BK BH 1993/662
BK BH 1993/662
1993.11.01.
A 44 éves, büntetlen előéletű, két kiskorú gyermekes gyanúsított előzetes letartóztatásának az elrendelésére irányuló indítvány elutasítása, mivel a bűncselekmény (emberölés) súlyossága ellenére a személyi körülményeire is figyelemmel a szökésétől vagy az elrejtőzésétől nem kell tartani [Be. 92. § (1) bek. a) pont, 379/B § (6) bek. a) pont].
A megyei rendőr-főkapitányság emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt indított eljárást a gyanúsítottal szemben, akit 1993. március 25. napján őrizetbe vett. A megyei főügyészség indítványt nyújtott be a bírósághoz a gyanúsított előzetes letartóztatásának az elrendelése iránt, mert alaposan gyanúsítható azzal, hogy 1993. március 24. napján este az ittas állapotban levő férjét egy konyhakéssel mellbe szúrta, aki ennek következtében kórházba szállítás közben meghalt.
A megyei főügyész a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény súlyossága folytán indítványozta a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a gyanúsított előzetes letartóztatásának az elrendelését, mert alaposan tartani lehet attól, hogy szabadlábon hagyása esetén megszökne, illetve elrejtőzne a hatóság elől.
A városi bíróság az indítványt az alábbi indokok alapján utasította el.
A gyanúsítottnak állandó bejelentett lakása van, megélhetése biztosított, ugyanakkor két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. A két kiskorú gyermek közül az egyik mindössze 18 hónapos.
A gyanúsított alaposan gyanúsítható azzal, hogy valóban súlyos megítélésű bűncselekményt követett el. Figyelemmel azonban az életkorára, arra, hogy megfelelő lakással rendelkezik, de főként a két kiskorú gyermekére, szökésének a tényleges veszélye nem áll fenn.
A végzés ellen a megyei főügyész jelentett be fellebbezést az indítvány elutasítása miatt, az előzetes letartóztatás elrendelése érdekében.
Az ügyészi fellebbezés nem alapos.
A fellebbezés írásbeli indokolása szerint a városi bíróság álláspontja megalapozatlan. A gyanúsított "igen súlyos" bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, aki "lényegében a sérelmére elkövetett kis súlyú sérelem (két pofon) miatt ragadott kést, és szúrta meg a sértettet, aki az elszenvedett sérülések következtében rövid idő múlva meghalt".
Az elsőfokú végzéssel szemben az ügyész a fellebbezésében lényegében vitatta a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, az előzetes letartóztatás egyik különös feltételének fenn nem állását. Az ügyészség ugyan nem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság végzésében írt indokok "kétségtelenül csökkentik a szökés, elrejtőzés veszélyét, lévén azonban a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény súlya igen nagy, az állandó bírói gyakorlat szerint súlyos szabadságvesztés büntetés fenyegetése alatt nem zárható ki a szökés, elrejtőzés veszélye". Ennélfogva az ügyészség indokoltnak tartja a városi bíróság végzésének megváltoztatását és a gyanúsított előzetes letartóztatásának az elrendelését.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a gyanúsított előzetes letartóztatásának az elrendelésére irányuló ügyészi indítványt, ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kényszer-intézkedésekkel kapcsolatban, a vádirat benyújtása előtti eljárásban az alapos gyanúnak, mint az előzetes letartóztatás ún. általános feltétele fennállásának vizsgálata mellett tényeken alapuló következtetés útján kialakított állásponttal kell és lehet a kényszerintézkedés konkrét okait megállapítani [BH 1993/2-84. sz.).
A gyanúsított a nyomozati eljárásban a lényeget érintően beismerő vallomást tett, így az alapos gyanú a terhére rótt bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban - a további bizonyítékok (bűnjelként lefoglalt kés, mint tárgyi bizonyíték és tanúvallomások) mellett - nem kérdéses. Ezenkívül azonban azt is vizsgálni kell, hogy a Be. 92. §-ának (1) bekezdésében írt különös feltételek fennállnak-e vagy sem.
Az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény konkrét súlya, és a törvényi büntetési tétel (5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés) egyaránt súlyos.
A szökés vagy elrejtőzés veszélyének a valószínűsíthetőségéhez azonban ezt a tényt a gyanúsított személyi körülményeivel együttesen kell értékelni. Az elsőfokú bíróság által helyesen tekintetbe vett - objektíve fennálló - személyi körülmények mellett a másodfokú bíróság álláspontja szerint azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a gyanúsítottat milyen körülmények befolyásolták a bűncselekmény elkövetésében, és azt követően milyen magatartást tanúsított. Az iratokban adat van arra, hogy az elhalt sértett, a gyanúsított férje többször bántalmazta - a bűncselekmény elkövetésekor is szóban provokálta, és tettlegesen bántalmazta - a gyanúsítottat, aki emiatt felindult állapotában vette a konyhaasztalon levő kést hirtelen a kezébe, és szúrta meg vele úgy a sértettet a bal mellén, hogy az a sérülésébe később belehalt. A gyanúsított a bűncselekmény elkövetése után a menekülés érdekében nem távozott el a helyszínről, hanem nyomban - amint felfogta a cselekménye következményeit - a sértettnek (a mentők kihívásával) orvosi segítségnyújtásról gondoskodott, amellyel a megbánását fejezte ki. Így ezekből a ténykörülményből alappal arra lehet következtetni, hogy nem kívánta a felelősségre vonást szökéssel vagy elrejtőzéssel elkerülni.
Mindezek miatt a megyei bíróság megítélése szerint is: a gyanúsított szabadlábon hagyása esetében nem kell tartani attól, hogy megszökik vagy elrejtőzik [Be. 92. § (1) bek. a) pont].
A másodfokú bíróság vizsgálta továbbá, hogy a fenti okon túl, esetleg más alapon fennállnak-e az előzetes letartóztatás elrendelésének egyéb okai. Ezek során arra a megállapításra jutott, hogy a Be. 92. §-ának (1) bekezdésében írt különös feltételek közül egyik sem forog fenn. Így az eljárás meghiúsításával vagy megnehezítésével, illetőleg veszélyeztetésével [Be. 92. § (1) bek. b) pont] sem kell számolni.
Minthogy a gyanúsított büntetlen előéletű, 44 éves életkorú személy, aki még nem állt bíróság előtt, az életvitele kiegyensúlyozott, a cselekményét alkalomszerűen - a sértett korábbi és a bűncselekmény elkövetése előtti magatartásaiból motiválódóan - követte el, ennélfogva attól sem kell alappal tartani, hogy szabadlábra kerülése esetén újabb bűncselekményt követne el [Be. 92. §-a (1) bekezdésének c) pontja].
A kifejtettek folytán a megyei bíróság a városi bíróság végzését a Be. 379/B. §-a (6) bekezdésének a) pontja szerinti eljárásban, a Be. 268. §-ának figyelembevételével alkalmazandó Be. 259. §-ának (1) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság Bkf. 91/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás