PK BH 1993/671
PK BH 1993/671
1993.11.01.
Az ajándékozási ígéret és az ajándékozás elhatárolása az elbirtoklás megítélésénél [Ptk. 121. §].
Az alperesek a felperes szülei. A perbeli ingatlan az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése előtt az alperesek tulajdona volt, és annak tulajdonosaiként az 1978-as ingatlan-nyilvántartási újraszerkesztés során is az alperesek nyertek feltüntetést.
Ebben az ingatlanban a szülők és a velük még közös háztartásban élő gyermekeik 1970-ig laktak, ezt követően a szülők onnan az újonnan vásárolt ingatlanukba költöztek. A rövid ideig üresen álló családi házat 1971-ben a felperes vette birtokába, azt felújította, és az ingatlanon egyéb beruházásokat végzett. Az alperesek, akik korábban ezt az ingatlant a felperesnek szánták, és azt ígérték, hogy neki ajándékozzák, a későbbiekben ettől mereven elzárkóztak, és az átírást megtagadták, de a felperesi használat ellen nem léptek fel.
A felperes annak megállapítása iránt terjesztett elő keresetet, hogy az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklással megszerezte.
Az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Felülmérlegelve az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, azt állapította meg, hogy a felperesi birtoklás annak zavartalan jellege ellenére sem jelentett sajátjakénti birtoklást, mert a felperes nem lehetett abban a hiszemben, hogy a tulajdonosként nyilvántartott alperesek vele szemben a birtoklás megvonása érdekében jogszerűen nem léphetnek fel. A szülei részéről nem vitásan történt egy ajándékozási ígéret, de az 1978-as ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésekor is tulajdonosként fellépő felperesek ennek az ígéretnek a realizálásától mindvégig elzárkóztak. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a családi kapcsolatra figyelemmel a felperesi birtoklás szívességi használat volt, amely mint ilyen jogcímes használatnak minősül, és a használat jogcímes volta az elbirtoklást önmagában kizárja.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ténymegállapítását támadta azzal, hogy a másodfokú bíróság tévesen értékelte a használata sajátjakénti jellegét egyértelműen megalapozó, erre utaló körülményeket.
Az alperesi ellenkérelem a másodfokú ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a bizonyítási anyag okszerű a mindenre kiterjedően megindokolt helyes mérlegelésével állapította meg tényként azt, hogy a felperesnek az alperesek ajándékozási ígéretén alapuló használata a felperes szubjektív megítélése szerint sem volt olyan sajátjakénti használat, amelyet a felperes maga véglegesnek tekintett.
Ezt ugyanis éppen az a tény zárta ki, hogy az alperesek a korábbi ajándékozási ígéret realizálását - az egymáshoz fűződő viszonyukat is elmérgesítően - megtagadták, és a tulajdonosi pozíciójuk fenntartásához ragaszkodtak. Ehhez a mindenben helytállóan megállapított tényálláshoz képest a másodfokú bíróság a helyes jogi következtetést vonta le akkor, amikor a felperesnek az elbirtoklásra alapított tulajdoni igényét elutasította (Ptk. 121. §). Jogszabálysértés tehát sem a tényállás megállapítása, sem az ehhez képest alkalmazandó jogkövetkezmények levonása körében nem történt, így a felülvizsgálati kérelmet nem lehetett alaposnak tekinteni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel köteles az alpereseknek a felmerült költségeiket megfizetni. A Pp. fenti §-ára figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján köteles az illeték-feljegyzési joga folytán az állam által előlegezett felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak megtéríteni. (Legf. Bír. Pfv. I. 20 329/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás