PK BH 1993/672
PK BH 1993/672
1993.11.01.
I. A kereseti kérelemhez való kötöttség alakulása a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perekben [Ptk. 148. § (4) bek.].
II. Ilyen perekben a keresetváltoztatás értelmezése a másodfokú eljárás során (Pp. 247. §).
III. A fellebbezési tárgyaláson felvett részbizonyítással kapcsolatos közlési kötelezettség, illetve az annak megsértéséből eredő eljárási jogszabálysértés megítélése [Pp. 245. §, 275/A. § (1) és (2) bek.].
A másodfokú bíróság a peres felek házastársi közös vagyonához tartozó ingatlan közös tulajdonát oly módon szüntette meg, hogy az alperes 1/2 eszmei illetőségét általa lakottan és a lakott érték figyelembevétele mellett a felperes tulajdonába adta.
Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy a fellebbviteli bíróság a megszüntetés alkalmazott módját a másodfokú eljárásban meg nem engedett keresetváltoztatás alapján rendelte el, a megváltási árat pedig olyan, a másodfokú eljárásban foganatosított részbizonyítás eredményeként állapította meg, amelyről őt az ítélet meghozatala előtt nem tájékoztatta. Az anyagi jog megsértéseként hivatkozott a természetbeni megosztás szerinte indokolatlan mellőzésére, továbbá arra, hogy a lakott megváltás a számára olyan méltánytalan érdeksérelmet jelent, amelyet a másodfokú bíróság a döntés meghozatalánál nem vett figyelembe. Utalt arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésének az adott esetben célszerű módja a közös értékesítés lehetett volna.
A felperes ellenkérelme a másodfokú ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben és az alábbiak szerint alapos.
A természetbeni megosztás törvényi feltétele - ahogyan erre a másodfokú bíróság helyesen rámutatott - az ezt lehetővé tevő jogerős államigazgatási hatósági engedély. Ilyen engedély hiányában a természetbeni megosztás a közös tulajdon megszüntetésének módjaként figyelembe nem jöhetett. Közös értékesítésre kötelező rendelkezést a bíróság nem hozhat, az általa megszabott feltételekkel árverési értékesítést rendelhet el, feltéve, hogy nincs más alkalmas megszüntetési mód, és az árverési értékesítés ellen a felek nem tiltakoznak. A magához váltás alkalmazása az árverési értékesítés elrendelhetőségét megelőzi. A megváltás helyett az árverési értékesítés - az egyéb törvényi feltételek megvalósulása esetén - akkor választható, ha a megváltásra nincs mód, illetve az adott tényállás mellett a magáhozváltás jogának visszaélésszerű gyakorlásra adat nem merült fel, így nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a közös tulajdon megszüntetésének módjaként a megváltás lehetőségét vizsgálta. Mindezekből következően az alperes által hivatkozott anyagi jogsértés nem valósult meg, így a jogerős döntés támadása a megjelölt okok miatt eredményre nem vezethetett.
Nem alapos a felperesnek a meg nem engedett keresetváltoztatásra történő hivatkozása sem. A közös tulajdon megszüntetésének lehetséges módjait a Ptk. úgy szabályozza, hogy azok között sorrendiséget állít fel, azzal azonban, hogy a sorrendiség szem előtt tartása mellett a bíróság részére választási lehetőséget biztosít az adott esetben legmegfelelőbb megszüntetési mód alkalmazására. A legmegfelelőbb kiválasztásában a bíróság mérlegelési jogköre és az ezen alapuló döntési lehetősége annyiban korlátozott, hogy nem választhatja azt a módot, amely ellen a tulajdonosok mindegyike tiltakozik [Ptk. 148. § (4) bek], illetve beköltözhető megváltást csak a bentlakó kiköltözésének vállalása, lakottan történő magához váltást pedig csak a magához váltást kérő erre is kiterjedő kötelezettségvállalása esetén rendelhet el.
A közös tulajdon megszüntetése iránti perben hozott ítélet elleni fellebbezés folytán az ítélet egész terjedelmének a felülbírálása csak akkor nem lehetséges, ha a fellebbezéssel kizárólag az eljárási költség kérdésében éltek. A per főtárgyát érintő fellebbezés tehát teljes terjedelmében megnyitja a másodfokú bíróság mérlegelési lehetőségét a megszüntetés legalkalmasabb módjának a megválasztására. Így az olyan lehetőségek figyelembevételére is, amelyek korábban az érintettek tiltakozása miatt vagy a megkívánt hozzájárulásuk hiányában nem voltak alkalmazhatók, de ezek az akadályok a másodfokú eljárás során elhárultak. Ehhez képest a megszüntetési módok lehetőségének a másodfokú eljárás során bekövetkező bővítése nem jelent keresetváltoztatást, mert a kereset tárgya a közös tulajdon legalkalmasabb módon történő megszüntetése. Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a felperesnek a fellebbezésben tett vállalására figyelemmel a megszüntetési módok megválasztásánál mérlegelési körébe vonta az alperes általi bentlakás mellett történő magához váltás lehetőségét.
A fentiekkel ellentétben azonban alaposnak tekinthető az alperesnek az a hivatkozása, hogy a másodfokú bíróság a megváltási ár megállapításánál az eljárási szabályok megsértésével fogadott el olyan kiegészítő szakértői értékelést, amelyre nem volt módja észrevételeket tenni. A Pp. 245. §-a szerint a fellebbezési tárgyalás megtartását és a fellebbezés elintézését nem gátolja az, ha a tárgyalásra szabályszerűen megidézett fél azon nem jelenik meg. Abban az esetben azonban, ha a bíróság a megtartott fellebbezési tárgyaláson részbizonyítást foganatosít, erről a jelen nem levő peres felet a jegyzőkönyv másolatának megküldésével tájékoztatni kell, a tárgyalás berekesztésére és érdemi döntés hozatalára az erre történő figyelemfelhívás nélkül nem kerülhet sor [Pp. 145. § (2) bek.]. Az előzőekhez képest eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor a fellebbezési tárgyaláson foganatosított szakértői értékelés eredményét a távol levő alperessel nem közölte, és a tárgyalást anélkül rekesztette be, hogy az alperes részére az észrevételezés lehetőségét biztosította volna.
A Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében az eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelem akkor tekinthető alaposnak, ha ez a szabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt. A jelen esetben a közlés elmulasztásának, mint eljárási szabálysértésnek a lényeges volta azért állapítható meg, mert a szakértő a meghallgatása során az ingatlan forgalmi értékét - az ismert konjunkturális értékemelkedés ellenére - az időközbeni állagromlással indokolva majdnem két év távlatában, alacsonyabb összegben jelölte meg, mint azt a 19. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített személyes meghallgatása során tette. Ennek az újabb értéknek az elfogadásáról a bíróság nem dönthetett volna az alperes észrevételezési jogának biztosítása és a szakértő esetleges újabb megnyilatkoztatása nélkül. A szakvélemény értékmeghatározásának lényeges kihatása van a megváltási összeg megállapítására, így a korábbi értékbecsléshez képest az alperesre előnytelen véleményezés megalapozott elfogadása nem nélkülözhette volna az alperesi észrevétel lehetőségének biztosítását.
Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság nem a fentiek szerint járt el, a Legfelsőbb Bíróság az ítéletét a Pp. már hivatkozott 275/A. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 275/A. § (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati eljárás költségeit a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Pfv. I. 20. 381/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás