PK BH 1993/668
PK BH 1993/668
1993.11.01.
Szabadalombitorlás megállapítása iránt indított per elbírálásánál irányadó szempontok [1969. évi II. tv. (Szt.) 13. §, 26. § (1) bek., 41. § (2) bek.; 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM. r. 6/A. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesek szabadalombitorlás megállapítására és 500 000 Ft gazdagodás megtérítésére irányuló keresetét. Az ítélet indokolása szerint az alperes 1988. január 1-jétől kezdődően az O. F. fantázianevű elektronikus gépkocsi-gyújtóberendezés gyártásával és forgalmazásával a felperesek szabadalmát képező találmány és szabadalom bitorlását nem követte el az 1969. évi II. tv. (Szjt.) 26. §-ának (1) bekezdése értelmében, mert az alperes által gyártott termék a felperesek szabadalmi oltalma alatt álló találmány szabadalmi főigény-pontjának minden jellemzőjét nem valósítja meg. Az eltérést az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet kiegészített szakértői véleménye alapján, azzal egyezően az alperesi termék infravörös sugárzást kibocsátó jellegében és abban találta, hogy a felperesi szabadalmi igényponthoz képest az alperesi termékben a fényút-megszakító elem nem a jeladó és a fényérzékelő elem között helyezkedik el, hanem e két elem egymás mellett nyert elhelyezést, a fényút-megszakító elem pedig ezektől távol van, és a fényt flexibilis hajszáloptika továbbítja.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek: közbenső ítélet hozatala mellett a szabadalombitorlás megállapítását kérték. Fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított különbözőségek a találmány tárgyi körébe és nem az oltalmi körbe esnek, így a tárgyi körben az ismert elemek elrendezése a technika állásához tartozik, és szabadon variálható. Állították, hogy az infravörös fény is vörös fény, azaz a szabadalmi igénypontjuknak megfelel, illetve a fényút-megszakítás lényegén nem változtat az, hogy az ehhez szükséges elemeket hogyan variálják. Indítványozták az elsőfokú eljárásban bejelentett további szakértői bizonyítás lefolytatását.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a bizonyítékok helytálló értékelése után érdemben is helyes döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolását a Legfelsőbb Bíróság azzal egészíti ki, hogy az Szt. 13. §-a értelmében a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok [Szt. 41. § (2) bek.] határozzák meg. A 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet (Szt. V.) 6/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul. Az aggálytalan szakértői véleményből megállapíthatóan az alperesi termék a felperesi termék igénypontjának két jellemzője tekintetében is eltér. Ez egyrészt a fény, másrészt a fényút-megszakítás módszere és eszközei tekintetében kétséget kizáróan megállapítható. A szakértő vélemény olyan ellentmondást, hiányosságot nem tartalmaz, amely miatt annak kiegészítése vagy másik szakértői kirendelése vált volna szükségessé. Eszerint pedig a felperesi szabadalom alapját képező termék összes jellemzője az alperes által gyártott termékben nem valósult meg, így az alperes az Szt. 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesek szabadalmi oltalma alatt álló találmányt jogosulatlanul nem hasznosította.
A fenti indokbeli kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 139/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás