PK BH 1993/679
PK BH 1993/679
1993.11.01.
Közút fenntartója ellen a forgalom rezgéskeltő hatása miatt érvényesített kártérítési igény elbírálásának szempontjai (Ptk. 339. §, 349. §).
A perbeli ingatlanok tulajdonosai az I-II. rendű felperesek. Az ingatlanaik előtt húzódó közút fenntartója az alperes. A városnak ezen a területén az épületek feltöltött talajra alapozottan, vegyes falazattal, hozzávetőlegesen a századfordulón épültek. A felperesek 1990-ben azt észlelték, hogy az épületeiknek az utcafronti oldalán hosszanti irányú repedések keletkeztek. Ezt a károsodást az alperes által fenntartott közút megnövekedett forgalmának tulajdonítva az alperessel szemben kártérítési igénnyel léptek fel. Keresetükben a felperesek 60 000-60 000 forint megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. A lakóépületek süllyedését előidéző okot egymástól eltérően megjelölő és egymást kölcsönösen kizáró szakvéleményekre figyelemmel - amelyek közül az egyik a süllyedés okát alapvetően a közút járműforgalmának dinamikus hatásában jelölte meg, míg a másik a járműforgalom rezgés-előidéző hatását a károsodás bekövetkeztében kizárta - a Budapesti Műszaki Egyetem Igazságügyi Szakértői Bizottságától felül-véleményt szerzett be. Döntését erre az aggálytalannak elfogadott véleményre alapította, annak tényként történő megállapítása mellett, hogy az épületeken észlelt repedések a korukból eredő avulásra, az alapul szolgáló feltöltött talaj tömörülésére és a vegyes falazat ehhez igazodó, eltérő mértékű mozgására, továbbá az altalaj átvizesedésétől származó károsító hatására vezethetők vissza. Azt a 20%-os közrehatást, amelyet a szakértői vélemény a járműforgalommal, illetőleg ennek rezgéskeltő hatásával indokolt, a károsodás előidéző okaként azért nem tartotta figyelembe vehetőnek, mert ez a szakértői véleményezés valószínűség-számításon alapult, és mint ilyen - a bíróság megítélése szerint - nem volt kellően megalapozott. Mindezekre figyelemmel az alperes kártérítési felelősségének megállapítását az okozati összefüggés bizonyításának hiányával vetette el.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és az alperesnek a keresete szerinti marasztalása iránt.
Az alperesi ellenkérelem az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást - a rezgéshatás értékelésén túl - a bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével helytállóan állapította meg, így azt döntése alapjául a másodfokú bíróság is elfogadta. Teljesen helytálló volt az ellentétes szakértői megállapításokra figyelemmel az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság felül-véleményének beszerzése, amelynek igen részletesen indokolt, az ellentéteket megfelelően feloldó és mindenben aggálytalannak tekinthető véleményét az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el érdemi döntésének alapjául. Éppen erre figyelemmel azonban a másodfokú bíróság nem fogadta el az elsőfokú bíróság ténybeli és jogi álláspontját abban a kérdésben, hogy az alperes által fenntartott úton lezajló járműforgalom rezgés-előidéző hatása nem volt a felperesi kár keletkezésében okként közreható. A szakvélemény alapján ugyanis nem volt kétséges az, hogy az avulás, az egyéb tényezőknek betudható talajmozgás, mint alapvető ok károsító hatását elősegítette, és a károsodás mértékét mintegy 20%-ban befolyásolta az a tény is, hogy a közút megnövekedett forgalma az altalaj és a fal mozgását erősítő tényezőként hatott. Az okozati összefüggést tehát, ha az egyéb tényezőkhöz mérten kisebb mértékben is, de éppen az elfogadott és helyes szakvélemény alapján kizárni nem lehetett.
A felelősség általános szabályai szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott esetben általában elvárható (Ptk. 339. §). Az általános szabályok szem előtt tartása mellett vizsgálandó az államigazgatási tevékenységhez kapcsolódó kimentő körülmények értékelése is (Ptk. 349. §).
Jelen esetben a kár nem volt vitás és az előzőek szerint módosított tényállásnak megfelelően nem lehetett kétséges az sem, hogy az okozati összefüggés az alperes által fenntartott út használata és a kár között, egyéb közreható tényezők mellett, hozzávetőlegesen 20%-os mértékben fennáll. Ezért a Ptk. már idézett §-a értelmében az alperes a kártérítési felelősség alól a terhére megállapítható mértékben csak abban az esetben mentesülhet, ha a vétlensége a bizonyítás eredményeként megállapítható.
Ebben a keretben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítésre szorul, részint a már az elsőfokú eljárás során rendelkezésre álló, de kellően nem értékelt bizonyítási adatok alapján, részint pedig a másodfokú bíróság által foganatosított részbizonyítás eredményeként. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást az elsőfokú eljárás során becsatolt iratok alapján azzal egészíti ki, hogy a környék lakói 1987-ben jelezték először az alperesnek a közút megnövekedett forgalmának az épületeikre kárveszélyt jelentő hatását. A jelzés alapján az alperes - aki egyébként a közutat még a jelzést megelőzően felújította, és azt 15-20 méteres burkolattal látta el - 1987-ben kitiltotta az utcából az átmenő forgalmú tehergépjárműveket, illetőleg ezekre vonatkozóan súlykorlátozást vezetett be, maximális mértékűnek tekinthető sebességkorlátozást rendelt el, amely az I. rendű felperesi ingatlan előtt 20 km/h, és egyirányúsította az utcát. A felülvéleményező szakértői bizottság kiegészítő szakvéleményét a másodfokú bíróság mindenben aggálytalannak elfogadva, tényként azt állapította meg, hogy ezekkel az intézkedésekkel az alperes, amit a közút rendeltetésszerű használatának a gazdasági és városforgalmi szempontjait is értékelő mérlegelése mellett megtehetett, azt megtette. Az út lezárását, mint a forgalom rezgéskeltő hatását kiküszöbölő megoldást az érdekek egyensúlyát szem előtt tartó, felelős mérlegelés mellett, nem tehette meg.
Ezért a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes a kár megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket megtette, így a Ptk. 349. §-ában foglaltakra is figyelemmel a felelősség alól mentesül.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. I. 20 092/I993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás