PK BH 1993/682
PK BH 1993/682
1993.11.01.
A tartásdíj-fizetési kötelezettség a teljesítésre megszabott határidő leteltével válik olyan pénztartozássá, amely után a kötelezettet késedelmikamat-fizetési kötelezettség terheli [Csjt. 69/A. § (2) bek., 69/B. §, 69/C. §; Ptk. 301. § (1) bek.].
A felperes a házasság felbontása iránt indított perben - egyebek mellett - a gyermekek nála történő elhelyezését és az alperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte.
Az alperes a házasság felbontását nem ellenezte, de kérte, hogy a bíróság a gyermekeket nála helyezze el, és a felperest kötelezze gyermektartásdíj fizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, Anettet a felperesnél helyezte el, az alperest a nagykorú, de középiskolai tanulmányait még folytató Norbert, valamint a kiskorú Anett után gyermekenként 20%-os mértékű tartásdíj fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperesnek 1990. március 1-jétől 1992. január 31-ig - az ideiglenes intézkedés alapján levont 3000 forint beszámításával - 71 520 forint hátraléka keletkezett, amelyet havi 1200 forint részletekben jogosult megfizetni. Egyben az alperest a tartásdíjhátralék után 1991. február 15-től a teljesítésig évi 20% kamat megfizetésére is kötelezte. Ítéletének a hátralékos gyermektartásdíj utáni késedelmi kamat megfizetésére kötelező rendelkezését a Ptk. 301. §-ára való hivatkozással indokolta.
Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében többek között azt kérte, hogy a másodfokú bíróság a hátralékos tartásdíj utáni késedelmi kamat fizetésére kötelezését mellőzze.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet lényegében helyes indokaira hivatkozva helybenhagyta.
A jogerős ítéletnek a késedelmikamat-fizetési kötelezettséget megállapító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Családjogi törvény (Csjt.) 69/B. §-a értelmében a gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. A különélő szülő a tartást a Csjt. 69/A. §-ának (2) bekezdése értelmében elsősorban pénzben szolgáltatja, összegét pedig a felek megegyezésének hiányában a bíróság a Csjt. 69/C. §-a (1)-(4) bekezdésének megfelelő alkalmazása szerint állapítja meg. A pénzbeni tartási kötelezettség attól az időponttól esedékes, amikor annak mértéke és módja felől a bíróság döntött. Mindaddig tehát, amíg a bíróság a folyamatos, valamint a lejárt tartásdíj összegszerű meghatározása és teljesítési határideje kérdésében akár a felek egyezségének jóváhagyásával, akár ítélettel nem határozott, a tartást pénzben szolgáltató szülő az összeg megfizetése tekintetében nem, hanem csupán akkor esik késedelembe, ha fizetési kötelezettségét az annak kiegyenlítésére a bíróság által meghatározott időpontig nem teljesíti. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a törvényes kamatot megfizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes.
A feltárt adatokból megállapíthatóan az alperes az őt terhelő tartási kötelezettségének 1991. február 15-től csak kis részben tett eleget, a folyamatos és a lejárt fizetési kötelezettség összegét és annak teljesítési időpontját tehát a bíróságnak kellett - a bizonyítási eljárás lefolytatása alapján hozott ítéletével - megállapítania. Az alperes fizetési késedelme ennélfogva nem a tartási kötelezettség megnyíltának időpontjában, hanem csupán akkor következik be, ha a bíróság által megállapított hátralékos és folyamatos tartási kötelezettségét a döntésben meghatározott módon és időben nem teljesíti. A tartásdíj-fizetési kötelezettség tehát a teljesítésre megszabott határidő leteltével válik olyan pénztartozássá, amely után a kötelezettet a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján kamatfizetési kötelezettség is terheli (BH 1992/4. sz. 247. sorsz.). A kifejtettekből következik, hogy tévedett és az ítélkezési gyakorlattól eltérően döntött a bíróság, amikor az alperest a tartási kötelezettség megállapításával egyidejűleg a hátralékos 71 520 forint után 1991. február 15-től kezdődően évi 20%-os kamat megfizetésére is kötelezte.
Az alperes a fellebbezésében - egyebek mellett - a kamatfizetési kötelezettségének a mellőzését is kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek ezt a rendelkezését is helybenhagyta, ítéletének indokát azonban, jóllehet az a Pp. 239. §-a értelmében alkalmazandó 221. §-a szerint kötelezettsége volt, nem fejtette ki. A jogerős ítélet ezért az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt is jogszabálysértő.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel az elsőfokú ítélet kamatfizetésre kötelező rendelkezését helybenhagyta, a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletnek az alperest kamat fizetésére kötelező rendelkezését pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét ebben a részében, mint alaptalant elutasította (P. törv. II. 21 353/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás