c) pont].
A felperes kisszövetkezet 1986. október 10-én vállalkozási szerződést kötött a M. Kisszövetkezettel az épület épületvillamossági, majd 1987. január 21-én a szcenikai villamossági munkáinak elvégzésére. Az alperes bank 1986. december 4-én kelt, a felpereshez címzett levelében közölte: kötelezettséget vállal arra, hogy mint készfizető kezes a M. Kisszövetkezet fizetésképtelensége esetén első felszólításra a villanyszerelési munkák szerződés szerint járó 1 350 000 Ft ellenértékét a felperes részére megfizeti.
1987 tavaszán a felperes a munkákat készre jelentette, azok átvételét azonban a megrendelő M. Kisszövetkezet megtagadta, és a megküldött számlákat sem egyenlítette ki. A felperes a megrendelővel szemben fennálló igényét perben érvényesítette. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a megrendelőt, hogy fizessen meg a felperesnek 1 263 566 Ft vállalkozói díjat és annak 1987. május 20-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, továbbá 95 806 Ft perköltséget, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság végzésében az elsőfokú ítélet marasztalást tartalmazó rendelkezéseit nem érintette, a szcenikai villamos berendezésekkel kapcsolatos díjkövetelés, valamint a felmerült 41 500 Ft javítási költség viselése tekintetében pedig az elsőfokú bíróság ítéletének keresetet elutasító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és e részében elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát.
A felperes már 1987. június 17-én felhívta az alperest, hogy a kezességi szerződés alapján - a megrendelő fizetésképtelensége miatt - fizesse meg a részére a szerződés szerinti 1 350 000 Ft összegű vállalkozási díját. Az alperes a felszólításnak nem tett eleget; többek között arra hivatkozott, hogy a felperes nem igazolta sem a munka elvégzését, sem a megrendelő fizetésképtelenségét.
A felperes módosított keresetében a megrendelőt marasztaló jogerős bírósági ítélet rendelkezéseinek figyelembevételével 1 263 566 Ft, ennek 1987. május 20-tól esedékes késedelmi kamata, 95 806 Ft perköltség, továbbá a jelen per költségeinek a megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a kezességi szerződés nem jött létre, mert ajánlatát a felperes írásban nem fogadta el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1 263 566 Ft-ot, ennek 1987. június 17-től a kifizetés napjáig számított évi 20%-os kamatát, továbbá 95 806 Ft-ot „a főkötelezettel szemben indított perköltség címén”. Kötelezte továbbá az alperest a felperes részére 63 000 Ft képviseleti munkadíj, az állam részére pedig - a felperes illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt - 75 814 Ft eljárási illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a kezességet ugyan csak írásban lehet érvényesen vállalni, de a kezességi szerződés létrejöttét a jogszabály nem köti alakszerűséghez. A perindítást megelőzően a kezességi szerződés fennállását egyébként maga az alperes sem vitatta, s minthogy az alperes bank, kötelezettségvállalását a Ptk. 274. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján készfizető kezességnek kell tekinteni. A felperest megillető vállalkozási díj összegét a bíróság jogerős ítéletében már megállapította, ezért a megrendelő teljesítésének hiányában annak megfizetésére - a kezességi szerződés alapján - az alperes köteles. Tekintettel arra, hogy a felperes a megrendelő elleni perindítását megelőzően a teljesítésre az alperest is felszólította, helytállási kötelezettsége kiterjed a főadóst terhelő perköltségekre is.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen - annak megváltoztatása és a kereset elutasítása végett - az alperes fellebbezett. Megismételte és összegezte azt a korábbi álláspontját, hogy a kezességi szerződés érvényessége alakisághoz (írásbeliséghez) kötött, s ráutaló magatartással érvényesen nem jöhet létre.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a kezességi szerződés [Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése] nem kötelező alakszerűséghez kötött jogügylet. A Ptk. 272. §-ának (2) bekezdése csak a kezesség vállalásának érvényességét köti írásbeli alakhoz, és nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az érvényesség feltételéül az egész szerződés írásba foglalását írná elő. E törvényi rendelkezés miniszteri indokolásából is kitűnik, hogy a jogalkotó a bizonyítási nehézségek elkerülése végett kívánta a kezesség vállalását írásbeli alakhoz kötni. A Ptk. más rendelkezéseivel összevetve is az állapítható meg, hogy ahol a törvény a teljes szerződés írásba foglalását írja elő a szerződés érvényességének feltételéül, ott a szerződés és nem a kötelezetti nyilatkozat írásba foglalását rendeli. Abból következően tehát, hogy a törvény a kezességnél nem a szerződés írásba foglalásáról, hanem a kezesség vállalásának írásbeli alakjáról rendelkezik, az következik, hogy a kezesség vállalásának elfogadása a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése szerint történhet más módon, így akár szóban, akár ráutaló magatartással is.
A perbeli esetben az alperes a kezesség vállalást tartalmazó írásbeli jognyilatkozatát a felpereshez címzetten írásban megtette. Miként azt az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, a per adatai alapján a kezességi szerződés a felek között érvényesen létrejött, melynek tényét egyébként a perindítást megelőzően maga az alperes sem vitatta. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bír. 4. G. 52 770/1991. sz. - Legf, Bír. Gf. III. 31 478/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás