BK BH 1993/659
BK BH 1993/659
1993.11.01.
A lopás érték szerinti minősítése szempontjából az eltulajdonított dolog kiskereskedelmi ára a forgalmi értékkel azonos akkor is, ha a bűncselekményt olyan sértett sérelmére követték el, amely a dolgot nagy tételben, nagykereskedelmi áron szerezte be [Btk. 316. § (1) bek., (5) bek. b) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa az I. r. tartalékos honvéd és a II. r. polgári egyén vádlottakat társtettesként, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 8-8 hónapi szabadságvesztésre, a IV. r. vádlottat pedig orgazdaság bűntette miatt 150 napi - napi tételként 200 forint - pénzbüntetésre ítélte. A III. r. polgári egyén vádlottat bűnsegédi minőségben elkövetett lopás bűntette miatt próbára bocsátotta.
A tényállás szerint a tartalékos honvéd I. r. vádlott sorkatonai szolgálatát teljesítette. Az I. r. vádlott a testvérével, a II. r. vádlottal megegyezett abban, hogy az alakulat élelmiszerraktárából - ahol nagy mennyiségű cigarettát tároltak - cigarettát fognak eltulajdonítani. A délutáni órákban megkeresték ismerősüket, a III. r. vádlottat, és anélkül, hogy szándékukat elmondták volna, arra kérték, hogy a késő esti órákban vigye el őket személygépkocsijával T.-re, mert onnan valamit el kell hozni, ezért 10 000 forintot ígértek. A III. r. vádlott az ajánlatot elfogadta. Ilyen előzmények után a késő esti órákban mindhárman az alakulat kerítéséhez mentek a III. r. vádlott által vezetett személygépkocsival. A kerítésen az I. r. vádlott, valamint a II. r. vádlott az alakulat területére bemászott, és az élelmiszerraktárhoz ment. Az I. r. vádlott az élelmiszerraktár kettős ajtaját benyomta, melynek következtében a zár kiszakadt, és a raktárba mindketten bementek. Onnan eltulajdonítottak 14-16 karton cigarettát. Az eltulajdonított cigaretták összértéke - a beszerzési nagykereskedelmi ár alapján - kb. 170 000 forint. Az I. r. és a II. r. vádlottak a kartondobozokat a kerítéshez vitték, és azon keresztül kidobálták. Miután az alakulatot elhagyták, a III. r. vádlott személygépkocsijába rakták be, ebben a III. r. vádlott is segített. A fentiek után a cigarettát a IV. r. vádlott lakására szállították, aki a vádlottaktól azt átvette, ellenértékként 120 000 forintot fizetett. A kár nem térült meg.
A katonai tanács ítélete ellen a katonai ügyész a III. r. vádlott tekintetében a jogi minősítés miatt, a IV. r. vádlott terhére súlyosításért, az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlott és védője pedig felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
Az ítéletet ezek alapján felülbírálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a katonai tanács az ügyet felderítette és a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével alapvetően helyesen állapította meg.
A tényállást a Legfelsőbb Bíróság - az alábbiakra tekintettel - részben helyesbítette és kiegészítette.
Az elsőfokú bíróság az eltulajdonított cigaretta mennyiségét 14-16 karton közöttinek jelölte meg azzal, hogy ez pontosabban nem állapítható meg. Értékként pedig - miután az eltulajdonításra elosztó raktárból került sor - nem a kiskereskedelmi, hanem a beszerzési árat vette alapul. Miután a kétséget kizáróan nem bizonyított tények, a terheltek terhére nem értékelhetők [Be. 61. §-ának (4) bekezdése], az adott esetben teljes bizonyossággal csak az rögzíthető, hogy legalább 14 karton cigaretta eltulajdonítására került sor.
Az érték megállapításánál pedig ezek kiskereskedelmi árát kell alapul venni. A töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanis (a Btk. XVIII. fejezetéhez fűzött általános miniszteri indokolás 4. pontja) az érték büntetőjogi szempontból annak a dolognak az elkövetés időpontjában meglevő, pénzben kifejezett forgalmi értékét jelenti, amelyre a bűncselekményt a feldolgozó, gyártó, készletező vagy nagykereskedelmi vállalat sérelmére követték el. Ha a dolognak kiskereskedelmi ára nincs, az elkövetési értéket az összes körülmény figyelembevételével kell megállapítani.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a tényállást azzal egészítette ki és helyesbítette, hogy
- a IV. r. vádlottnak egy személygépkocsi vagyona van;
- az I. r. és a II. r. vádlottak pontosan meg nem állapítható mennyiségű, de legalább 14 karon cigarettát tulajdonítottak el, amelyek összértéke 191 200 forint;
- az I. r. vádlott előzetesen közölte a IV. r. vádlottal, hogy részére lopásból származó cigarettát fognak értékesíteni. Az irányadó tényállásból - büntethetőséget kizáró, vagy megszüntető ok hiányában - helyesen következtetett a katonai tanács az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlottak bűnösségére; a III. r. vádlott tekintetében is törvényes a bűncselekmény elkövetésére levont következtetés, és a cselekmények jogi minősítése is megfelel az irányadó jogszabályoknak, és az e körben kialakult állandó bírói gyakorlatnak.
A III. r. vádlott cselekményének minősítését vitató, a cselekménynek a Btk. 326. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdése szerint minősülő és büntetendő orgazdaság bűntettekénti minősítését célzó ügyészi indítványt a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Kétségtelen, hogy az irányadó tényállás szerint a nevezett a vádlott-társai lopási szándékáról előzetesen nem tudott. Amikor azonban az I. r. és a II. r. vádlottak a jogellenesen megszerzett cigarettát az alakulat kerítésén át kirakták, a III. r. vádlott felismerte, hogy a társai lopást valósítanak meg. Ennek ellenére a helyszínről nem távozott el, hanem korábbi megbeszélésüknek megfelelően járművével tovább várakozott, majd segített a lopott áru járművébe történő berakodásában és az orgazdához szállításában. Így magatartásával - mivel társai az ő szállításában való közreműködésére számítottak, és ettől kezdve ezzel ő is tisztában volt - megvalósította a nagyobb értékre, bűnsegédként elkövetett lopás bűntettét.
Az I. r. és a II. r. vádlottak büntetésének enyhítését, illetve a IV. r. vádlott büntetésének a súlyosítását célzó fellebbezések közül a Legfelsőbb Bíróság csupán az utóbbit találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a vádlottak terhére jelentkező és javukra értékelendő körülményeket alapvetően helyesen tárta fel. A bűnösség beismerése azonban az I. r. és a II. r. vádlottnál további enyhítő körülmény, illetve valamennyi vádlott terhére további súlyosító körülmény az elkövetési értéknek a jelentős érték határát megközelítő volta.
A Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célra és a 83. §-a szerinti büntetéskiszabási elvekre figyelemmel az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben enyhítéssel - Btk. 87. §-a (2) bekezdésének d) pontja - kiszabott 8-8 hónapi szabadságvesztés büntetés inkább enyhe, mivel a jelentős tárgyi súlyra tekintettel az enyhítő rendelkezés alkalmazásának feltételei az enyhítő körülmények adott nyomatéka mellett sem álltak fenn. A vádlottak terhére irányuló fellebbezés hiányában azonban a Legfelsőbb Bíróság csupán ennek a megállapítására szorítkozhatott. Ugyanakkor a kifejtettekből következik, hogy egyik vádlott büntetésének enyhítésére sem látott törvényes lehetőséget.
Az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlottat illetően a cselekmény elkövetési körülményeire, a vádlott bűnösségének fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre figyelemmel tévesen jutott arra a jogi álláspontra, hogy a büntetési cél a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontjában írt enyhítési lehetőség alkalmazása mellett pénzbüntetés kiszabásával is elérhető. Elsősorban arra figyelemmel, hogy az orgazdaság elkövetési értéke megközelíti a jelentős érték határát, a vádlott és mások újabb bűncselekmények elkövetésétől visszatartásához a büntetlen előélet és az adott családi helyzet mellett is szabadságvesztés és pénzmellékbüntetés alkalmazása indokolt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a IV. r. vádlott főbüntetését 6 hónapi börtönbüntetésre súlyosította. A szabadságvesztés végrehajtását - mivel a büntetési cél ekként is biztosítható - a VII. BED iránymutatásának megfelelően, a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette. Annak tartamát a Btk. 89. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel 2 évben határozta meg. Ugyanakkor a vádlottal szemben a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a törvény kötelező rendelkezésének megfelelően pénzmellékbüntetést is alkalmazott, amelynek mértékét 25 000 forintban határozta meg. Meg nem fizetés esetén a pénzmellékbüntetést 500 forintonként kell egynapi szabadságvesztésre átváltoztatni (Btk. 65. §-a].
Az elsőfokú bíróság ítéletét a többi vádlott tekintetében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 392/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás