GK BH 1993/694
GK BH 1993/694
1993.11.01.
A vásárlók minőségi kifogásolásával kapcsolatos - jogszabályok hiányában vitás -, a termelő és a forgalmazó közötti elszámolás rendezési elvei (Ptk. 355. § (4) bek.; 13/1978. (III. 1.) MT r.; 4/1969. (III. 30.) BkM-KGM-KipM-NIM r.1 1. § (1) bek., 9. §; 88/1990. (IV. 30.) MT r. 2. sz. mell.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek haladéktalanul fizessen meg 29 900 Ft-ot, ennek évi 44%-os kamatát és 2540 Ft perköltséget. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes kiskereskedelmi egységében vásárolt mélyhűtőt a kötelező jótállás körében a javítószolgálat visszavette a vásárlótól, mert az - anyaghiány miatt - nem volt javítható, és a vásárló részére kiadta a csereutalványt. Az utalvány beváltásakor érvényben levő kiskereskedelmi ár 29 900 Ft volt. A vásárlót a felperes kártalanította, és részére egy azonos típusú, 29 900 Ft-os fogyasztói áras mélyhűtőt adott ki. A felperes keresetében ennek az összegnek és járulékainak megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A keresetet az elsőfokú bíróság alaposnak találta. Megállapította, hogy az alperes hibásan teljesített, a vásárló emiatt a készülék cseréjére csereutalványt kapott, a felperes pedig ennek megfelelően azonos készüléket az akkor érvényes fogyasztói áron részére kiadott, ezzel a vásárlót kártalanította. A felperest a hűtőszekrény kiskereskedelmi árával azonos összegű kár érte. Nem találta alaposnak, az alperesnek azt az ellenkérelmét, amely csupán a készülék termelői ára és annak áfával növelt összege megfizetését találta volna indokoltnak, mert az alperes álláspontja csak akkor lenne helytálló, ha a felperesnek természetben bocsátotta volna rendelkezésére a cseréhez az azonos típusú készüléket. Ez azonban nem így történt, ezért a felperes vagyonában ténylegesen beállott csökkenést köteles az alperes a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján megtéríteni.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatásával 22 939 Ft-ot meghaladó részében a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésének indokaként hivatkozott a Ptk. Kommentár II. kötet 1652. oldalán közzétett G. P. törv. IX. 32 659/1975. számú jogesetre, mely szerint a gazdálkodó szervezetek esetén nem a tervezett nyereség, hanem a tényleges vagyoncsökkenés az irányadó a kár mértékének megállapítása szempontjából, ezért a felperes az elmaradt haszna iránti igényét nem érvényesítheti. Amennyiben ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság nem tartaná indokoltnak, kérte, hogy a Ptk. 355. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján a kár természetben való megtérítését „határozza meg”, tekintettel arra, hogy a kártérítés tárgyát az alperes maga termeli, így az adott típusú fagyasztókészülékkel való teljesítés különösen indokolt.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak indokai alapján.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a tényállás hiányossága miatt az ítélet érdemben nem volt felülbírálható. A per eddigi adatai alapján az állapítható meg, hogy a felperes 1991. május 8-án a 13/1978. (III. 1.) MT rendeletre és a 4/1969. (III. 30.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM együttes rendeletre (a továbbiakban: Jótr.) hivatkozva kárigényt jelentett be az alpereshez, mert az „értékesítést végző kiskereskedelem” a kötelező jótállás alapján a hibás terméket kicserélte. Majd ennek eredménytelensége miatt a Ptk. 355. §-a (4) bekezdésének felhívásával, a hibás teljesítés folytán keletkezett kára - a vagyonában beállott értékcsökkenés és elmaradt haszna - megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
A Jótr. a perbeli jogviszony keletkezésekor még hatályban volt, ezért a felek jogvitájának elbírálásánál ez a jogszabály az irányadó. A Jótr. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a jótállási kötelezettség a gyártó (importáló) vállalatot terheli, de a 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a jótállási kötelezettség teljesítéséért a vásárlóval szemben a forgalomba hozó (értékesítő) vállalat felelős. A jótállással kapcsolatos költségek pedig a Jótr. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a termelővállalatot terhelik.
A vásárlók minőségi kifogásainak intézésével kapcsolatos költségek elszámolásáról rendelkező 13/1978. (III. 1.) MT rendeletet 1990. május 1-jei hatállyal a 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet 2. sz. melléklete hatályon kívül helyezte. Így nincsen közvetlen jogi rendelkezés arra az esetre, ha a kereskedelmi vállalat a gyártó jótállási kötelezettségét a vásárlóval szemben maga teljesítette, és ebből eredő költségeinek megtérítésére igényt tart. Ez azonban nem jelenti azt, hogy követelésének ne lenne jogszabályi alapja, de különbséget kell tenni a gyártó fizetési kötelezettsége szempontjából a követelés jogcíme szerint.
Amennyiben a felperes a kereskedelmi vállalat azon költségei megtérítését kéri, amelyek abból származtak, hogy a Jótr. alapján a vásárlók minőségi kifogását maga rendezte, azaz a gyártó helyett a jótállásból eredő igényt kielégítette - ha a gyártóval ebben a kérdésben eltérően nem állapodott meg - csere esetén a Jótr. teremtette elszámolási jogviszony alapján azt a beszerzési árat számolhatja fel, amennyiért a terméket maga is vásárolta és nem azt az árat, amelyen a terméket a jövőben el kívánja adni. Más a helyzet akkor, ha a hibás teljesítéssel okozott kárának a megtérítését is kéri. Ez esetben nem mellőzhető annak bizonyítása, hogy kára keletkezett, mégpedig a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben. A felperes a perbeli hűtőgépet termelői áron vásárolta, és annak kicserélése miatt vagyonában is ilyen mértékű értékcsökkenés következett be. A kereskedelmi árrés, mint elmaradt haszon csak akkor érvényesíthető, ha a hűtőgép újabb termék beszerzésével nem pótolható, így annak eladásával a haszon sem realizálható. Amennyiben ennek bizonyítása nélkül a gyártó vállalat kifizetné a kereskedelmi árrést, azaz az elmaradt hasznot is, ez azzal a következménnyel járna, hogy a gyártó által kifizetett kiskereskedelmi árból a felperes újabb hűtőgépet vásárolhatna termelői áron, és azt árréssel növelve eladhatná. Így kétszer jutna a haszonhoz. Ez olyan káron szerzés, amelyhez a jog nem nyújthat segítséget.
A Ptk. 355. §-ának (2) bekezdése szerint a kár természetben való megtérítése indokolt lehet, ha a kártérítés tárgyát a károsodó maga is termeli. A kártérítés módja tekintetében a felek kérelméhez, vagyis a keresethez a bíróság nincsen kötve (PK 44. sz.).
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, hogy a felperest a hibás teljesítés folytán érte-e, s ha igen, milyen mértékű károsodás, és azt sem, hogy indokolt lehet-e a kárának természetben való megtéríttetése.
A releváns tényállás megállapítása széles körű bizonyítást igényel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felperest, jelentse be bizonyítékait arra vonatkozóan, hogy ténylegesen milyen kár érte - a kínálat hiánya vagy az árváltozás akadályozza-e az adott típusú hűtőgép beszerzését, s így értékesítés hiányában a haszna is elmarad. A természetbeni kártérítés sérti-e méltányolható érdekeit, ha igen, milyen okból.
A tényállás teljes körű felderítése után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a jogszabályoknak megfelelő döntést hozzon. (Legf. Bír. Gf. I. 31 116/1991. sz.)
1
A rendeletet a 14/1991. (IV. 13.) AB gatározat megsemmisítette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás