669/B/1993. AB határozat
669/B/1993. AB határozat*
2000.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 11. §-a, 26. § (6) bekezdése, 27. § (3) bekezdése, 28-30. §-ai, 54. § (3) bekezdése, valamint 58. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 41. § (2) bekezdése tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 26. § (5) bekezdése, valamint 27. § (5) bekezdése tekintetében az eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 26. § (4) bekezdése, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1991. évi LXXXIX. törvény 20. §-a tekintetében az indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.), valamint az azt módosító 1991. évi LXXXIX. törvény, és a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXX. törvény több szakaszát kifogásolta, így alkotmányellenesnek vélte a járadékalap 60%-ra csökkentését, a járadék felső határának a minimálbér összegének kétszeresében, illetve másfélszeresében történő maximalizálását, a folyósítási idő egy évre csökkentését. Álláspontja szerint e jogszabályi előírások sértik az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az indítványozó szerint az Flt. azon előírása, mely szerint a munkanélkülivé válást megelőző 180 napon belüli munkavállalói rendes felmondás esetében a jogalkotó az önhibán kívüliséget figyelmen kívül hagyva 180 napig az ellátatlanság szankciójával sújtja a munkanélkülit, sérti az Alkotmány 57. § (4) bekezdésében rögzített "büntethetőség és büntetéskiszabás alapelvét". A beadványban szerepel az Flt. 11. §-ának az Alkotmány 70/B. § (1)-(3) bekezdéseibe ütköző volta, valamint - alkotmányossági probléma megjelölése nélkül - annak felvetése, hogy az 1991. évi LXXXIX. törvény 20. §-ának hatályon kívül helyezésével a járulékfizetésre kötelezettek köre kiszélesedett. Felhívta az indítványozó az Flt. azon szakaszát, amely szerint az egy napra járó járadék alapja a munkanélküli havi átlagkeresetének harmincad része, azonban alkotmányossági problémát e témával kapcsolatban sem jelölt meg. Ezeken túl hivatkozik az indítványozó az Flt. 58. § (8) bekezdésének a diszkrimináció tilalmába ütköző voltára, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, és a 70/B. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak sérelmére az Flt. azon szabályai tekintetében, melyek a munkanélkülit alacsonyabb életnívóra szorítják, habár módja lenne alkalmi munkákkal járadéka kiegészítésére. Az indítványozó álláspontja szerint az Flt. 54. § (3) bekezdése sérti az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésébe foglaltakat, valamint a 70/K. §-ban írottakat. Végül mulasztásos alkotmánysértés megállapítását kérte az indítványozó arra hivatkozással, hogy az Flt. 41. § (2) bekezdésében szabályozott önkéntes járulékfizetési lehetőség megvalósításához szükséges irányelveket a Munkaerőpiaci Bizottság nem alkotta meg.
Az indítvány benyújtását követően a jogalkotó az Flt.-t többször módosította, a beadványban szereplő néhány kérdéssel pedig az Alkotmánybíróság más ügyek kapcsán már foglalkozott és érdemi döntést is hozott. Ezekre a tényekre tekintettel az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon: kérelmét a hatályos szabályozás tekintetében módosítja-e. Az indítványozó a megadott határidőn belül nem nyilatkozott, így az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló adatok alapján bírálta el az indítványt.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt szakaszai a következők:
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(...)
(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."
"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."
2. Az indítványban felhívott további jogszabályi rendelkezések - az indítvány elbírálásakor hatályos - szövege a következő:
Az Flt. "11. § (1) A megyékben (fővárosban) a foglalkoztatási és a munkaerőpiaci képzési érdekegyeztetés ellátására a munkaadók, a munkavállalók, valamint az önkormányzatok képviseletét ellátó tagokból álló testületként, megyei (fővárosi) munkaügyi tanács (a továbbiakban: munkaügyi tanács) működik. A munkaügyi tanács megbízatása négy évre szól.
(2) Ha a munkaügyi tanács a megbízatásának lejártát követő munkanapig nem alakul meg, a hatáskörébe tartozó kérdésekben a megyei (fővárosi) munkaügyi központ igazgatója dönt."
"26. § (5) A munkanélküli járadék összege az (1)-(4) bekezdés alapján meghatározott járadékalap 65 százaléka.
(6) A munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj - a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 90 százalékával, felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével. A munkanélküli járadéknak a megszüntetését követő 90 napon belül történő ismételt megállapítása esetén alsó határként az öregségi nyugdíjnak a korábbi jogosultság kezdő napján hatályos legkisebb összege 90 százalékát kell figyelembe venni. Ha az (1)-(3) bekezdés szerinti átlagkereset a munkanélküli járadék alsó határánál alacsonyabb, a munkanélküli járadék az átlagkeresettel megegyező összeg."
"27. § (3) A munkanélküli járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap."
"27. § (5) Ha a munkaviszonyt a munkanélkülivé válást megelőző 90 napon belül a munkavállaló rendes felmondással, továbbá a munkáltató rendkívüli felmondással szüntette meg, a munkanélküli részére munkanélküli járadék az előbbiekben meghatározott módon megszüntetett munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével folyósítható, tekintet nélkül arra, hogy a munkanélküli járadék folyósításához szükséges feltételekkel rendelkezik."
A munkanélküli járadék folyósításának megszüntetése és szüneteltetése cím alatt az Flt. rögzíti:
"28. § (1) Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli:
(...)
d) kereső tevékenységet folytat, kivéve a 29. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat,"
"29. § (1) Szüneteltetni kell a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli
(...)
f) rövid időtartamú, legfeljebb kilencven napig tartó kereső tevékenységet folytat, feltéve, hogy bejelentési kötelezettségének [36. § (1) bek.] eleget tett."
Az előnyugdíj tekintetében pedig kimondja, hogy : "30. § (3) Szüneteltetni kell az előnyugdíj folyósítását
a) a keresőtevékenység időtartamára, ha az abból származó jövedelem havi összege meghaladja a kötelező legkisebb munkabér 50 százalékát,
b) kilencven napra, ha a munkanélküli a 36. § (1) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettségét elmulasztotta."
"41. § A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált."
"54. § (3) A munkanélküliek részére járó ellátásban nem részesülő munkanélküli a más jogszabály által biztosított jogosultságok, illetőleg kedvezmények szempontjából akkor tekinthető együttműködőnek, ha a munkaügyi központ kirendeltségénél az az által meghatározott időpontban, de legalább háromhavonként jelentkezik."
"58. § (8) Ha a munkanélküli a munkanélkülivé válását megelőzően a kritikus foglalkoztatási körzetben nyújtott támogatás keretében állami végkielégítésben részesült, munkanélkülivé válását követően részére munkanélküli járadék annyi hónapig nem folyósítható, ahány havi átlagkeresetének az állami végkielégítés összege megfelelt. A folyósítás időtartamára a 27. § (7) bekezdésében foglaltakat kell figyelembe venni. Ez a rendelkezés a folyósítástól számított 3 évig alkalmazható."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azzal az indítványozói állásponttal foglalkozott, mely szerint a munkanélküli járadék felső határának meghatározása, valamint a járadék folyósítás időtartamának csökkentése - diszkrimináció révén - sértené az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
1.1. A diszkrimináció kérdését az Alkotmánybíróság már több ízben vizsgálta. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: a "megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." (ABH 1990, 46, 48.) Miután a felhívott jogszabályi rendelkezés a munkanélküli járadék összegének alsó határát minden egyes érintettre vonatkozóan egyformán az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 90%-ban, felső határát pedig az így megállapított összeg kétszeresében rögzíti, az indítványozó által felvetett probléma nem tartalmaz olyan elemet, mely a diszkrimináció vizsgálatát megalapozottá tenné, erre alapozva tehát az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak sérelme sem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt e részében elutasította.
1.2. Az Flt. 11. §-ában foglalt előírások vizsgálatakor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt jogszabályi rendelkezés, mely a munkaügyi tanácsok létrehozásáról és megbízatásának idejéről szól, nem hozható alkotmányossági szempontból értékelhető kapcsolatba az Alkotmány 70/B. § (1)-(3) bekezdésében, valamint az 54. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány érintett részét elutasította.
1.3. Az Flt. 54. § (3) bekezdése tekintetében az Alkotmánybíróság az indítvány alapján vizsgálta az Alkotmány 57. § (1) bekezdésben foglalt bírósághoz fordulás joga, és az (5) bekezdésben rögzített jogorvoslathoz való jog, valamint a 70/K. §-ban foglaltak esetleges sérelmét. A vizsgálat során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a munkanélküli ellátás terén hozott döntések ellen a jogorvoslati jog biztosított, ezen túlmenően az együttműködési kötelezettségről szóló jogszabályi előírások nincsenek alkotmányossági szempontból értékelhető kapcsolatban az indítványozó által megjelölt alkotmányi rendelkezésekkel, ezért az indítványt e részében szintén elutasította.
1.4. A végkielégítésnek a munkanélküli ellátásra gyakorolt hatását az Alkotmánybíróság már vizsgálta abban az összefüggésben, hogy megvalósul-e diszkrimináció a munkavállaló terhére azáltal, hogy munkanélkülivé válása esetén részére munkanélküli járadék annyi hónapig nem folyósítható, ahány havi átlagkeresetének a végkielégítés összege megfelel. Az Alkotmánybíróság a 138/B/1992. AB határozatában - a munkáltatótól kapott végkielégítéssel kapcsolatosan - kimondta: a kifogásolt rendelkezésben foglalt különbségtétel alapja az, hogy a munkanélküli részesült-e végkielégítésben. "Ettől függően a végkielégítésben részesült munkanélküliek részére a munkanélküli járadék folyósításának kezdő időpontját határozza meg azokétól eltérően, akik nem részesültek végkielégítésben. Az ilyen különbségtétel az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak szerinti diszkriminációt nem valósítja meg és az emberi méltóság alapjogát sem sérti. A szabályozás a kétféle csoport tagjai között sem a munkanélküli személyt egyébként megillető jogosultságok, sem a munkanélküli járadék folyósításának időtartama tekintetében nem tesz különbséget." (ABH 1992, 579, 581, 582.) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a diszkrimináció megítélése szempontjából a munkáltatói, illetve az állami végkielégítés azonos jogi jelleggel bír, így az államtól kapott végkielégítésben részesült munkanélküli személy szintén nem tekinthető ellátatlannak abban az időszakban amelyre - havi átlagkeresetét figyelembe véve - a végkielégítés kiterjed, ugyanakkor az egyéb jogosultságok tekintetében azonos megítélés alá esik a végkielégítésben nem részesült munkanélküliekkel. E tekintetben alkotmányellenes megkülönböztetés nem állapítható meg, ezért az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság az Flt. 28., 29. és 30. §-ával összefüggésben megállapította, hogy korábban, más indítvány elbírálása során már foglalkozott a jelen üggyel azonos tartalmú okfejtéssel, miszerint az Alkotmány 70/B. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakat sértené, hogy a jogalkotó a kereső tevékenységre tekintettel lehetővé teszi a munkanélküli ellátás korlátozását. A 807/B/1991. AB határozatban az Alkotmánybíróság a korengedményes nyugdíj, mint munkanélküliség esetére a megélhetéshez szükséges anyagi eszközök biztosítását szolgáló, s az akkori szabályok szerint - bizonyos feltételek mellett - a munkanélküli járadék helyébe lépő egyik ellátási forma kapcsán kifejtette, hogy: "a folyósítási korlátozás nem munkavállalási tilalmat jelent, nem a munkához, a munka s a foglalkozás szabad megválasztásához való jog korlátozását jelenti, hanem azt, hogy ha az egyén egyéb más kereső tevékenységből tud a megélhetéséről gondoskodni, akkor nem jogosult" az ellátás igénybevételére. Ezen túlmenően azt is megállapította, hogy a támadott rendelkezések nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdéseivel. (ABH 1994, 499, 501-502.)
Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen esetben sem hozhatók alkotmányossági vizsgálat szempontjából értékelhető kapcsolatba az Alkotmány 70/B. §-ában foglaltakkal azon jogszabályi rendelkezések, melyek értelmében a munkanélküli személy kereső tevékenységére tekintettel - bizonyos feltételek mellett - a munkanélküli járadék folyósítását meg kell szüntetni, illetve azt szüneteltetni kell.
Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez és emberi méltósághoz való jog szintén nem hozható - alkotmányossági szempontból értékelhető - kapcsolatba a munkanélküli járadék folyósításának korlátozását előíró jogszabályi rendelkezésekkel.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány e része tekintetében alkotmányellenességet nem állapított meg.
3. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során észlelte, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezések egy részét a jogalkotó időközben módosította, illetve hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatát végzi el. Hatályban már nem lévő jogszabályi rendelkezések esetében a vizsgálat lefolytatására csak alkotmányjogi panasz (az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §), illetve bírósági eljárás keretében történt kezdeményezés (ugyanezen törvény 38. §) alapján van lehetőség.
3.1. Az Flt. 26. § (5) bekezdésében 60%-ra csökkentett járadékalapot a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1996. évi CVII. törvény 15. § (1) bekezdése - 1997. január 1-jével - ismételten az eredeti 65%-ra emelte. Tekintettel arra, hogy az indítványozó ezt a mértéket nem kifogásolta, az indítvány e részében okafogyottá vált, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást e tekintetben megszüntette.
3.2. Hasonlóképpen a 180 napra növelt "ellátatlanság" (azaz a munkavállalói rendes felmondás, valamint a munkáltatói rendkívüli felmondás eredményeként történő munkaviszony megszüntetése esetén a járadékfolyósítás kezdő időpontjának megállapítása) terén is változott a jogi szabályozás, és - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1995. évi LII. törvény 8. § (2) bekezdése értelmében 1995. július 1-jével, az eredeti 27. § (4) bekezdésnek 27. § (5) bekezdésre átszámozásával egyidejűleg - ismét 90 napra (az indítványozó által nem kifogásolt mértékre) csökkent az időtartam. Az indítvány e részében is okafogyottá vált, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást e tekintetben is megszüntette.
3.3. Szintén jogszabályváltozás eredményeként kikerült a jogszabályból a 41. § (2) bekezdése, mely arra vonatkozóan tartalmazott előírásokat, hogy a megállapodás alapján fizetendő járulék tekintetében a "megállapodás megkötésének részletes feltételeit, a fizetendő járulék, valamint az ennek alapján járó munkanélküli ellátás kiszámításának szabályait a Munkaerőpiaci Bizottság határozza meg." Az indítványozó beadványában azt kifogásolta, hogy a Munkaerőpiaci Bizottság nem alkotta meg a szükséges irányelveket, s ezzel mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés következett be. Tekintettel arra, hogy az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 77. § c) pontja 1993. december 6-tól hatályon kívül helyezte a hivatkozott bekezdést és új szabályozást nem iktatott helyébe, az Alkotmánybíróság az indítvány mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló része tekintetében az eljárást szintén megszüntette.
4. Az Alkotmánybíróság a fentieken túl a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1991. évi LXXXIX. törvény 20. §-a, valamint az Flt. 26. § (4) bekezdése tekintetében érdemi vizsgálat lefolytatására alkalmatlannak találta az indítványt. Az indítványozó e témákra vonatkozóan nem jelölte meg a konkrét alkotmányossági problémát, és kifogásait sem fejtette ki, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány e részeit - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlanokat - visszautasította.
5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2000. július 4.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás