GK BH 1993/638
GK BH 1993/638
1993.10.01.
Nem történik változás a felek személyében, ha a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a jogi személy szervezeti egységével szemben nyújtják be, az ellentmondást és a perré alakult eljárásban a védekezést azonban a jogi személy terjeszti elő, és a per során a felperes követelését a jogi személlyel szemben tartja fenn. A felperes ilyen mulasztása a részleges pernyertesség szabályainak alkalmazására sem ad alapot, hanem a felperes csak a téves megnevezéssel okozott többletköltség megtérítésére kötelezhető [Pp. 64. §, 80. § (2) és 81. § (1) bek.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az E. Vállalat 7. számú boltja (K. város R. u. 2. sz.) kötelezett ellen 200 573 Ft számlatartozás, annak 1992. január 10. napjától járó évi 44%-os kamata, 6020 Ft illeték és 6000 Ft ügyvédi munkadíj erejéig.
A kibocsátott fizetési meghagyás ellen az E. Vállalat megnevezésű kötelezett nyújtott be ellentmondást, amelyben a követelést azért vitatta, mert a felperes a perképességgel nem rendelkező 7. számú bolt ellen érvényesítette követelését. Előadta, hogy a perre nem adott okot, a számlatartozásából 170 573 Ft-ot 1992. március 11. napján, 30 000 Ft-ot pedig március 12. napján megfizetett. Az első tárgyaláson elismerő nyilatkozatot tett a kamatkövetelésre és a lerótt illetékre. Elutasítani kérte az ügyvédi munkadíj megtérítése iránti igényt.
Az elsőfokú bíróság felhívta a felperest, hogy pontosítsa az alperes megnevezését. A kitűzött tárgyaláson a felperes nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 5000 Ft perköltséget. Az elutasító rendelkezést azzal indokolta, hogy a 7. számú boltnak nincs perképessége, a felperes pedig felhívás ellenére nem tette meg a szükséges nyilatkozatot.
A felperes az ítélet elleni fellebbezéséhez csatolta az elsőfokú bírósághoz címzett beadványát, amelyben megjelölte, hogy az ellentmondást benyújtó alperes ellen kívánja érvényesíteni - az időközbeni teljesítésre figyelemmel - a kamatra, a lerótt illetékre és az ügyvédi munkadíjra leszállított követelését. Előadta, hogy a beadványról lemaradt az ügyszám, ezért nem juthatott el időben az elsőfokú bírósághoz.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson megismételte azt a nyilatkozatát, hogy a kamatfizetési kötelezettségét és az eljárási illeték megtérítését elismeri, az ezt meghaladó követelés elutasítását kéri, mert a felperes nem szólította fel a teljesítésre a per megindítása előtt.
A fellebbezés alapos.
Az iratokból megállapíthatóan a felperes a vele jogviszonyban álló alperessel szemben kívánta érvényesíteni a követelését. A fizetési határidő lejárta után a beszedési megbízásban a kötelezettet pontosan és helyesen jelölte meg. Bár a fizetési meghagyáson kötelezettként a tényleges adósnak perképességgel nem bíró részlege szerepelt, az ellentmondást és a perré alakult eljárásban a védekezést a perképességgel rendelkező tényleges kötelezett, az alperes maga terjesztette elő. Nem történt tehát a felek személyében olyan változás, amely az ügy érdemi elbírálását akadályozta, szükségessé tette volna a Pp. 64. §-a szerinti eljárást. A felperestől megkívánt nyilatkozat a fellebbezési eljárásban már rendelkezésre állt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a kereseti követelést érdemben bírálta el.
Az alperes elismerő nyilatkozata folytán a leszállított kereseti kérelemből a kamatkövetelés nem volt vitás. A felperes azonban nem jelölte meg, hogy összegszerűen mennyi a lejárt kamatkövetelése, ezért annak megfizetéséről a Legfelsőbb Bíróság a nem vitás időszakra és a nem vitatott mértékben rendelkezett.
A perben felmerült költségek viseléséről a Pp. 78-81. §-aiban foglaltak szerint kell rendelkezni. A felperesnek a költsége a lerótt illetékből és az ügyvédi munkadíjból áll. Ezek viseléséről egységesen, a pernyertesség és pervesztesség szabályai szerint kell dönteni. Nem értékelhető ezért az alperesnek az a nyilatkozata, amelyben az illeték fizetését vállalta, de az ügyvédi munkadíj iránti igényt elutasítani kérte. Az a védekezése sem alapos, hogy nem adott okot a perre. Az iratokból megállapítható, hogy a számlatartozását az alperes késedelmesen teljesítette, ennek következménye a kamatfizetés is. Megállapítható az is, hogy az alperes okot adott a bírósági eljárásra, a teljesítésre ugyanis a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtása után került csak sor.
Az a körülmény, hogy a felperes nem pontosan jelölte meg a kötelezettet, még a részleges pernyertesség szabályainak [Pp. 81. § (1) bekezdés] alkalmazására sem ad alapot. A Pp. 80. §-ának (2) bekezdése szerint csak a téves megnevezéssel összefüggő többletköltség hárítható a felperesre. Az alperes azonban ilyen jellegű többletköltség felmerülését nem állította és nem igazolta.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a leszállított kereseti kérelem szerint 200 573 Ft után 1992. január hó 10. napjától a megfizetés napjáig járó évi 44%-os kamat, valamint 13 000 Ft - együttes első- és másodfokú - perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. (Legf Bír. Gf. IV. 31 560/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás