GK BH 1993/697
GK BH 1993/697
1993.11.01.
I. Az eljárás lényeges szabályainak megsértése közbenső ítélet hozatala esetén, különös tekintettel arra, hogy a közbenső ítélettel egyidejűleg a bíróság nem hozhat a felek bármelyikét marasztaló rendelkezést [Pp. 213. § (3) bek.].
II. A szerződésen alapuló elállási jog közbenső ítélettel nem állapítható meg, ha az a fél akar elállási jogot gyakorolni, aki a már megkapott szolgáltatást nem vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni [Ptk. 320 § (3) bek.; Pp. 213. § (3) bek.].
A felperes a kereseti követelését arra alapította, hogy az alperes 1990. május 30-i megrendelésének eleget tett, és különböző árukat szállított (tőkehal, garnélarák konzervek), aminek ellenértékét az alperes felhívásra sem fizette meg. A szállított áru ellenértékeként 2 836 095 Ft-ot követelt, és kérte annak kamatát is.
Az alperes a perben nem vitatta azt, hogy a megrendelt árut 1990. június 1-jén a felperes leszállította. Azt kifogásolta, hogy a megrendelőlapon foglaltak ellenére a felperes nem tüntette fel a termékek szavatossági határidejét. Előadta, hogy csak a szállítást követő utánjárása során kapta meg a felperes kereskedelmi részlege vezetőjétől az áru származására vonatkozó okiratot, a Kermi szakvéleményét, valamint az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet vizsgálatára vonatkozó iratokat. Ezekből megállapította, hogy a konzerveket 1988 áprilisában gyártották. Az okiratok ismeretében azért tagadta meg a vételár kifizetését, mert a felperes nem közölte vele, hogy elfekvő, nehezen értékesíthető árut szállít. Ennek közlése esetén nem is vette volna át a szállítmányt, amiből csak igen kis mennyiséget tudott eladni. Utóbb a védekezését arra is alapította, hogy a felperes szándékosan nem tüntette fel a szavatossági határidőt, leértékelt árut szállított, ezért a szerződéstől eláll.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 1 418 048 Ft-ot, és kamatait, egyidejűleg a további 1 418 048 Ft és kamatai iránti keresetet elutasította.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezési kérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a felperes a szerződés megkötésénél lényeges körülményt hallgatott el, és ezzel szerződést szegett. Erre alapítottan igényelheti az eredeti állapot helyreállítását, így nem kötelezhető a felperes perbeli követelése megfizetésére. A felperes az ítélet ellen eredetileg kijavítás iránti kérelmet terjesztett elő, amit az elsőfokú bíróság elutasított. Kérelmét a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési kérelemként bírálta el. A kérelem tartalmából megállapítható: a felperes az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban kérte megváltoztatni, hogy a bíróság az alperest összesen 2 127 071 Ft és kamatai megfizetésére kötelezze. Tekintettel arra, hogy a bíróság a fellebbezési eljárásban kötve van a felek fellebbezési kérelmeihez, az elsőfokú ítéletnek az a keresetet elutasító rendelkezése, amely a felperes 2 836 095 Ft-os eredeti kereseti kérelme és a felperes által a fellebbezési eljárásban igényelt 2 127 071 Ft közötti különbözetre vonatkozik, olyan fellebbezéssel nem támadott ítéleti rendelkezés, amely első fokon jogerőre emelkedett. Az előzőekből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező rendelkezése folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a pert a felperes eredeti kereseti kérelmének megfelelően tárgyalta. Az említett részjogerő következtében ugyanis a felperes kereseti követelésének az a része, amelyről jogerős határozatot még nem hoztak, 2 127 071 Ft volt.
A megismételt eljárásban az alperes továbbra is fenntartotta a hibás teljesítésre alapított védekezését, és kifogásként kívánta szavatossági igényét érvényesíteni.
A felperes azt állította, hogy a szavatossági igény elévült, ezért azzal a bíróság érdemben ne foglalkozzon.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak megfelelően bizonyítás felvételét rendelte el, és annak során tanúkat hallgatott meg.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott és abban a következőket állapította meg, illetve a következőkről rendelkezett. Az alperesnek a perbeli termékre létrejött szerződéstől bejelentett elállása folytán a felperes köteles elszállítani az alperestől a termék még meglevő részét, az alperes pedig köteles az általa értékesített mennyiségért kapott ellenértéket - annak a számára történt kifizetéstől számított kamatával - megfizetni a felperesnek. A még meglevő termék mennyiségének, továbbá az értékesített mennyiség kifizetett ellenértékének megállapítása céljából a bíróság a közbenső ítélet jogerőssé válása után folytatja az eljárást. Az elsőfokú bíróság a közbenső ítélete indokolásában utalt arra, hogy a bíróság a tanúk meghallgatása alapján sem tisztázhatta teljes bizonysággal, mikor gyártották a perbeli termékeket. A rendelkezésre álló okiratokból, a meghallgatott tanúk vallomásából azonban az megállapítható volt, hogy a termékek gyártása mindenképpen 1988. áprilisa előtt történt, és az eltarthatósági időből az alperes számára történt leszállításkor már csak a teljes eltarthatósági határidő kis része volt hátra. A felperes által nem vitatott tényből, amely szerint az alperes a termék leszállítását követő utánjárása során, 1990 júliusában kapta meg a felperesi ügyintézőtől a konzervekre vonatkozó származási okiratot, az következik, hogy az alperes korábban nem kapta meg az erre vonatkozóan szükséges tájékoztatást, holott ez a Ptk. 205. §-ának (3) és 367. §-ának (1) bekezdése szerint is kötelező lett volna.
A felperes a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 31. §-a szerint hibásan teljesített, mivel a hátralevő eltarthatósági időből kevesebb volt hátra, mint ami megengedhető lett volna, így az alperesnek a Ptk. 306. §-a (3) bekezdése szerint joga volt elállni a szerződéstől. Az erre vonatkozó szándékát azonban a Ptk. 306. §-ának (4) bekezdése ellenére csak a Ptk. 308. §-a (1) bekezdése szerinti szavatossági határidő lejárta után közölte a felperessel. A szavatossági igény elévülésére azonban a felperes eredménnyel mégsem hivatkozhat, mivel a Ptk. 308. §-ának (3) bekezdése szerint a szavatossági jogokat ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidő eltelte után is érvényesítheti.
Végezetül megállapította az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában, hogy a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján hozta meg közbenső ítéletét, arra tekintettel, hogy az alperes által még nem értékesített termék mennyiségét, valamint az értékesített mennyiség ellenértékét és az ellenérték alperes számára történt kifizetésének időpontját további bizonyítás során kell tisztázni.
A közbenső ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával - az ügy érdemében határozva - kötelezze az alperest a szállított áru ellenértékének és kamatainak a megfizetésére. Továbbra is azzal érvelt, hogy az alperes szavatossági kifogása elévült, a határidő elmulasztása ugyanis jogvesztéssel jár. Az alperesnek a lehető legrövidebb időn belül meg kellett volna győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e, amennyiben ezt nem tette, az ebből eredő kárát magának kell viselnie. Állította, hogy nem teljesített hibásan, ezért a keresete alapos. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése az alábbi indokból alapos.
A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja. Ezeknek a törvényi feltételeknek megvalósulása esetén kerülhet sor közbenső ítélet meghozatalára. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felek jogvitáját úgy ítélte meg, hogy a felperes kereseti követelésének jogalapja tekintetében - a per jelenlegi szakaszában - közbenső ítélet hozatala indokolt és jogszerű. Ezzel olyan lényeges eljárási szabályt sértett meg, amely önmagában is indokolttá teszi a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését. Különösen indokolt a közbenső ítélet hatályon kívül helyezése azért, mert a közbenső ítélet jogi természetével nem egyeztethető össze az, hogy a bíróság egyidejűleg a felek bármelyikét terhelő marasztaló rendelkezést hozzon. Eljárási szabályt sértő az a marasztaló rendelkezés is, amely valójában végrehajthatatlan annak folytán, hogy a bíróság egyértelműen nem határozza meg azt: a kötelezett fél mit és hogyan köteles teljesíteni. Az előzőekben kiemelt lényeges eljárási szabálysértésekre tekintettel, a Pp. 252. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával hozta meg a Legfelsőbb Bíróság a hatályon kívül helyező végzését.
A közbenső ítélet meghozatalára - a jogvita érdemét tekintve - sem volt jogi lehetőség. A felperes kereseti követelésével szemben az alperes védekezése arra is irányult, hogy a perbeli szerződéstől elállva igényeli az eredeti állapot helyreállítását. A bíróságnak viszont szem előtt kellett volna tartania a Ptk. 320. §-a (3) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogát az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni. A szerződés alapján az alperesnek szolgáltatott termékek - a rendelkezésre álló okiratokból kitűnően - már az elállás bejelentésekor sem voltak forgalmazhatók, mivel 1991. december 30-ával, illetve 1990. december 31. napjával lejárt azok szavatossága. Peradat van arra vonatkozóan is, bár egymásnak ellentmondó, hogy az alperes a termékek egy részét értékesítette. Ilyen körülmények között, ha az alperes az elállási jogosultságát kifogásként érvényesíthetné is a felperes követelésével szemben, az említett tények megvalósulása folytán ennek a védekezésének a bíróság jogszerűen nem adhat helyt. Ez a körülmény önmagában is kizárja azt, hogy a bíróság akár csak az elállási jogosultság megállapítása tekintetében közbenső ítéletet hozzon.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak figyelemmel kell lennie - a fentiekben kifejtettek szerint - arra, hogy a felperes kereseti követelésének 2 127 071 Ft-ot meghaladó részéről jogerős ítélet rendelkezik. Ezen túlmenően az alperestől meg kell kívánnia: határozottan jelölje meg azt, hogy az ellenkérelmét valójában a szavatossági igénye érvényesítésére alapítja, vagy arra a korábban hangoztatott álláspontjára, amely szerint a felperes megszegte a tájékoztatási kötelezettségét, és ebből fakadóan érvényesíti esetleges kártérítési igényét.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban az ügy érdemében tovább kell tárgyalnia és érdemi határozatot hoznia, mérlegelve a perben eddig rendelkezésre álló bizonyítékokat, módot adva a feleknek további érdemi nyilatkozataik és bizonyítékaik megjelölésére. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 511/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás