GK BH 1993/634
GK BH 1993/634
1993.10.01.
Ha a közúti árutovábbítási szerződésből eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, az igény a bíróság előtt csak abban az esetben érvényesíthető, ha az érdekelt fél előzetesen írásban peren kívüli egyeztetést kezdeményezett, és az nem vezetett eredményre, vagy a másik fél a peren kívüli egyeztetést kezdeményező írásos felhívásra 60 napon belül nem válaszolt. Az előzetes eljárás időtartama azonban az elévülési időbe akkor sem számítható be, ha az a 60 napot meghaladja [Ptk. 504. § (4) bek.; 2/1981. (I. 31.) MT r. 4. §, 14. § (1) bek.].
A felperes 1990. május 3-án, Budafokon dohányárut adott fel az I. r. alperes, mint közúti fuvarozó útján Kaposvárra. Az I. r. alperes a küldeményt 1990. május 23-án hiánnyal szolgáltatta ki, ezért a felperes keresetében az ebből eredő kárának - 6435 Ft-nak és kamatainak - megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. Utóbb keresetét kiterjesztette a II. r. alperesre, a II. r. alperes pedig keresetet terjesztett elő a III. r. alperes ellen.
Az elsőfokú bíróság az egyesített perben hozott ítéletében a III. r. alperest a kereset szerint marasztalta, nem fogadva el annak az elévülési kifogását. Az ítélet ellen a III. r. alperes fellebbezést nyújtott be, aminek folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elévülés okából elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közúti árutovábbítási szerződésekről szóló 2/1981. (I. 31.) MT rendelet (a továbbiakban: rendelet) 14. §-ában foglalt rendelkezések értelmében a felszólamlás csak 60 napig szünetelteti az elévülést, e határidő eredménytelen eltelte után az tovább folyik. Ennek következtében a jogosultnak legfeljebb 14 hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy igényével a bíróság előtt fellépjen. Mivel pedig a felperes ezt a határidőt elmulasztotta, követelése bírósági úton már nem érvényesíthető. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A rendelet 4. §-a szerint „gépjárművel végzett fuvarozásnál a szerződő felek (fuvaroztató és fuvarozó) jogaira, kötelezettségeire, valamint a szerződés teljesítésére a Polgári törvénykönyv fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseit az 5-15. §-okban foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni”. A rendelet 14. §-ának (1) bekezdése értelmében; „a fuvarozási szerződésből eredő igény - kivéve, ha a fuvarozó magánszemély - bíróság előtt csak abban az esetben érvényesíthető, ha az érdekelt fél előzetesen írásban peren kívüli egyeztetést kezdeményezett és az nem vezetett eredményre, vagy a másik fél a peren kívüli egyeztetést kezdeményező írásos felhívásra 60 napon belül nem válaszolt.”
A Ptk. 504. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy „ha a fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, az eljárást megindító felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de az eljárás időtartama az elévülési időbe nem számítható be.”
A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy a gépjárművekkel végzett fuvarozásnál a fuvarozási szerződésből eredő igény bíróság előtti érvényesítése előtt a peren kívüli egyeztetés kezdeményezése (felszólamlás) kötelező, enélkül az igény keresettel nem érvényesíthető, az ennek ellenére beadott keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. Ha azonban a felszólamlás nem vezetett eredményre vagy arra a másik fél 60 napon belül nem válaszolt, már nincs akadálya annak, hogy a jogosult által benyújtott keresetet a bíróság érdemben tárgyalja.
A rendelet 14. §-ának (1) bekezdésében még csak közvetve sincsen utalás az ott meghatározott 60 nap és az elévülés kapcsolatára, ezt a rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezés teremti meg azáltal, hogy a Polgári törvénykönyv rendelkezéseire utal. Ennek alapján az elévülésre a Ptk. 504. §-ának (4) bekezdésében foglaltak az irányadók. A Ptk. 504. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés - mint különös szabály - a fuvarozási szerződések körében a felszólítás (felszólamlás) kérdését az általános szabályoktól (Ptk. 327. §) eltérően rendezi anélkül, hogy a szünetelés időtartamára bármiféle korlátot is felállítana. A Ptk.-nak ez a rendelkezése összhangban van a különböző fuvarozási módokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, az azokban foglaltak hatályosulási lehetőségét teremti meg a belföldi fuvarjog terén is. Mindennek következtében a bírói gyakorlat a felszólamlás intézménye körében az elévülés szünetelésének időtartamát nem korlátozza akkor sem, ha a felszólamlás határidejére jogszabály (fuvarozási szabályzat) rendelkezést tartalmaz.
A III. r. alperes a törvényességi óvásra a fentieken túlmenően észrevételeket tett, és az abban foglaltakat a nyilvános ülésen szóban is előadta. Ezzel kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat állapította meg. A perbeli küldemény továbbítása ún. közúti darabáru-fuvarozás keretében történt. Ennek során a feladó fuvarozási szerződést köt a felvevő fuvarozóval, ez utóbbi pedig egy vagy több fuvarozó (esetenként a vasút) igénybevételével „gyűjtött formában” juttatja el a küldeményt a rendeltetési vagy annak közelében levő helységbe, ahol az ottani fuvarozó végzi a házhoz szállítást. A perbeli esetben, a küldemény továbbításában mindhárom alperes közreműködött.
A Ptk. 498. §-ának (1) bekezdése szerint a fuvarozó a küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja. A (2) bekezdés értelmében pedig a fuvarozásban részt vevő fuvarozók egyetemlegesen felelősek, ha azonban a további fuvarozókat a feladó jelölte ki, minden fuvarozó önállóan felel. Tekintettel arra, hogy a felperes a fuvarozókat nem jelölte ki, ezért a perbeli esetben a Ptk. 498. §-a (2) bekezdésének első fordulata az irányadó.
A Ptk. 337. § (1) bekezdése szerint egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. A (2) bekezdés értelmében az egyetemlegesen kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek. Minden egyetemleges kötelezett tehát az egész szolgáltatással tartozik mindaddig, amíg a jogosultat valamelyikük ki nem elégíti. A jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést, perelheti közülük bármelyiket az egész szolgáltatás teljesítése iránt. Ha pedig valamelyik kötelezett teljesítése folytán a jogviszony megszűnik, a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése értelmében a teljesítő kötelezett társaitól megtérítést követelhet. A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a felperes keresete az egyetemleges felelősség feltételrendszerének megfelelt a külső jogviszony keretein belül. Az a tény pedig, hogy a II. r. alperes keresetet terjesztett elő a V. K. Rt. ellen, és az eljárásban ezt a gazdálkodó szervezetet az elsőfokú bíróság III. r. alperesnek sorolta be, megfelel az egyetemleges kötelezettek belső jogviszonyából folyó követelményeknek a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése szerint.
A jelen perben tehát együttesen kerültek elbírálásra a külső és a belső jogviszonyon alapuló követelések azzal, hogy a Ptk. 501. §-a értelmében a felperes hiányból eredő kárát meg kell téríteni, illetve ezt a kárt a III. r. alperes tartozik viselni, mert az ő tevékenységi körében keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a III. r. alperesnek azt az álláspontját sem, hogy mivel vele szemben a II. r. alperes nem élt felszólamlással, ezért a II. r. alperes kereseti követelést sem terjeszthetett volna elő. Egyrészt, mert a felszólamlás intézménye csak a fuvaroztató és a fuvarozó viszonylatában érvényesül, másrészt mert a belső jogviszonyban a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése szerinti megtérítési igény esedékessége az egyetemleges kötelezettek egyikének teljesítésével kezdődik.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (G. törv. III. 33 632/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás