GK BH 1993/641
GK BH 1993/641
1993.10.01.
Ha a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvény hatálybalépését követően perújítási eljárás során, hatályon kívül helyezi a megyei bíróság határozatát, a megyei bíróságot utasítja az új eljárás lefolytatására, tekintet nélkül arra, hogy az új hatásköri szabályok szerint az ügy egyébként a helyi bíróság hatáskörébe tartozna [1992. évi LXVIII. tv. 29. § (3) bek.; Pp. 263. § (1) bek.].
A jogosult 675 000 Ft és kamatai iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte a kötelezett ellen. Mivel ellentmondás nem érkezett, a Fővárosi Bíróság a fizetési meghagyásról 1991. január 30-án megállapította, hogy az jogerős és végrehajtható.
A kötelezett a Fővárosi Bírósághoz 1991. augusztus 16-án érkezett beadványában perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy nem kapott fizetési meghagyást. Amikor a kezelőirodán a vétívet kézbe vette, megállapította, hogy azt nem ő írta alá. Minthogy a fizetési meghagyást nem vette át, ellentmondani sem tudott, ezért tárgyalás kitűzését kérte. E kérelem tárgyában intézkedés nem történt. A kötelezett 1992. március 12-én újabb perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben megismételte, hogy nem kapott fizetési meghagyást, ezért nem tudott ellentmondást előterjeszteni. Előadta, hogy a követelt összeget azért nem fizette ki, mert a szállított termék selejt volt. E beadványon az eljáró bíró 1992. április 1-jén az irodának utasítást adott arra, hogy csatolja a vétívet. Az iroda április 6-án a következőket válaszolta: „Vétív nincs.” Az eljáró bíró ismét kérte a vétívet, de erre vonatkozó újabb feljegyzés vagy egyéb intézkedés az iratok között nem található.
A Fővárosi Bíróság 1992. június 1-jén tárgyalást tartott, amelynek eredményeként a perújítási kérelmet elutasította. Az indokolás szerint nem fogadta el a perújítónak azt az érvelését, hogy a fizetési meghagyást a postás nem kézbesítette, mert a posta bélyegzőjével ellátott vétívet olyan okiratnak kell tekinteni, amely a kézbesítés megtörténtét, hitelt érdemlően igazolja. Az aláírások valódiságának vizsgálata pedig nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A végzést a bíróság a perújító korábbi képviselőjének június 19-én postára adta. A tértivevény szerint a postás a kézbesítést június 20-án és június 22-én megkísérelte. A posta a küldeményt azzal küldte vissza a bíróságnak, hogy a címzett „nem kereste”. A perújító időközben a jogi képviselettel mást bízott meg, aki a bírósági kezelőirodán eljárva tudta meg, hogy az ügyben döntés történt, és a végzés kézbesítése nem sikerült, az ügy pedig irattárba került. Kérte a végzés kézbesítését, mert fellebbezni kíván. Ezt követően terjesztette elő fellebbezését, melyben arra hivatkozott, hogy a perújító a fizetési meghagyást nem kapta meg. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vizsgálta a perújítónak a hibás teljesítésre vonatkozó előadását és bizonyítékait.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 266. §-ának (1) bekezdése szerint a perújítás megengedhetősége körében azt kell vizsgálni, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak a valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon. A bíróság, ha célszerűnek látszik, a megengedhetőség kérdésében külön tárgyal, és végzéssel határoz. A bíróság a jelen esetben ez utóbbi módon járt el. A megengedhetőség kérdésében azonban az elsőfokú bíróság tévesen döntött. A posta bélyegzőjével ellátott vétív általában valóban azt bizonyítja, hogy a kézbesítés megtörtént, de ez nem olyan bizonyíték, amellyel szemben az ellenbizonyítás ki lenne zárva. Kétség esetén az ellenbizonyításra lehetőséget kell adni. Ebbe beletartozhat az aláírások valódiságának vizsgálata, adott esetben pedig akár a postai kézbesítő tanúkénti kihallgatása is [Pp. 166. §-ának (1) bekezdése]. A jelen esetben, a korábbiakban ismertetett, az 1992. március 12-én kelt perújítási kérelemre rávezetett feljegyzés és az iroda válaszának tartalma kétségessé teszi azt, hogy a fizetési meghagyás kézbesítése a kötelezett részére megtörtént-e, és a kötelezett melyik irat vétívét tekintette meg, különös tekintettel arra: a felterjesztett iratok között a fizetési meghagyás kézbesítését bizonyító vétív nem található meg. Ezenkívül a fizetési meghagyás kézbesítésének megtörténtét kétségessé teszi az a körülmény, hogy a Pp. 391. §-ának (4) bekezdése szerint - amely 1993. január hó 1. napján hatályát vesztette ugyan, de az ügyben még irányadó volt - a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet három példányban kell az illetékes bíróságnál előterjeszteni, és az iratoknál a fizetési meghagyás jelenleg is három példányban található.
Mivel a kifejtettek szerint az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási lehetőségekre vonatkozó álláspontja téves, és a megengedhetőség kérdése tárgyában jelentős körülményeket nem vizsgált, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság perújítási kérelmet elutasító végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a hatásköri és illetékességi szabályok 1993. január 1. napjával hatályba lépett módosítása folytán külön vizsgálta, hogy a módosított hatásköri és illetékességi szabályokra tekintettel mely bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Az 1992. évi LXVIII. törvény 29. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a Legfelsőbb Bíróság e törvény hatálybalépését követően hatályon kívül helyezi a megyei bíróságnak (a Fővárosi Bíróságnak) a korábbi hatásköri szabályok alapján hozott határozatát, de az új hatásköri szabályok szerint az ügy helyi bíróság hatáskörébe tartozik, a Legfelsőbb Bíróság a helyi bíróságot utasítja új eljárás lefolytatására. E rendelkezést figyelembe véve a módosított Pp. 36. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyben a hatáskörrel rendelkező helyi bíróságok közül a Pesti Központi Kerületi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel. Az utóbbi kizárólagos illetékességi szabállyal azonban „konkurrál” a Pp. 263. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a perújítási kérelmet a perben eljárt elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani. Ez a szabály a bíróságnak nemcsak a hatáskörét, hanem egyben a kizárólagos illetékességét is megállapítja; annak alapján tehát a perújítási eljárásnak a Fővárosi Bíróságnál kellett indulnia, és ott is kell a perújítás kérelmében dönteni. Ezzel ellentétes álláspont attól tenné függővé a hatáskört, hogy történt-e fellebbezés és annak mi az eredménye. Nyilvánvalóan nem irányulhatott a törvényalkotó szándéka olyan helyzet teremtésére, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróság nem helyezi hatályon kívül az elsőfokú bíróság perújítással kapcsolatos döntését, akkor a perújítás ügyében az eredeti elsőfokú (megyei) bíróság, míg hatályon kívül helyezés esetében a helyi bíróság járjon el. Ezt a jogértelmezést támasztja alá az is, hogy a hatásköri szabályok változásánál a korábban az 1961. évi 14. törvényerejű rendelet 5. §-a kifejezetten rendelkezett arról: a törvényerejű rendelet hatálybalépése után benyújtott perújítási kérelem szempontjából elsőfokú bíróságnak azt a bíróságot kell tekinteni, amelynek az ügyben a törvényerejű rendelet szerint elsőfokú hatásköre van.
Mivel az 1992. évi LXVIII. törvény a perújítási kérelem alapján hozott határozat hatályon kívül helyezésének esetére nem tartalmaz szabályozást, az említett rendelkezések alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó szándéka az eredeti rendelkezésekhez képest e tekintetben nem változott. Ezt erősíti, hogy a jogalkotó pl. a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pereknél is Pp. 36. §-ától eltérő kizárólagos illetékességi szabályt tartott fenn. [Az említett tv. 5. § (2) bek.] Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az új eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróságot utasította.
Az új eljárásban először azt kell megvizsgálni, hogy a fizetési meghagyást a kötelezett részére kézbesítette-e a bíróság. Ha ez nem történt meg, úgy az jogerőre sem emelkedhetett, ezért a továbbiakban a fizetési meghagyásos eljárást kell lefolytatni. Ez esetben a perújítási kérelem okafogyottá válik. Ha a fizetési meghagyás kézbesítése megtörtént és az jogerőre emelkedett, úgy a perújítási kérelem megalapozottságát ismét meg kell vizsgálni. (Legf. Bír. Gf. IV. 33 562/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás