GK BH 1993/698
GK BH 1993/698
1993.11.01.
A közbenső ítélettel jogerősen elbírált jogalapot a felek egymás között ismételten vitássá már nem tehetik, ahhoz anyagi jogerő fűződik [Pp. 213. § (3) bek., 229. § (1) bek.; PK 195.].
A felperes 1983. június 24-én tervezői szerződést kötött az E. Gt.-vel, ebben az I. r. alperes elvállalta a felperesnél meglevő broiler-csirke-nevelő telep energiatakarékos fűtő-szellőző rendszerének a tervezését a „Hőtranszformációs eljárás és berendezés nagy létszámú élőlény tartózkodására alkalmas helyiségek, különösen állattartási épületek kondicionálására” c. 1548/1980. alapszámon bejelentett találmány szerint. A kivitelező a felperes volt. A perbeli találmány hasznosítására a feltalálótól a Központi V. és H. Bank Rt. jogot szerzett, és ennek alapján a találmány továbbhasznosítására az S. Kertészeti Mgtsz-szel és az E. Gazdasági Társulással (amelynek a gesztora volt a felperes) együttműködési szerződést kötött.
Az I. r. alperessel 1993. július 1-jén az együttműködési szerződésben részt vevő három cég - a Központi V. és H. bank Rt., az S. Kertészeti Mgtsz és az E. 1988: VI. törvény mint átadók - hasznosítási szerződést kötöttek. Ebben a szerződésben az átadók hasznosítási jogot biztosítottak az alperesnek arra, hogy a találmányt a broiler-csirke-nevelő telepén használja, s a rendszert a szerződő felek referencia céljára is felhasználják. Ezért az I. r. alperes köteles volt 3 137 000 Ft egyszeri hasznosítási díjat fizetni. Az átadók - köztük a felperes is, mint az E. 1988: VI. törvény gesztora - ebben a szerződésben garanciát vállaltak az E. 1988: VI. törvény tervei szerinti rendszer összehangolt és kifogástalan működésére - kivéve a hőszivattyút.
A létesítmény műszaki átadás-átvétele 1985. május 20-án megtörtént. Az ekkor megállapított hibák kijavítása után az 1986. április 16-an megtartott próbaüzemelésen megállapították, hogy a berendezés a jelenlegi állapotában nem felel meg az elvárásoknak.
A felperes az 1987. január 7-én benyújtott keresetében 22 067 750 Ft és ennek évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes hibás tervet szolgáltatott. Kereseti követelését a Ptk. 305. §-ának (2) bekezdésére és a 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapozta.
Az I. r. alperes vitatta a felelőssége jogalapját és a kár összegét is.
Az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban beszerzett bizonyítékokra alapozva - MÉM-szakvélemény, Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság igazságügyi felülvéleménye - a Pp. 213. §-a (3) bekezdésének megfelelően a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján hozott közbenső ítéletével a jogalap kérdésében részben megváltoztatta, és az alperes kártérítési kötelezettsége fennállását 50%-os mértékben megállapította. A kár összege vonatkozásában pedig az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A rendelkezésre álló szakvélemények és felül-vélemény alapján, a másodfokú bíróság azt állapította meg: az alperes a perben nem bizonyította, hogy az általa tervezett rendszer mélyalmos broiler-csirke-tartás körülményei között a 0,3 m3/ttkgh légmennyiség figyelembevételével alkalmas a rendeltetésszerű használatra. Figyelembe vette azonban azt is, hogy a felperes a kivitelezéssel a kár bekövetkeztében 50%-os mértékben közrehatott.
A hatályon kívül helyezés folytán - a kár összegének megállapítása végett - a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletében adott iránymutatásnak figyelembevételével szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvéleményt R. F. műszaki szakértő és M. Gy. építési szakértő készítette. A szakvélemény szerint - figyelembe véve a bontási és helyreállítási munkálatokat - a felperes vesztesége 23 105 000 Ft. A felperes a szakértők megállapításait elfogadta, a keresetet azonban nem emelte fel.
Az I. r. alperes a szakvéleményt műszaki és számszaki szempontból elfogadta. Előadta, hogy a felperes a beruházást nem valósította meg, ezáltal a referencia-üzemrész nem működött, ebből eredően őt - elmaradt haszon címén - jelentős összegű kár érte. Ezen kára erejéig - ennek összegét azonban nem jelölte meg - beszámítási kifogást terjesztett elő. Sérelmezte azt is, hogy a felperes a keresetét vele szemben terjesztette elő, mert a hasznosítási szerződésben lényegében három cég - köztük egy volt a felperes - vállalt jótállást a berendezés kifogástalan működéséért. Ennek alapján a felperesnek kellene a keresetét a másik két céggel szemben kiterjesztenie. Ezért kérte ezen két cég - a Központi V. és H Bank Rt.-t és az S. Kertészeti Mgtsz-t - alperesként perbe hívni.
A felperes ennek az elutasítását kérte, annak hangsúlyozása mellett, hogy a perbeli keresetét nem a hasznosítási, hanem a tervezési szerződés alapján terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság - miután a jogalap kérdésében a másodfokú bíróság már jogerős közbenső ítéletet hozott - a megismételt eljárásban beszerzett szakvéleményt - amelyet a felek sem vitattak - ítélkezése alapjául elfogadta. Ennek alapján - figyelemmel a felperes keresetére 11 033 875 Ft és ennek kamatai, valamint 536 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.
Ezen ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Előadta, hogy eddig a perben nem tisztázódott, hogy a felperes az alperessel, mint tervezővel, vagy mint a szabadalom átadójával áll-e jogviszonyban. Az I. r. alperes, mint tervező a szabadalom alkalmasságáért nem tartozhat felelősséggel. Ha az ítélet jogalapja a hasznosítási szerződés, abban az esetben az ezen szerződést megkötő cégeket kellett volna a felperesnek perelnie. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adott lehetőséget arra, hogy a szabadalmat „szolgáltató” szervezetek ellen pert indítson, és annak egyesítését kérje a jelen perhez.
A másodfokú eljárásban az alperes bejelentette, hogy a „II. Rákóczi Ferenc” Mgtsz-ből (alperes) kiválás folytán létrejött az „Aranykorona” Mgtsz, amely a vagyonmegosztási arány szerint 24,125% arányban jogutód, ezért kérte őt II. r. alperesként „perbe vonni”. A másodfokú bíróság ezt követően az „Aranykorona” Mgtsz-t alperesként idézte, és megállapította, hogy a továbbiakban a „II. Rákóczi Ferenc” Mgtsz I. r. alperesként, „Aranykorona” Mgtsz II. r. alperesként jár el a perben közös jogi képviselettel.
A II. r. alperes az I. r. alperes fellebbezési indokai alapján az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását kérte, a szakértőknek a kár összegére vonatkozó számításait nem kifogásolta. Sérelmezte a késedelmi kamat mértékét. Bejelentette, hogy időközben a II. r. alperesi szövetkezetből több egyéni tag vált ki, az ő perbe vonásukat is kérte, tekintettel arra, hogy a II. r. alperes tartozásaiért a kivitt vagyon erejéig a volt tagok is kötelesek helytállni.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés a jogalap tekintetében nem alapos, de a részleges jogutódlás kérdésének tisztázatlansága miatt az ítélet csak a felperes és az I. r. alperes viszonyában volt felülbírálható.
Jogalap
Az alperesek fellebbezése a jogalapot illetően alaptalan, mert a közbenső ítélethez anyagi jogerő [229. § (1) bek.] fűződik, ezért a közbenső ítéletet követő eljárásban nem lehet visszatérni a jogalap újabb tárgyalására és elbírálására (PK. 195. sz. állásfoglalás). A közbenső ítélettel már elbírált jogot az alperesek a felperessel szemben nem tehetik vitássá. Amennyiben azonban a Pp. 260. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek fennállanak, az alperesek perújítási kérelmet terjeszthetnek elő.
Az alpereseknek a jogalapot támadó fellebbezési érveit illetően - annak hangsúlyozása mellett, hogy a másodfokú bíróság az anyagi jogerő folytán a jogalap kérdésével érdemben nem foglalkozott, e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét nem bírálta felül - a másodfokú bíróság utal a jogerős közbenső ítélet 7. oldal 3. és 4. bekezdésében írt indoklásra. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a jelen perben nem a szabadalom alkalmassága volt a vita tárgya. Az alpereseknek ugyanis a felperessel kötött tervezési szerződés alapján nem az eredeti találmányban leírt rendszert kellett változatlan formában kivitelezésre megterveznie, hanem azt adaptálni kellett oly módon, hogy a találmányban kidolgozott fűtő-szellőző rendszer eredményesen alkalmazható legyen a mélyalmos broiler-csirke-nevelésre, vagyis az alperesnek ezt a rendszert (találmány) mélyalmos broiler-csirke-nevelés klímatechnikai és állathigiéniai követelményeit kielégítő módon kellett megtervezniük. A perben az nyert bizonyítást, hogy az alperes által tervezett rendszer - a mélyalmos csirketartás körülményei között a 0,3 m3/ttkgh légmennyiség - nem alkalmas a mélyalmos csirkeneveléshez.
Összegszerűség:
A megismételt eljárásban a kár összegére beszerzett szakvélemény megállapításait az alperesek a fellebbezési eljárásban nem vitatták, s nem merült fel egyéb adat sem, amely a szakértők megállapításait aggályossá tennék, ezért a szakvéleményt ítélkezése alapjául a másodfokú bíróság is elfogadta. Ennek alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kár összegét helyesen állapította meg. A késedelmi kamat kulcsa is megfelel a jelen perben még irányadó 63/1983. (XII. 30.) PM rendelet 1. §-a (1) bekezdésében írt mértéknek.
Nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor az alperesnek nem adott határidőt arra, hogy keresetet indítson a szabadalom átadói ellen. Az alperes ezt az igényét külön perben érvényesítheti. A perek egyesítését megtagadó végzés, mint pervezető végzés ellen fellebbezésnek helye nincs, így a perek együttes tárgyalásának elmaradását alappal nem sérelmezheti.
A fellebbezési eljárásban részleges jogutódlás következett be, az alperesek egyező előadása alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a marasztalás összege az alperesek között a jogutódlás arányának megfelelően úgy oszlik meg, hogy az I. r. alperest 75,875%, míg a II. r. alperest 24,125% terheli. A II. r. alperes azonban előadta, hogy ez az arány is változott, mert az időközben kivált tagok - a kivitt vagyon erejéig - jogutódok, és így kártérítési felelősséggel tartoznak.
Tekintettel arra, hogy a jogutódlás aránya és a kár összege az I. és II. r. alperesek között nem volt vitás, ezért a másodfokú bíróság az I. r. alperes vonatkozásában a 75,875%-os jogutódlási aránynak megfelelően a 8 371 953 Ft erejéig a kereseti kérelmet önállóan elbírálhatónak találta, s e tekintetben a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletet hozott, és megállapította, hogy ezen összeg erejéig az I. r. alperes fellebbezése alaptalan.
A II. r. alperes 24,125%-os arányban, 2 661 922 Ft erejéig jogutód, s azt állította, hogy a kivált tagok is felelősséggel tartoznak ezen összeg megfizetéséért. Annak igazolásául, hogy kiválások történtek, kivonatot csatolt be a II. r. alperesnél 1992. november 13-án megtartott közgyűlés jegyzőkönyvéből. Ez a jegyzőkönyvi részlet azonban egymagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy további jogutódlások történtek, a felperes pedig vitatja, hogy ezen újabb tagkiválások jogutódlásra vezettek volna. Utalt arra is, hogy az 1992. évi II. tv. 39. §-ának (6) bekezdése értelmében a tartozások megosztásához, illetve azok átvállalásához, mint hitelező nem járult hozzá.
Ezek olyan releváns körülmények, amelyeknek a megállapítása további széles körű bizonyítást tesz szükségessé, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét 2 661 922 Ft összeg és annak kamatai tekintetében a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a rendelkező részben írottak szerint határozott.
A megismételt eljárásban kötelezni kell a II. r. alperest, hogy a kivált tagok jogutódlására vonatkozó összes bizonyítékot - közgyűlési jegyzőkönyvet és határozatot - csatolja be. Ennek alapján meg kell állapítani, hogy valóban történt-e jogutódlás, ha igen, kik és milyen arányban jogutódok. Jogutódlás esetén a jogutód (a jogutódlás mértékének megfelelően) is féllé válik (Pp. 370. §*) és a per a jogutódok ellen is folyik tovább. Kötelezni kell továbbá az I. r. alperest, hogy a II. r. alperes kiválásáról készült közgyűlési jegyzőkönyvet és határozatot csatolja be. A közgyűlési jegyzőkönyvek és határozatok alapján vizsgálni kell azt is, hogy a vagyonmegosztás során betartották-e az 1992. évi II. tv. 39-40. §-aiban foglaltakat. (Legf. Bír. Gf. I. 32 348/1992. sz.)
* A Pp. ötödik részét, így a 370. §-át is az 1992: LXVIII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás