BK BH 1993/661
BK BH 1993/661
1993.11.01.
A gépjármű jogtalan igénybevételével elkövetett hűtlen kezelést bűnsegédként valósítja meg, aki a járművet — a jogtalan használó szándékával egyetérve és vele előre megállapodva — utasként veszi igénybe [Btk. 319. § (1) és (2) bek.]
A megyei bíróság katonai tanácsa a törzsőrmester I. r. vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétsége és bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés vétsége miatt halmazati büntetésül 6 hónapi fogházbüntetésre és 1 évre az őrmesteri rendfokozatban visszavetésre, a honvéd II. r. vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 4 hónapi fogházbüntetésre, a honvéd V. r. vádlottat pedig emiatt ugyancsak 4 hónapi fogházbüntetésre ítélte. A fogházbüntetések végrehajtását az utóbbi vádlottaknál 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A III. r. vádlottat jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt 4 hónapi fogházbüntetésre, a IV. r. vádlottat hűtlen kezelés vétsége és szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt halmazati büntetésként ugyancsak 4 hónapi fogházbüntetésre ítélte, az említett vádlottakra kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A bíróság ezzel szemben a honvéd II. r. és a honvéd V. r. vádlottat a bűnsegédi minőségben elkövetett hűtlen kezelés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette.
A tényállás szerint a vádbeli napon 16 órától az I. r. vádlott az alakulatnál telephely-ügyeletesi, II. r. vádlott és a III. r. vádlott telephelyügyeletes-helyettesi, a IV. r. vádlott ügyeletes gépkocsivezetői, az V. r. vádlott pedig műszaki ellenőrző állomás ügyeletesi szolgálatába lépett. 19 óra körül az I. r. vádlott elhatározta, hogy Cs.-re megy, és ott felkeresi a gyermekét. Elhatározásának megfelelően szólt a IV. r. vádlottnak, hogy az ügyeletes gépjárművel a telephelyre álljon elő, mert az alakulattól kimennek. A IV. r. vádlott a körletében tartózkodó VI. r. vádlottal ezt közölte, és a telephelyre együtt mentek le. Az I. r. vádlott a helyetteseinek felajánlotta, hogy valamelyikük vele tarthat, ezt sorshúzással döntötték el, úgy, hogy a II. r. vádlott hagyja el az alakulatot. Az I. r. vádlott távbeszélőn felhívta az V. r. vádlottat, aki a műszaki ellenőrzési állomáson teljesített készenléti szolgálatot, és arra kérte, hogy az ott levő kaput nyissa ki. A kapu kulcsát I. r. vádlott vitte magával. Az V. r. vádlott a kaput kinyitotta, majd miután ezt becsukta, ő is a tehergépkocsira ült. A tehergépkocsit a IV. r. vádlott vezette, abban az I. r. vádlott, a II. r. vádlott, az V. r. vádlott és a VI. r. vádlott foglalt helyet, míg a III. r. vádlott a szolgálati helyén maradt. A tehergépkocsival Cs. felé indultak. Útközben a IV. r. vádlott kivételével szeszes italt fogyasztottak. Cs.-re érve az I. r. vádlott anyósának lakására mentek, a vádlott a gyermekét megnézte, majd a gépjárművezető kivételével itt is szeszes italt fogyasztottak. Ezután az alakulathoz visszaindultak. Útközben ismételten szeszes italt fogyasztottak, majd éjfél körüli órákban az alakulathoz visszaérkeztek.
A vádlottak jogtalanul 40 liter gázolajat használtak el, mellyel az alakulatnak 2484 forint kárt okoztak.
A vádlottak jogtalan távolléte alatt a telephelyet az ügyeletes tiszt ellenőrizte. Az ott tartózkodó III. r. vádlott telephely-ügyeletes valótlanul azt jelentette, hogy a telephely-ügyeletes, a helyettes és az ügyeletes gépkocsivezető a telephelyen ellenőrzést tart.
A katonai tanács a cselekmények jogi minősítésével kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá.
A vádbeli időpontban I. r. vádlott a telephely-ügyeletes szolgálatot, míg a II. r. vádlott és a III. r. vádlott telephely ügyeletes-helyettesi szolgálatot láttak el. A telephelyet engedély nélkül az I. r. vádlott és a II. r. vádlott hagyta el. A telephelyen maradt a III. r. vádlott. Így a telephelyőrzés, felügyelet, szolgálati személy nélkül nem maradt. Erre is figyelemmel a szolgálatra jelentős hátrány veszélye nem állott fenn, és ezért a bíróság az I. r. és a II. r. vádlott cselekményét a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítette. Utalt arra is a bíróság, hogy ez időben az alakulat külső őrsége is szolgálatban volt, erre is figyelemmel a telephely a bíróság megítélése szerint nem minősülhet olyan fontos szolgálati helynek, amely a minősített eset megállapítását indokolná. Az erre irányuló ügyészi álláspont tehát téves. A III. r. vádlott a szolgálati helyét nem hagyta el, a szolgálatára vonatkozó kötelességét nem szegte meg, így a Btk. 348. §-ába ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét nem valósította meg. Ez a vádlott az ellenőrzést végző ügyeletes tisztnek valótlan jelentést tett, és ezzel a Btk. 350. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jelentési kötelezettség megszegésének a vétségét valósította meg. Ezzel a jogi minősítéssel kapcsolatban utal arra a bíróság, hogy ez a vádlott akkor, amikor valótlan jelentést tett, azt fontos szolgálati ügyben tette. Az a tény, hogy több szolgálati személy az alakulatot engedély nélkül elhagyta, már önmagában fontos szolgálati ügy, és az erről tett valótlan jelentés kimeríti a Btk. 350. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jelentési kötelezettség megszegésének vétségét.
A IV. r. vádlott, ügyeletes gépjárművezető volt a vádbeli időszakban, és az ügyeletes tisztnek volt alárendelve. A bíróság megítélése szerint e szolgálati feladat nem oly fontos szolgálat, hogy a szabályainak megszegése - még az alakulat engedély nélküli elhagyása esetén is - megalapozná a Btk. 348. §-ának (2) bekezdésében írt jelentős hátrány veszélyét. Figyelemmel volt a bíróság e körben arra is, hogy sem a szolgálati helynek, sem pedig az arra vonatkozó szolgálati feladatoknak nincs olyan jelentőségük, hogy a minősített eset megállapítását megalapoznák, ezért a bíróság a IV. r. vádlott bűnösségét is a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében állapította meg.
A IV. r. vádlott a rá bízott szolgálati gépjármű jogtalan igénybevétele kapcsán az alakulatnak 2484 forint kárt okozott, ezzel a magatartásával a Btk. 319. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütköző hűtlen kezelés vétségét követte el.
Az I. r. vádlott azáltal, hogy szándékosan lehetővé tette, hogy a IV. r. vádlott a gépjárművet jogtalanul igénybe vegye, és azzal 2000 forinton felüli kárt okozzon, a Btk. 319. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütköző bűnsegédként megvalósított hűtlen kezelés vétségét követte le. E körben utal a bíróság arra, hogy e vádlottnak a közreműködése folytán került arra sor, hogy a IV. r. vádlott a szolgálati gépjárművel jogtalanul az I. r. vádlott rendelkezésére álljon, ez a vádlott volt, aki a bejárati kaput az V. r. vádlottal kinyittatta, és ő volt, aki az úti célt megjelölte.
Az V. r. vádlott azzal a magatartásával, hogy fontos szolgálati helynek nem minősülő műszaki ellenőrző állomást majd az alakulatot a vádlott-társaival együtt engedély nélkül elhagyta, a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét valósította meg.
A katonai tanács ítélete ellen az I. r. vádlott enyhítésért, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése érdekében, a katonai ügyész a II. r. és az V. r. vádlottak terhére a részbeni felmentés miatt bűnösségük bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés vétségében történő megállapítása és végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, míg a III. r. és a IV. r. vádlottak terhére súlyosításért, a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése érdekében jelentett be fellebbezést.
A katonai főügyész a másodfokú tárgyaláson a fellebbezést csak a II. r., és az V. r. vádlottak tekintetében tartotta fenn, megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezést indítványozva, a III. r. és a IV. r. vádlottakkal szemben a fellebbezést visszavonta, így az elsőfokú ítélet e két utóbbi vádlott tekintetében jogerőre emelkedett. A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezések alapján az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást az I. r., a II. r., és az V. r. vádlottak tekintetében bírálta felül. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy a megyei bíróság katonai tanácsa a tényállást alapvetően helyesen, a lényeges tényezők tekintetében kellően felderítette, és az csupán a tényállás egy mozzanatával kapcsolatban, valamint a vádlottak személyi körülményeiben - az elsőfokú ítélet kihirdetését követően - bekövetkezett változások miatt szorul kiegészítésre azzal, hogy az I. r., a II. r., és az V. r. vádlottak mindannyian tudták, hogy az ügyeletes gépjármű igénybevétele jogtalan.
A helyesen megállapított tényállásból a megyei bíróság katonai tanácsa okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, a cselekmények jogi minősítésénél azonban részben tévedett. Az elsőfokú ítélet tényállása olyan történeti eseménysort rögzített, amelyből levonható volt az a ténybeli következtetés, mely szerint az I. r. vádlott kezdeményezése az ügyeletes gépkocsi jogtalan - magáncélú - igénybevételére irányult, melynek szabálytalanságával nemcsak ő maga és a gépkocsi vezetője, de a laktanya önkényes elhagyásában részt vevő II. r., és V. r. vádlott is tisztában volt. Az elsőfokú bíróság ehhez a megállapításhoz maga is eljutott, de úgy foglalt állást, hogy a cselekmény jogellenességének ismerete és az abban történő egyszerű részvétel nem elégséges a bűnsegédi bűnrészesség megállapításához. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi álláspontja téves.
A II. r. és az V. r. vádlott sorkatonai szolgálatukat teljesítették az elbírált cselekmény megvalósításakor. Kaptak azon a lehetőségen, hogy ha rövidebb időre is, de - nyilvánvalóan jogtalanul - elhanyagolják a szolgálati helyüket. Tudatában voltak, hogy ezt egy olyan gépjárművel valósítják meg, amelynek igénybevételére csak konkrét szolgálati feladat érdekében lett volna jogszerű lehetőség. Amikor mindennek tudatában érzelmileg és akaratilag azonosultak az I. r. vádlott szándékával, és az annak megfelelően történt végrehajtásban mindvégig részt vettek, kimerítették a bűnsegély megállapításához szükséges és elegendő feltételeket. A bűncselekmény végrehajtásánál történő jelenlét - amely jelen esetben a gépjármű jogtalan használatával valósult meg - szükségképpen szándékerősítőleg hatott az azt ténylegesen tettesként elkövetőre, mert az a tudat, hogy az elkövetett cselekményért várható felelősségre vonásban mások is osztoznak, mindenképpen bátorító körülmény.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az ügyészi fellebbezésnek a II. r. és az V. r. vádlottak tekintetében helyt adott, és e vádlottak cselekményét a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés vétségének is minősítette. E vádlottak cselekménye egy magatartással két bűncselekmény tényállását is kimerítette (alaki halmazat), ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyes minősítést ennek megfelelően megváltoztatta.
Az V. r. vádlott cselekményének bűnsegédi minősítésével kapcsolatban megjegyzi még a Legfelsőbb Bíróság, hogy ennek a vádlottnak a történeti tényállásban leírt magatartása nemcsak a pszichikai, hanem azon túlmenően a fizikai bűnsegédi bűnrészesség megállapítására is alkalmas, mert a nevezett nem csupán jelenlétével mozdította elő a cselekmény végrehajtását, hanem annak elkövetését tevékenyen is segítette, mivel a kaput ő nyitotta ki.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott részesi magatartásának minősítésénél is. Ennek a vádlottnak az ötlete volt az ügyeletes gépjármű jogtalan igénybevétele, és ő volt az, aki a helyetteseinek felajánlotta, hogy egyikük vele tarthat, illetőleg ő hívta fel a IV. r. vádlottat a gépjármű vezetésére. Ily módon nem bűnsegéde, hanem felbujtója volt a gépjárművet vezető IV. r. vádlott által tettesként elkövetett hűtlen kezelés vétségének. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott cselekményét nem bűnsegédként, hanem felbujtóként elkövetett hűtlen kezelés vétségének minősítette.
A jogi minősítés körében történt változtatások - az alaki halmazatban megvalósult másik bűncselekmény megállapítása - ellenére sem látta szükségesnek a Legfelsőbb Bíróság a II. r. és az V. r. vádlottak büntetését súlyosítani. E vádlottakkal szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés elegendő az egyéni és az általános megelőzés céljának az eléréséhez. E vádlottak cselekményeinek tárgyi súlya viszonylag csekély, és az sem volt figyelmen kívül hagyható, hogy katonai szolgálatukat már letöltötték, és azt mindketten kifogástalanul teljesítették. Erre tekintettel büntetésük súlyosítását a Legfelsőbb Bíróság nem látta indokoltnak.
Az I. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket, ám a vádlott terhére szóló súlyosító körülményeknek eltúlzott jelentőséget tulajdonított. Kétségtelen, hogy a vádlott kezdeményezője volt a bűnelkövetésnek, és az sem vitatható, hogy rendfokozatának és beosztásának tekintélyét sértette, amikor a sorállományú katonákat szabálytalan magatartásra indította. Mindezek mellett sem volt indokolt e vádlottal szemben tényleges szabadságelvonással járó főbüntetés kiszabása. E vádlott bűnhalmazatban vétségeket valósított meg, és azok tárgyi súlya külön-külön, de együttesen is viszonylag csekély. Első alkalommal került összeütközésbe a törvénnyel, cselekményét megbánta, és őszinte, beismerő vallomást tett. A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és az amellett helyesen alkalmazott, rendfokozatot érintő mellékbüntetés megfelelően szolgálja a Btk. 37. §-ában meghatározott cél, és az annál súlyosabb büntetés alkalmazása a vádlottra nézve már e célokon túlmenő hátránnyal járna. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által helyes tartamban megállapított szabadságvesztés főbüntetést egyévi próbaidőre felfüggesztette. (Legf. Bír. Bf. V. 390/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás