PK BH 1993/686
PK BH 1993/686
1993.11.01.
A bizonyítási teher szabályai sajtó-helyreigazítási perben [Pp. 342. § (2) bek., 345. § (2) bek.; Ptk. 79. § (1) bek.; PK 14. és 15. sz.].
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy akiről napilap valótlan tényt közöl, híresztel, vagy való tényeket hamis színben tüntet fel, követelhesse olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy mi az, ami valótlan, mit tüntettek fel hamis színben és ezek helyett melyek a való tények.
A törvény idézett rendelkezésére alapított igény érvényesítése során azonban a bizonyítási tehernek a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalttól eltérő szabályai érvényesülnek. A Pp. 342. §-ának (2) bekezdése, a Pp. 345. §-ának (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság PK 14. számú állásfoglalásában lefektetett elvek szerint ugyanis a sajtó-helyreigazítási perben a kifogásolt közlemény tényállításának valóságát a sajtószerv köteles alátámasztani. Ebből az következik, hogy az eljárás lefolytatása során az alperesnek kellett igazolnia, hogy az 1992. június 11-i számában megjelent és keresettel támadott tényállításai a valóságnak megfelelnek. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fellebbezéssel támadott rendelkezésekkel kapcsolatban ennek csak részben tett eleget.
A felperes vezetése alatt állott intézményekben fellelhető pénzügyi és könyvelési hiányosságok tényét mind az Állami Számvevőszék vizsgálati jegyzőkönyve, mind a felperes erre írott válaszlevele, mind H. J., K. S. és dr. S. S. tanúk vallomása megerősítette. Ezek abban jelölhetők meg, hogy a gondozottak kartonjait pontatlanul és hiányosan vezették, kiadási pénztárbizonylatokat utólag állítottak ki, és G. Z. pénzét betétkönyv helyett szabálytalanul szekrényben tárolták. Ezek a fogyatékosságok azonban dr. S. S. tanúvallomása és az Állami Számvevőszék jegyzőkönyve szerint is csekély súlyúak voltak. Emiatt az alperes cikke hamis színben tünteti fel ezeket azáltal, hogy a vezető fegyelmi elbocsátásának szükségességével hozza összefüggésbe őket. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a mulasztások megállapítása mellett, azok súlyát és jelentőségét a valóságnak megfelelően tükröző helyreigazító közlemény közzétételét rendelte el, melynek megváltoztatására a Legfelsőbb Bíróság sem látott lehetőséget.
Ugyancsak helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy néhai K. R. hagyatékának leltározásával kapcsolatban az ingóságok bejelentése terén a felperest mulasztás nem terheli. Az elhalt ingatlanát még életében értékesítette, annak vételárát, a gondozását ellátó intézménynek ajándékozta azzal a feltétellel, hogy abból oda zuhanyozó- és WC-helyiségeket kell építeni. Ebből az következik, hogy az elidegenítésből befolyt pénzösszeg a halála idején már nem az ő tulajdonában állott, tehát azt hagyatéka leltározásakor sem kellett bejelenteni. A cikk ezzel ellentétes megállapításainak helyreigazítása indokolt és megalapozott volt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai a felperes öngyilkossági szándékának kinyilvánítását alátámasztották. E tárgyban házastársát érdektelennek tekinteni és vallomását teljes értékű bizonyítéknak elfogadni nem lehetett. Vele szemben négy tanú állította, hogy tudomásuk volt a felperes ilyen tartalmú fenyegetéséről. Közülük a polgármester a felperes férjétől, míg a többiek a polgármestertől, de a perindítást megelőző időben szerezték ismereteiket. Ezek alkalmasnak bizonyultak a cikk ez irányú tényállításainak bizonyítására, ezért a helyreigazítás erre vonatkozó részét a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság a PK 15. számú állásfoglalásában adott iránymutatást a helyreigazító közlemény tartalmára vonatkozóan. Ennek II. pontja második mondata szerint a szövegezés nem alakítható ki oly módon, hogy ezáltal elveszítse helyreigazító jellegét. Figyelemmel arra, hogy az újságíró szándékával kapcsolatos megállapítások ilyen célokat nem szolgáltak, továbbá mert ilyen irányú kereseti kérelmet maga a felperes sem terjesztett elő, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet rendelkező részének e tárgyú megállapításait is mellőzte.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 103/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás