PK BH 1993/673
PK BH 1993/673
1993.11.01.
Az igényérvényesítésről történő lemondásnak vagy a kötelezett javára adott fizetési halasztásra vonatkozó nyilatkozatnak határozottnak kell lennie, azokat kiterjesztően nem lehet értelmezni [Ptk. 207. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság - a felperes keresetének helyt adva - kötelezte az alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 18 920 000 forintot és ennek 1992. március 1. napjától esedékes évi 44%-os kamatát, továbbá 300 000 forint perköltséget. Kötelezte az alperest arra is, hogy térítsen meg az állam részére 300 000 forint kereseti illetéket.
Az elsőfokú bíróság az ítéletet azzal indokolta, hogy az alperes a felperessel kötött adásvételi szerződésben írt fizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért a részére leszállított áru ellenértékét a felperes jogszerűen igényli tőle. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperesnek azt a védekezését, amely szerint a felperesnek járó tartozását csak akkor tudja megfizetni, ha a jelen perben alperesi pertársként részt vevő G. Kft., illetve az A. Kft. megfizeti a neki járó követelést.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását és a perrel okozott költségeinek megtérítését. A fellebbezés indokaként arra hivatkozott, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem tulajdonított jelentőséget a közte és a felperes között 1992. április 10. napján jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásnak. E megállapodás szerint vállalták: együttműködnek a kintlévőségeik behajtásában azzal, hogy végleges elszámolásra a követelés sikeres behajtását követő vagy a behajtás végleges meghiúsulását követő 8 napon belül kerül sor. Ebből a megállapodásból következően a felperes a perbeli követelést ez idő szerint nem érvényesíthetné. A perbeli szerződés alapján szolgáltatott terményt az alperes ugyanis továbbadta, és ennek kapcsán a vele szerződéses viszonyba kerülő felek sem tettek eleget a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségüknek. A felperes az ellenkérelemben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
A fellebbezési eljárásban sem vitatta az alperes azt az okiratokkal igazolt tényt, hogy a felperes által követelt pénztartozása fennáll. A felperes és az alperes között 1992. április 10. napján létrejött megállapodás nem tartalmaz olyan egyértelmű felperesi nyilatkozatot, mely arra vonatkozna, hogy mindaddig, amíg az engedményezett követelés behajtása nem történik meg, illetve a behajtás véglegesen nem hiúsul meg, nem volna esedékes az alperessel szemben érvényesített perbeli követelés. Az igényérvényesítésről történő lemondásnak vagy a kötelezett javára adott fizetési halasztásra vonatkozó nyilatkozatnak határozottnak kell lennie a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdéséből következően, az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat kiterjeszthetően nem lehet értelmezni. Az alperesnek a hivatkozott megállapodásra alapított védekezése ezért nem tekinthető alaposnak.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. I. 20 284/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás