GK BH 1993/699
GK BH 1993/699
1993.11.01.
Az ideiglenes intézkedés és a biztosítási intézkedés feltételei, elhatárolási szempontjai [Pp. 156. § (4) bek., 378. § (1) bek.**; 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 9. § e) pont, 108. § (1) bek. c) pont, 109. §, 110. § (1) és (2) bek.; 14/1979. (IX. 17.) IM r. 1. § (3) bek.].
A felperes készfizető kezesi minőségben általa kifizetett 17 507 391 Ft és kamata megfizetése iránt indított pert az alperes ellen. A 3. és 8. sorszámú beadványaiban követelése biztosítására ideiglenes és biztosítási intézkedés hozatalát kérte, melynek indokaként előadta, hogy a korábban benyújtott inkasszóinak eredménytelensége és az alperesi kft. bizonytalan helyzete miatt követelésének későbbi kielégítését veszélyeztetve látja. Beadványához csatolta a Takarékbank Rt. igazgatóságával történt egyeztető tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet, melyben a felperes e bankkal akként állapodott meg, hogy készfizető kezesi kötelezettségének teljesítéséhez a bank kölcsönt nyújt. E szerződést, valamint a banknak arról szóló levelét is becsatolta (9. sorszám), hogy e kölcsönszerződés kötésével a bank az alperesi tartozást teljesítettnek tekintette, azt törölte.
Az elsőfokú bíróság a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy annak a Pp. 156. §-ának (4) bekezdése, valamint a Vht. 108. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján nincs helye. A felperes által csatolt okiratok ugyanis aggálytalanul nem bizonyítják a teljesítést, ezért a Ptk. 276. §-ában foglalt feltételek fennállása további bizonyítást igényel. Erre vonatkozóan ugyanabban a végzésében könyvszakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy a felperesnek a kölcsönszerződéssel biztosított összeget a bank a készfizető kezességből fakadó kötelezettsége alapján az alperes tartozására elszámolta-e.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával kérte az ideiglenes intézkedés elrendelését. Álláspontja szerint kellőképpen valószínűsítette a csatolt okiratokkal, valamint az időközben elkészült szakértői véleménnyel is követelése létrejöttét, mennyiségét és lejártát és azt is, hogy követelése későbbi kiegyenlítése veszélyben van. A Magyar Hitel Bank igazolását csatolta annak bizonyítására, hogy időközben az alperes 55 109 Ft részletfizetést teljesített, mellyel számláját teljesen „lemerítette”, majd azt meg is szüntette. Az alperes a fellebbezésre észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság végzésében azt helyesen állapította meg, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatalának jogszabályi feltételei hiányoznak. A felperes által indított per nem tartozik a Pp. 156. §-ának (1)-(2) bekezdésében felsorolt perek közé, így arra a (4) bekezdés rendelkezése alapján a Pp. 378. §-ának (1) bekezdése lenne csak alkalmazható. E törvényhely szerint a bíróság a nemzetgazdaság érdekének, vagy valamelyik fél jogainak megóvása végett - különösen fenyegető kár elhárítása érdekében - a felek meghallgatása után végzéssel megteheti a szükségesnek mutatkozó ideiglenes intézkedést (pl. értékesítés, vagyontárgyak megóvása végett szükséges raktározás stb.), feltéve, hogy az hatáskörébe tartozik. A bíróság az ideiglenes intézkedést bármikor megváltoztathatja, de annak hatálya legfeljebb az érdemi határozat meghozataláig áll fenn.
A felperes kérelme alapján azonban ez utóbbi törvényhely alapján sincs helye ideiglenes intézkedés meghozatalának, hiszen annak célja az időhúzás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzése végett azonnali jogvédelem nyújtása az igény valószínűsége alapján. Az el nem hárítható jogsérelem körébe nem vonható a kötelezett teljesítőkészségének vagy teljesítőképességének hiánya. A felperes azonban kérelmét a többször módosított 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 108. §-a (1) bekezdésének c) pontjára alapítottan biztosítási intézkedés elrendelése iránt is előterjesztette. E törvényhely szerint: ha a felperes valószínűsítette, hogy másként a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, a bíróság elrendeli a biztosítási intézkedéseket: a pénzkövetelés biztosítását, illetőleg a meghatározott dolog zárlatát - a kereseti kérelem alapján, ha a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyították. E feltételek fennállásának bizonyítása esetén a Vht. 109. §-ában szabályozott pénzkövetelés biztosítása és a Vht. 110. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti zárlat elrendelése kérhető. A felperes a beadványaiban a két jogintézmény eltérő jellegére tekintet nélkül mindkét intézkedést kérte, a végrehajtás alá vonható vagyontárgyakat azonban megfelelően nem jelölte meg.
A felperes a biztosítási intézkedés elrendelése feltételei fennállásának bizonyítása céljából becsatolt készfizető kezességet vállaló szerződéssel, a Takarékbank Rt. igazgatóságával közösen felvett jegyzőkönyvvel és a teljesítést igazoló hitelszerződéssel, valamint a 9. sorszám alatti banki igazolással - vagyis a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint minősülő magánokiratokkal -, valamint az időközben elkészült igazságügyi könyvszakértői véleménnyel kellőképpen bizonyította a biztosítási intézkedés elrendelésének azokat a feltételeit, amelyek a követelés létrejöttére, mennyiségére és lejáratára vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság, mivel a Vht. 108. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt feltételeket nem látta fennállani, nem vizsgálta és nem is foglalt állást abban a kérdésben, hogy az (1) bekezdésben megkövetelt feltétel fennállását a felperes megfelelően valószínűsítette-e.
A kielégítés veszélyezettségén mindig az adós személyében, kereseti-jövedelmi és vagyoni viszonyaiban rejlő összes körülmények, változások által okozott olyan állapotot, helyzetet kell érteni, amely a követelés későbbi kielégítését objektíve bizonytalanná, kétségessé teszi. Ezért a pénzkövetelés biztosításának elrendelése érdekében a jogosult a későbbi kielégítés veszélyét az adós személyére, helyzetére vonatkozó olyan tényekkel, körülményekkel is valószínűsítheti, amelyek már a követelés keletkezésekor is fennálltak, de olyanokkal is, amelyek később következtek be. A követelés későbbi kielégítésének veszélyére lehet következtetni, ha az alperes ellen nagy értékre végrehajtást vezetnek, vagyontárgyait bűnügyi zárlat alá vonták, vagy a követelés kielégítésének meghiúsítása céljából vagyontárgyait hozzáférhetetlenné teszi. Mindezek megállapításához az alperes vagyoni helyzetének legalább a hozzávetőleges felmérése szükséges, melyet egybe kell vetni a felperes keresetében érvényesített összeggel.
Mivel a fentiek megállapítása hiányában az elsőfokú bíróság végzése jogszabályt sért, a megváltoztatáshoz szükséges adatok pedig nem állapíthatók meg, a Legfelsőbb Bíróság a végzést a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt az alperes kereseti-jövedelmi és vagyoni viszonyaira vonatkozó körülményeket kell felderítenie. A biztosítási intézkedés a Vht. 9. §-ának e) pontja szerinti végrehajtható okirat, ezért az eljáró bíróságnak rendelkeznie kell a végrehajtás alá vonható vagyontárgyakról. Az intézkedés alapjául szolgáló vagyontárgyak megjelölésére (ingók mibenléte, feltalálási helye, ingatlan megjelölése az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint és az ingatlan új keletű hiteles tulajdoni lapja csatolásával) a felperest kell köteleznie - a 14/1979. (XI. 17.) IM rendelet (Vhr.) 1. §-ának (3) bekezdése alapján -, és arra is fel kell hívni, hogy a kívánt biztosítási intézkedést határozott módon jelölje meg. (Legf. Bír. Gf. I. 32 376/1992. sz.)
** A Pp. ötödik részét, így a 378. §-át is az 1992: LXVIII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás