BK BH 1993/654
BK BH 1993/654
1993.11.01.
I. Nem állapítható meg a jogos védelem annak a javára, aki a jogtalan támadást a sértett által használt eszköz elvételével elhárította, majd azzal úgy bántalmazta a támadással felhagyó sértettet, hogy annak halála következett be [Btk. 29. §[Btk.].
II. Végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása erős felindulásban elkövetett emberölés tettesével szemben [Btk. 89. § (2) bek., 167. §].
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 2 évi - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a sértett az I. r. vádlott 6 évvel idősebb bátyja volt. A sértett házasságából négy gyermek született, de különösen az utóbbi években a sértett nagymértékben italozó alkoholistává vált, a családjával és a kiskorú gyermekeivel szemben rendkívül agresszív, durva magatartást tanúsított. Korábban már két esetben volt elítélve súlyos testi sértés miatt. A sértett 1988 áprilisában lakásában szétverte a konyhabútort, és a lakást felgyújtotta, emiatt, valamint a kiskorú gyermekeivel szemben tanúsított magatartása miatt a bíróság börtönbüntetésre ítélte, valamint elrendelte a kényszergyógyítását is.
Amíg a sértett a börtönben volt, kapcsolata a feleségével megszakadt, csak a vádlott látogatta. A sértett még a börtönben ígéretet tett az öccsének - a vádlottnak - arra, hogy szabadulása után megváltozik, nem italozik többé, és új életet kezd. Az I. r. vádlott sajnálta a bátyját, tudta, hogy szabadulása után nem lesz hova mennie, ezért a lakását elcserélte, értékesítette a gépkocsiját és a telkét is. Mindezt azért tette, hogy ha a bátyja kiszabadul a börtönből, be tudja fogadni.
A sértett a börtönből törött lábbal szabadult, és kb. 6 hónapig ápolásra szorult, ezért nem tudta a lakást elhagyni. Ez alatt az idő alatt az I. r. vádlott felesége mosott, főzött rá. Felgyógyulását követően az I. r. vádlott munkahelyet szerzett neki, ahova a sértett rendszeresen eljárt, keresettel rendelkezett, de ettől az időtől már ismét folytatta a nagymértékű italozását, és ittas állapotban rendkívül durva, agresszív magatartást tanúsított a családdal szemben. Az I. r. vádlott figyelmeztette a bátyját, hogy hagyjon fel a családja zaklatásával. A sértett erre ígéretet is tett, ezért továbbra is velük maradt.
Az I. r. vádlott külföldön vállalat munkát, és mire onnan hazajött, a felesége a sértettet a lakásból elküldte, mert már nem tudta elviselni a magatartását. A sértett az elköltözést követően még jobban italozott, és ittas állapotában szidalmazta a család tagjait, főleg a fiatalkorú II. r. vádlottat, akire utca hosszat kiabált, és trágár szavakkal illette. A cselekményt megelőzően kb. két héttel, amikor az I. r. vádlott fia - a fiatalkorú II. r. vádlott - az utcán haladt, a sértett utánament, szidalmazta, és késsel akarta hátulról megtámadni. A kést egy arra haladó személy csavarta ki a sértett kezéből.
A vádbeli napon a vádlott családja otthon tartózkodott. Ezen a napon náluk volt N. J. is, akinek abban az időben udvarolt a fiatalkorú II. r. vádlott. Este fél 8 óra körül a fiatalkorú II. r. vádlott elindult N. J.-vel, hogy őt a vasútállomásra kísérje, mivel az esti vonattal akart hazautazni.
Lakásuktól kb. 50 méterre lehettek, amikor velük szemben jött az erősen ittas állapotban levő sértett, aki hangos, trágár szavakkal szidalmazta őket, erre a fiatalkorú II. r. vádlott nem reagált. Eközben a sértett elhaladt mellettük. A sértett továbbra is szidalmazta őket, majd megfordult, levette dzsekijét, és miközben kiirtással fenyegette az egész családot, a dzsekijével csapkodott a fiatalkorú vádlott felé. A fiatalkorú vádlott a sértettnek mondta, hagyja őket békén, és lökdöste el magától. A sértett tovább csapkodott és rugdalt a vádlott felé, közben elővette kését, és azt kezében tartotta. A II. r. vádlott elkérte N. J.-től a gázspray-t, és azzal fújt a sértett felé. A sértett tovább támadott, ezért a II. r. vádlott ököllel az arcán megütötte a sértettet, aki az ütéstől a földre esett.
Közben N. J. visszaszaladt a vádlotték lakásába, és közölte az I. r. vádlottal, hogy a sértett a fiatalkorút megtámadta. Az I. r. vádlott helyszínre érkezésekor a fia már otthagyta a sértettet, indult vissza a lakásuk felé. Az I. r. vádlott nem szólt semmit a sértetthez, hanem fiával együtt visszaindult a lakásukra. A sértett közben felállt a földről, ő is indult a lakása fele, a vádlottak után, közben azzal fenyegetőzött, hogy a házat felgyújtja, és megöli őket.
A vádlottak, miután visszaérkeztek a lakásba, a szobában tartózkodtak, és onnan hallották, hogy az udvaron levő sértett tovább szidalmazza őket, a ház felgyújtásával és megölésükkel fenyegetőzik. A sértett a ház elé terpentint tartalmazó üveget vitt ki, rongyot tépett össze, mint aki valóban gyújtogatásra készül.
Az I. r. vádlott intézkedésére a kiérkezett rendőrök a sértettet figyelmeztették, hogy magatartásával hagyjon fel. A rendőrök távozása után a sértett folytatta a kiabálást, és tovább fenyegette a családot. A fiatalkorú II. r. vádlott kiment az udvarra, és a lakásuk előtt levő elkerített kiskert kapujában állva mondta a sértettnek, hogy hagyja abba a kiabálást. A sértett szó nélkül hagyta a fiatalkorú II. r. vádlott figyelmeztetését, belépett a házba, és kezébe vett egy szekercét. A szekercével a fiatalkorú II. r. vádlottal szemben állva, felé kaszáló mozdulattal csapott, közben kijelentette: "Megdöglesz." A csapkodás közben a szekerce elérte a fiatalkorú II. r. vádlott testét oldalt deréktájon, ahol felületes, karcolt sérülést okozott. A fiatalkorú II. r. vádlott megijedt, és elkiabálta magát: "Belém vágta". Az I. r. vádlott hallva a sértett kijelentését, a fia kiabálását, kiszaladt a lakásból, és amikor ment kifelé, azt látta, hogy a fiával szemben álló sértett a kezében levő szekercével csapkod. Emiatt, féltve fia életét, rendkívül felindult állapotba került, és odaszaladt hozzájuk. Amikor odaért, a fia már hátat fordított a sértettnek, és indult befelé. Az I. r. vádlott ekkor megragadta a szekercét, azt kicsavarta a bátyja kezéből, és annak nyelével többször a vele szemben álló sértett fejére ütött. A sértett elfordult az I. r. vádlottól, aki ekkor a neki háttal álló sértettet a szekerce fokával kétszer fejbe vágta. Az ütések következtében a sértett a földre esett, hason fekvő helyzetbe. Miután az I. r. vádlott látta, hogy bátyja nem mozdul, megijedt, és a szekercét a sértett jobb kezébe rakta, annak látszatát keltve, mintha a sértett saját magát bántalmazta volna. A sértett az I. r. vádlott bántalmazása következtében létrejött fejsérülések folytán a helyszínen meghalt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet az ügyész által az I. r. vádlott terhére súlyosításért, a felfüggesztés mellőzéséért; a vádlott és a védő által pedig a jogos védelmi helyzet megállapítása érdekében bejelentett fellebbezések alapján bírálta felül.
A fellebbezések nem alaposak.
Nem helytálló a védelemnek az a jogi érvelése, hogy a sértett a II. r. vádlottat ért támadása után továbbra is támadólag lépett fel, vagyis a jogtalan támadás a sértett részéről nem választható részekre, és az csak akkor szűnt meg, amikor már a földre esett, így pedig az I. r. vádlott végig jogos védelmi helyzetben volt.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság minden tekintetben helyesnek találta. Az adott ügyben az elsőfokú bíróságnak az objektív, tárgyszerű bizonyítékok, tanúvallomások és az igazságügyi orvos szakértői vélemény összevetésével megállapítható tények alapján kellett értékelnie a jogos védelem kérdését. Az I. r. vádlott a szekercét kicsavarta a sértett kezéből, és ezzel a jogtalan támadás a sértett részéről megszűnt, az igazságügyi orvos szakértői vélemény adatai szerint pedig a sértett fejét ért mindkét ütés hátulról történt. Leszögezhető, hogy a lefegyverzett és a vádlottnak ekkor már háttal álló sértett ez időben tanúsított magatartása semmiképpen nem tekinthető támadásnak, vagy ezzel közvetlenül fenyegetőnek, ezért a jogos védelemre hivatkozás téves. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I. r. vádlottnál a sértett magatartása következtében a tudatát elhomályosító indulat alakult ki, amely kizárólag fiziológiás eredetű indulat volt. Az I. r. vádlott a sértett támadása során jogos védelmi helyzetben volt mindaddig, amíg a szekercét ki nem csavarta a sértett kezéből. Az I. r. vádlottban azonban ekkorra már kialakult a méltányolható okból származó erős felindulás, ezért a cselekményét a Btk. 167. §-ába ütköző erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként helyesen minősítette az elsőfokú bíróság.
A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság a figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen sorolta fel, és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte, valamint a büntetés tartamát is helyesen állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az ügyészi fellebbezéssel a tekintetben, hogy az I. r. vádlott esetében nem állnak fenn a Btk. 89. §-a (2) bekezdésében megkívánt különös méltánylást érdemlő körülmények. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az I. r. vádlott minden segítő szándéka ellenére is a sértett igen elítélendő módon viselkedett nemcsak az I. r. vádlottal, hanem az egész családjával, különösen a fiával szemben. Ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a sértett az I. r. vádlott fiát aznap késsel megtámadta, a házat fel akarta gyújtani, a rendőrség kihívására is sor került. Ezeket a tényeket, különös méltánylást érdemlőként kell figyelembe venni. Mindezekre figyelemmel, továbbá az I. r. vádlott kifogástalan életvitelére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az I. r. vádlott esetében nincs akadálya a Btk. 89. §-a (2) bekezdése alkalmazásának, a büntetés végrehajtása felfüggesztésének.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1435/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás