PK BH 1993/675
PK BH 1993/675
1993.11.01.
A szerződés megtámadásának általános szabályait a találmányidíj-szerződések elbírálása során is alkalmazni kell (Ptk. 236. §).
A perbeli szolgálati találmány feltalálói, a felperesek, valamint az alperes jogelődje 1985. május 6-án szerződést kötöttek az akkor még szabadalmi bejelentés előtt álló megoldás díjazására. A szerződésben a felek rögzítették: a találmány alkalmazásának eredménye sem utókalkulációval, sem műszaki számítással nem fejezhető ki, ezért a felperesek 60 000 forint egyösszegű találmányi díjra jogosultak, amelyet a teljes díjigényük kielégítéseként elfogadtak.
A szabadalmi oltalom elnyerését követően, 1991. május 21-én a felperesek az alperest további, a megoldásuk alkalmazásával előállított termék árbevételének 0,3 százalékban megjelölt találmányi díj megfizetésére szólították fel, majd ennek eredménytelensége folytán 1992. január 6-án előterjesztett keresetükben 4 774 896 forint találmányidíj-igényt érvényesítettek. Keresetüket arra alapították, hogy a szerződést abban a téves feltevésben kötötték; a találmány alkalmazásának előnyei könyvelési úton nem mérhetők, ezért fogadták el a becsléssel egy összegben megállapított találmányi díjat. Utóbb azonban, az 1987-ben megkezdett üzemszerű gyártás idején felismerték, hogy a hasznos eredmény mérhető. Hivatkoztak arra is, hogy az alperesnél fennállott alkalmazotti helyzetükből következően (a munkaviszonyuk megszüntetésének lehetőségével való fenyegetettség miatt) nem léptek fel korábban díjigénnyel, amelyet egyébként megalapoz a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség is. A felperesek az érveik között előadták azt is, hogy az I. és III. r. felperes munkaviszonya 1988-ban, illetőleg 1991-ben megszűnt, ezért ezeknek a felpereseknek már nem kellett retorziótól tartaniuk a perindítás miatt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a szerződés tartalma a felperesek további díjigényét nem alapozta meg, a szerződés megtámadására pedig a felperesek által megjelölt indokok - valótlanságuk miatt - nem nyújtanak alapot. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperesek a szerződés megtámadására vonatkozó jogokat késedelmesen gyakorolták.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felpereseket perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperesek azon túl, hogy a megtámadás alapjául szolgáló körülményeket nem bizonyították, a szerződés megtámadására a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjában előírt határidőt elmulasztották, keresetük ezért alaptalan volt.
Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása érdekében a felperesek fellebbeztek. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alaptalan.
A Ptk.-nak az elsőfokú bíróság által is helytállóan idézett 236. §-a értelmében a szerződés megtámadását egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. A megtámadási határidő megkezdődik a tévedés, megtévesztés felismerésekor, jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntekor, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén pedig a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor. A megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai az irányadók. A Ptk. idézett rendelkezései megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a felek találmányidíj-szerződést kötöttek, és a kereset az ilyen szerződés megtámadására vonatkozik.
Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy az 1985-ben megkötött szerződés megtámadására nyitva álló egyéves határidőt a felperesek elmulasztották, erre vonatkozó igényük perben való érvényesítése alaptalan volt. A felpereseknek az alperesnél fennállott munkavállalói pozíciója ugyanis önmagában nem volt alkalmas annak megállapítására, hogy az alperessel kötött szerződés megtámadására vonatkozó joguk gyakorlásában akadályozva voltak. A felperesek sem az elsőfokú eljárásban, sem pedig a fellebbezésükben nem hivatkoztak olyan egyéb körülményre, amely a megtámadási határidővel kapcsolatosan az elévülés nyugvásának megállapítását lehetővé tenné, azért az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetés levonására a másodfokú eljárásban sem volt lehetőség. Az alpereshez korábban szóban intézett és a szerződés megtámadására utaló kifogásokhoz pedig bizonyítottságuk esetén sem fűződik az elévülést megszakító joghatás.
A felperesek a perben maguk is előadták, hogy már 1987-ben felismerték a találmány alkalmazásával elért gazdasági eredmény mérésének lehetőségét, ezért a szerződés megtámadására ekkor nyílt meg a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyéves megtámadási határidő. Ennek a jognak több évvel később való gyakorlására azonban eredményesen már nem kerülhetett sor. Miután a felek a szerződésben szabadalmi oltalommal még nem rendelkező találmány díjazásában állapodtak meg, a szabadalom elnyeréséhez, illetőleg az erre vonatkozó igény elutasításához ugyanakkor nem fűztek semmi jogkövetkezményt, ezért a feltalálók javára megállapított díj összegének meghatározásánál nyilvánvalóan kifejezésre jutott az a kockázati elem, amely a szabadalom elnyerésének bizonytalanságából eredt. Ebből következően a szabadalom elnyerése sem szolgált alapul további feltalálói díjak érvényesítésére. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 311/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás