• Tartalom

KK BH 1993/701

KK BH 1993/701

1993.11.01.
Az önkormányzat képviselő-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre [1990. évi LXV. tv. 9. § (3) bek. és 16. § (1) bek., 1987. évi XI. tv. 10. §].

A községi önkormányzat képviselő-testülete alperes a 18/1991. (XI. 21.) Kt. számú határozatának 3. pontjával a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (3) bekezdésében biztosított jogkörében a következő hatáskörök gyakorlását a polgármesterre ruházta át: rendszeres szociális segélyezés, rendkívüli szociális segélyezés, vakok rendszeres szociális segélyezése, temetési segélyezések, közgyógy-ellátással kapcsolatos méltányossági ügyek ellátása.
A felperes köztársasági megbízott keresetében a képviselő-testület határozata 3. pontjának hatályon kívül helyezését kérte, jogszabálysértésre hivatkozva. A keresetben kifejtett álláspontja szerint a képviselő-testület közhatalmi jogosítványainak átruházását a polgármesterre az 1987. évi XI. törvény és az 1990. évi LXV. törvény értelmében önkormányzati rendeletbe kell foglalni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint jogszabály nem írja elő a hatáskörgyakorlás átruházásának önkormányzati rendelettel történő szabályozását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az önkormányzati törvényben nincs olyan jogi rendelkezés, amely kimondaná, hogy az önkormányzati hatáskör címzettje csak önkormányzati rendelettel adhatná át hatáskörének gyakorlását szerveire.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes 18/1991. (XI. 21.) Kt. számú határozatának 3. pontjában foglaltakat hatályon kívül helyezte. A megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint az 1987. évi XI. törvény helyes értelmezése szerint állampolgárokra vonatkozó általános érvényű szabályokat csak jogszabályban lehet megállapítani. Az önkormányzati hatósági hatáskör gyakorlása az állampolgárokat közvetlenül érinti, ezért indokolt a hatósági hatáskör átruházását rendeletbe foglalni. Az önkormányzati rendelet kihirdetését előíró garanciális szabályok is indokolják a jogszabályi rendezést.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását kérte, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, amely egyértelműen meghatározza, hogy a képviselő-testület milyen szabályozási körben alkot rendeletet. A hatáskör gyakorlásának átruházása nem tartozik e szabályozási körbe.
A felperes ellenkérelmében helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a keresettel támadott határozatát az Ötv. 9. §-ának (3) bekezdése alapján hozta meg, amely szerint a képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira ruházhatja. A felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy e hatáskör átruházása csak önkormányzati rendeletben történhet-e meg. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 10. §-a értelmében az önkormányzat rendeletet ad ki törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására, valamint a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére. Az Ötv. 16. §-ának (1) bekezdése alapján a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az Ötv. 16. §-ának (1) bekezdésben foglalt generálklauzulán túlmenően a törvény több rendelkezésében nevesítetten is előírja, hogy mely esetekben kell a képviselő-testületnek rendeletet alkotnia. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a generálklauzula alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az Ötv. vagy más jogszabály (törvény, kormányrendelet) a konkrét társadalmi viszonyra vonatkozóan nem tartalmaz nevesített előírást önkormányzati rendelet megalkotására. Nem alkalmazható ugyanakkor a jogalkotásról szóló törvényben, illetve az Ötv.-ben az önkormányzati rendeletalkotásra vonatkozó generálklauzula abban a körben, melyben az Ötv. nevesített rendelkezést tartalmaz önkormányzati rendelet megalkotására.
Az Ötv. kizárólag rendeletben történő rendezésre vonatkozóan tartalmaz nevesített rendelkezést 23. §-ának (2) bekezdésében, amelyben kimondja, hogy a képviselőtestület önkormányzati rendeletben állapíthat meg bizottsága tekintetében hatósági hatáskört. A képviselő-testület egyes hatásköreinek a polgármesterre történő átruházására vonatkozóan ilyen megszorító rendelkezést az Ötv. nem tartalmaz. Ezért a generálklauzula alkalmazására a hatáskör átruházásánál nincs lehetőség. Ezzel összhangban állapította meg az Alkotmánybíróság 69/1992. (XII. 21.) AB határozata indokolásának 2-3. pontjában a következőket: "Az Ötv. 9. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. Egyes hatáskörök a 9. § (3) bekezdésének diszpozíciója alapján a képviselő-testület bizottságaira is átruházhatók. Az Ötv. megszorító feltételt szab azonban az önkormányzati hatáskörök körében az önkormányzati hatósági hatáskörök átruházására vonatkozóan. Hatósági hatáskört ugyanis az Ötv. 23. § (2) bekezdése szerint a képviselő-testület a bizottságainak csak önkormányzati rendeletben állapíthat meg." Tehát az Alkotmánybíróság is csak a képviselő-testület bizottságaira történő hatáskör-átruházás esetén állapította meg a rendeletalkotási kötelezettséget. A Legfelsőbb Bíróság a hatósági jogkör átruházása tekintetében egyébként is lényeges különbséget lát az önkormányzat bizottsága és a polgármester között. A bizottság döntési jogot csak a képviselő-testület rendeletében meghatározott körben gyakorolhat, a polgármester tevékenységében viszont a döntési jogkör - így a hatósági ügyek intézése - a törvény rendelkezésén alapul [Ötv. 35. § (2) bekezdése b) p.]. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság: a törvény a polgármesternek is lehetőséget ad hatáskörének átruházására, e vonatkozásban pedig fogalmilag kizárt a rendeletben való átruházás.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem megalapozott a hatáskör-átruházás kihirdetésével kapcsolatos jogi okfejtés sem. Az alkotmány 42. §-a alapján a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. Az önkormányzatok ezért úgy kötelesek tevékenységüket gyakorolni, hogy döntéseikről a választópolgárok megfelelő információkkal rendelkezzenek. Ezzel összhangban mondja ki a jogalkotási törvény 48. §-ának (2) bekezdése, hogy az önkormányzatok a határozataikat a hivatalos lapjukban, illetőleg a helyben szokásos módon tehetik közzé. A hatáskör átruházásáról hozott önkormányzati határozat kihirdetését tehát a törvény lehetővé teszi, de az alkotmány idézett rendelkezése alapján ez egyben az önkormányzat kötelezettsége is. Mindezekre tekintettel nem sértett jogszabályt az alperes, amikor egyes hatásköröket határozattal ruházott át a polgármesterre. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor jogerős ítéletével az érdemben helyes elsőfokú ítéletet megváltoztatva az alperes határozatának 3. pontjában foglaltakat hatályon kívül helyezte. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét megváltoztatta és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 187/1993. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére