PK BH 1993/678
PK BH 1993/678
1993.11.01.
Az üzletben árusított maró anyag kifröccsenéséből fakadó kárért való felelősség [Ptk. 345. § (1) bek., 354. §].
M. L.-né elküldte az élettársa gyermekét - a 13 éves F. J.-t - a II. r. alperes ABC áruházába, hogy ott hypót vásároljon. A kislány magával vitte a kétéves felperest is. Mikor ott a vegyi árukat tartalmazó pulthoz értek, F. J. a bevásárlókosarat a földre, a pult elé helyezte, és lehajolt, hogy az alsó polcon elhelyezett hypót tartalmazó flakonok közül egyet kiemeljen. Miközben a műanyag flakont a kezében fogta, és azzal felállt, a flakon dugója kirepült, a benne levő folyadék szökőkútszerűen kifolyt, és a hypó a felperes szemébe fröccsent. Fájdalmában a felperes rendkívüli módon sírni kezdett, F. J. pedig a hypós flakont valahová letette. A gyermekeket az üzlet raktárhelyiségébe vitték, ahol a bolt egyik dolgozója a felperes szemét kimosta. Nyomban értesítették a mentőket is, akik perceken belül a helyszínre érkeztek, és mindkét gyermeket a Pécsi Szemészeti Klinikára szállították. A felperes a baleset során a jobb szem szaruhártyájának és kötőhártyájának felmaródásos sérülését szenvedte el.
A felperes módosított keresetében 1 500 000 forint nem vagyoni kárpótlás megfizetésére kérte az I. r. alperes gyártó és a II. r. alperes kereskedelmi vállalat kötelezését. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes védekezése szerint a perben a felperes nem bizonyította, hogy a kárt az általa forgalmazott termék hibája okozta; a flakon sérülése bekövetkezhetett a szállítás, vagy a rakodás közben is. A terméket a II. r. alperes egyébként kifogás nélkül átvette; a veszélyes árut felróhatóan úgy kínálta eladásra, hogy ahhoz gyermekek is hozzáférhettek. Végül előadta, hogy a II. r. alperes balesetet követő eljárása nem volt szakszerű, s az ebből adódó bizonyítási nehézségek következményeit kizárólagosan köteles viselni.
A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes hibás terméke okozta a kárt, s ezért felelősséggel nem tartozik. A perben fellépett ügyész indítványozta, hogy a bíróság a keresetnek részben adjon helyt, és az alpereseket egyetemlegesen 1 200 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezze.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 1 500 000 forintot.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen - annak megváltoztatása és a kereset elutasítása végett - az alperesek fellebbeztek. A felperes a másodfokú eljárás során csatlakozó fellebbezésnek nevezett beadványában a keresetét felemelte, és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítésre kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
Az I. r. alperes fellebbezése alapos, a II. r. felperes fellebbezése alaptalan, míg a felperes felemelt keresete részben alapos.
A fehérítésre és fertőtlenítésre használatos, hypo néven forgalmazott nátrium-hipoklorid lúgos kémhatású, erősen maró tulajdonságú és mérgező oldat. Ennélfogva tartása, használata, különösképpen pedig forgalmazása és árusítása fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. Az alperesek kártérítési felelősségének jogalapját tehát - ellentétben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával - a vétkességtől független felelősségi szabályok alapján kell elbírálni. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
A felperes balesete a II. r. alperes áruházában történt, sérüléseit kétséget kizáróan a II. r. alperes által árusított hypo okozta. Az idézett jogszabály értelmében a II. r. alperes a teljes kártérítési felelősség alól csak akkor mentesülhetne, ha bizonyította volna, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A II. r. alperes azonban ilyen, a felelősség alól mentesítő körülmény fennállását nem igazolta. Ide kapcsolódóan csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a peradatok nem támasztották alá a II. r. alperesnek azt az előadását, hogy a hypót tartalmazó flakon kettős zárású volt, és a baleset előzménye a flakonnak F. J. által történt felnyitása volt. Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása esetén a jogszabály vélelmezi a „működési körben rejlő ok” és a károsodás közötti okozati kapcsolatot, illetőleg azt, hogy a balesetet nem kizárólag a károsult - vagy harmadik személy - elháríthatatlan magatartása okozta. Feltevés alapján - kizárólag a baleset bekövetkezésének tényéből -, megfelelő bizonyítékok hiányában nem lehet megalapozottan arra következtetni, hogy a balesetet egyedül és elháríthatatlanul F. J. magatartása okozta, s abban a II. r. alperesnek semmi szerepe nem volt. Mivel - a most kifejtettek szerint - a II. r. alperes védekezése kimentésre nem alkalmas, a bekövetkezett kárért felelősséggel tartozik.
A Ptk. 354. §-ának a baleset bekövetkezésekor hatályos - így a jogvita elbírálása során még alkalmazandó - szövege szerint a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. A baleset bekövetkeztekor mindössze kétéves felperes súlyos sérülése, egyik szeme látóképességének gyakorlatilag teljes és végleges elvesztése a mindennapi élettevékenységét jelentős mértékben gátolja. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. alperes nem vagyoni kárpótlás fizetési kötelezettségét megállapította.
A baleset folytán károsodott személyt megillető nem vagyoni kárpótlás mértékének a meghatározásánál a károsult személyi körülményeit, életkorát, a társadalomban elfoglalt helyzetét, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggéseit kell döntő súllyal értékelni. Az elsőfokú bíróság - bár döntését e tekintetben részletesen nem indokolta meg - nyilvánvalóan figyelembe vette, hogy a súlyos baleset káros fizikai következményei - a többszöri műtéti beavatkozás ellenére - fennmaradtak, s ezek a hátrányok a felperes mindennapi életvitelében, a társadalmi beilleszkedésében, tanulmányaiban, sportolási és pályaválasztási lehetőségeinek leszűkülésében jelentkeztek és azt is, hogy a felperes arra kényszerül, hogy megváltozott adottságaihoz igazodó életmódot alakítson ki. Fizikai egészségkárosodása miatt a felperes pszichés fejlődése is megkésett, és diszharmonikus, negatív énképe pedig gátolja társas kapcsolatainak kialakítását. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság valamennyi tényező együttes és gondos mérlegelése alapján - kellően értékelve az eset sajátosságait is - állapította meg 1 500 000 forintban azt a kárpótlást, amely a felperest ért nem vagyoni hátrányok enyhítésére, az elnehezült életvitel elviselésének megkönnyítésére alkalmas. Ezért nem találta megalapozottnak sem a felperesnek a nem vagyoni kárpótlás mértékére vonatkozó kereset felemelését, sem a II. r. alperesnek a marasztalása összegének leszállítására irányuló fellebbezési kérelmét.
Tekintettel arra, hogy a fentebb kifejtettek szerint megállapított nem vagyoni kárpótlás mértéke az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala-kori értékviszonyokhoz igazodik, a Legfelsőbb Bíróság a felperes - keresetfelemelésben érvényesített - kamatigényét alaposnak találta, és ettől az időponttól kezdődően a II. r. alperest a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor bizonyítottnak találta, hogy a felperest ért károsodásban az I. r. alperes is közrehatott, ugyanis maga a nagykereskedelmi vállalat sem tartotta nyilván, hogy a három szállítótól beszerzett termékeket miként osztotta szét az egyes boltok között, és - a II. r. alperes kétségtelen mulasztása folytán - a balesetet okozó flakon sem állt rendelkezésre, melynek vizsgálata esetleg megállapíthatóvá tette volna a gyártó kilétét. F. J. vallomása szerint ugyan a flakon négyszögletes és dugóval zárt volt (s ezt gyártotta az I. r. alperes), az alperesek által 1978. október 11-én felvett jegyzőkönyv szerint azonban ilyen csomagolású hypót a baleset időpontjában a II. r. alperes nem tartott. A most említett ellentmondás az idő múlására, valamint a felperes sérülését okozó vagy ahhoz hasonló flakon hiányára tekintettel ma már nem oldható fel. Az adott esetben egyébként az I. r. alperes kártérítő felelősségének fennállása akkor sem lenne bizonyított, ha a balesetet okozó terméket az I. r. alperes gyártotta volna. Helytállóan fejtette ki a fellebbezésében az I. r. alperes, hogy a flakonokat a nagykereskedelmi vállalat telephelyéről történt kiszállítás során rakodási rendellenességből, vagy tárolási hibákból eredően is érhették olyan sérülések, amelyek miatt később a baleset bekövetkezett. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes kártérítésre csak akkor lenne kötelezhető, ha a felelősség alól mind a II. r. alperes, mind pedig a nagykereskedelmi vállalat is kimentette volna magát.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította, míg a II. r. alperes vonatkozásában - az egyetemlegesség mellőzésével - azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a nevezett alperest késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte; ezt meghaladóan pedig a felperes felemelt keresetét szintén elutasította. (Legf. Bír. Pf. III. 21 046/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás