PK BH 1993/677
PK BH 1993/677
1993.11.01.
A társadalombiztosítási igazgatóság kártérítési felelőssége táppénz késedelmes kifizetése miatt. [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 355. § (4) bek.]
A felperes keresetében 720 Ft tőke, ennek 1991. március 28-tól járó kamatai és perköltség megfizetésére kérte kötelezni a társadalombiztosítási igazgatóság alperest. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes 1990. május 28-tól július 15-ig volt táppénzes betegállományban. Ebből az időből az 1990. július 1-jétől 15-ig járó 6207 Ft táppénzt az alperes csak 1991. február 27-én utalta ki a felperesnek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megállapítható ugyan, hogy az alperes ügyintézői a hiánypótlási felhívás későbbi kiadásával mulasztást követtek el, a mulasztás azonban önmagában nem okozott kárt. A felperes pedig jogellenes magatartást nem bizonyított az alperes terhére. Ezért a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a felperes kártérítést az alperestől nem igényelhet. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapított igényt pedig azért találta alaptalannak, mert az alperes a felperes rovására a késedelmes kifizetéssel jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, amit köteles lenne visszatéríteni. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve az ítélet megváltoztatása mellet az alperes keresete szerinti marasztalását. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az alperes jogalap nélküli gazdagodás címén köteles a később kifizetett tőke utáni kamatot megtéríteni.
Az alperes az ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság azzal, hogy az alperes a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok szerint köteles helytállni a felperesnek okozott kárért.
A Ptk. 361 §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. E jogcímen az alperes csak abban az esetben marasztalható, ha a felperes az alperes részére jogalap nélkül szolgáltatást nyújtott, amit vissza kell téríteni. Ilyen a perbeli esetben nyilvánvalóan nem történt. A késedelmi kamat nem visszatérítendő szolgáltatás, így jogalap nélküli gazdagodás címén ez okból sem igényelhető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes felelőssége a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
A perben a felperes nem bizonyította, hogy 1990. augusztus 9-én munkáltatója a szükséges iratokat, így az orvosi igazolást is az alpereshez elküldte. Erre L. M.-né tanúvallomása sem volt alkalmas önmagában. Az azonban bizonyos, hogy 1990. augusztus 23-án a munkáltató alpereshez intézett levelében a felperes az 1990. július 1-jétől 15-ig járó időre táppénzt igényelt, erre vonatkozóan egyértelmű, határozott kérelmet terjesztett elő. Orvosi igazolás hiányában ennek kiutalásáról az alperes valóban nem intézkedhetett nyomban. Az alperes alkalmazottai azonban a felperes hiánypótlásra való felhívását elmulasztották. E mulasztás olyan jogellenes magatartás, amellyel okozati összefüggésben került sor arra, hogy a felperes csak számottevő késedelemmel jutott hozzá az őt megillető összeghez. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy ez a mulasztás nem olyan jogellenes magatartás, amely a kártérítő felelősséget önmagában megalapozza.
A felperes bizonyította - a nem vitás tényállás alapján -, hogy e mulasztással összefüggésben kára keletkezett. A kár a tőke után járó évi 20%-os kamat összege. Amennyiben a felperes kellő időben hozzájut pénzéhez, az ilyen mértékben hasznot hajtott volna. E haszon elmaradása olyan elmaradt vagyoni előny, amely a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján pénzbeli kártérítésként érvényesíthető. Bizonyította tehát a felperes a kárát, az alperesi jogellenes magatartást és a kettő között meglévő okozati összefüggést. Ez az alperes felelősségét már megalapozza. Az alperes pedig nem bizonyította, hogy a perbeli esetben úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, azaz felróhatósága hiányával a kártérítő felelősség alól nem mentette ki magát. Ezért kártérítésként és ésszerű ügyintézési határidő levonása utáni időre járó évi 20%-os kamatot köteles megtéríteni. A hiánypótlás után lett volna az alperes abban a helyzetben, hogy a táppénz kifizetéséről intézkedjen. Ennek szükséges idejét a Legfelsőbb Bíróság két hónapban állapította meg. Így az 1990. október 23-tól 1991. február 27-ig eltelt 127 napra köteles kamatot fizetni. A teljes összeg 6207 Ft egyévi 20%-os kamata 1241 Ft. Az egy napra eső kamat 3,40 Ft. 127 nap×3,40 Ft = 431,80 Ft, kerekítve 432 Ft. Mindezek után a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 301. §-a alapján késedelmi kamatot is köteles az alperes fizetni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 342 forintot, ennek kamatait, valamint együttes első és másodfokú részperköltséget. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 218/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás