KK BH 1993/702
KK BH 1993/702
1993.11.01.
Ha valamely cselekmény a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény által nevesített tényállást valósítja meg, a törvény generálklauzulája nem, alkalmazható [1990. évi LXXXVI. tv. 3. § (2) bek., 7. §, 28. §, 49. § (1) bek.].
A felperes 1992. március 3-án az I. r. alperes versenyhivatal eljárását kezdeményezte a II. r. alperes ellen, mivel álláspontja szerint jogosulatlanul használta cégnévként azt a nevet, amelyről az ő áruját lehet felismerni. Ez jogos érdekét sértette, és az eljárás alá vont ezáltal jogosulatlan előnyökhöz jutott. Kérte ezért a II. r. alperes felelősségének a megállapítását a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 3. §-ának (2) bekezdése szerint, valamint bírság kiszabását.
Az I. r. alperes az 1992. május 19-én hozott határozatával a kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a II. r. alperes cselekményének elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik.
A felperes keresetében az I. r. alperes határozatának felülvizsgálatát és a II. r. alperes Vtv. 3. §-ába ütköző jogsértésének megállapítását és vele szemben bírság kiszabását, valamint az eljárási díj és a perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a Vtv. 3. §-a alapján a versenyhivatali eljárás keretében történő felelősség megállapítása is indokolt lett volna.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperes határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a II. r. alperes azzal, hogy a cégtábláján, szórólapjain az M. szót - a M. termékeket jellemző színekkel és ábrázattal -, valamint reklámjában a M.-tehén alakját használta, jogsértést követett el. A bíróság ezért a II. r. alperessel szemben 10 000 Ft bírságot szabott ki. Kötelezte a II. r. alperest 13 000 Ft perköltség megfizetésére a felperes részére. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy amennyiben a II. r. alperes a névválasztáson kívül egyéb magatartást nem valósított volna meg, úgy a felelősségének a versenyhivatali eljárás keretében történő megállapítása valóban indokolatlan lett volna. A II. r. alperes azonban nemcsak a felperesi termékek azonos nevét használta, hanem az üzlet portálján, szórólapjain, reklámjain, hirdetőtábláján az M. nevet a felperesi termékeken szereplő betűtípussal alakította ki, és használta a felperesi termékekkel összeforrt tehén alakot is. Gazdasági tevékenységét tehát a Vtv. 3. §-ának (2) bekezdése szerint tilalmazottan, az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően folytatta, így a többlet-magatartás megvalósítása adott alapot arra, hogy jogsértése versenyhivatali eljárás keretében kerüljön elbírálásra.
A Vtv. 3. §-ára alapított jogsértés megállapítása nem zárja ki a jogaiban sértett fél tisztességtelen versenycselekmény miatti, a Vtv. 28. §-ának a) pontján alapuló perindítását az I. fejezet alapján, tehát nem lehet kizárt a jogsértő versenyhivatali felelősségre vonása melletti bírósági marasztalás sem. Az I. r. alperes határozata akkor felelt volna meg a jogszabályoknak, ha a II. r. alperes magatartását a Vtv. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt tilalomba ütközése miatt jogsértőnek minősíti. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a Vtv. 49. §-ának (1) bekezdésén alapuló bírósági döntésnek a Vtv. 43. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti bírság kiszabására is ki kellett terjednie. Mindezek alapján a Vtv. 48. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a bírságot mérlegeléssel szabta ki.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes nyújtott be fellebbezést. Elsődleges kérelme az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a verseny-felügyeleti határozat hatályban tartására irányult.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A II. r. alperes magatartása a Vtv. 7. §-át sértette, amely szerint - egyebek mellett - tilos olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező áruját szokták felismerni. A Vtv. 3. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott generálklauzula értelmében tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni. A felperes keresetét a Vtv. 3. §-ának (2) bekezdésére alapította, helyesen állapította meg azonban az I. r. alperes a keresettel támadott határozatának indokolásában, hogy a sérelmezett cselekmény generálklauzula szerinti minősítésére mindaddig nincs lehetőség, amíg a Vtv. egyéb fejezeteiben nevesített törvényi tényállásba beleillik. A Vtv. 3. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott generálklauzula ugyanis szubszidiárius norma szerepét tölti be, azaz kisegítő jellegű szabályozásként minden olyan esetben alkalmazható, amikor a magatartás tisztességessége kérdéses, de az adott tényállás nevesítetten a törvényben nem fordul elő. A felperes cselekménye a Vtv. 7. §-ában megfogalmazott nevesített tilalomba ütközött, ezért a konkrét ügyben - az előzőekben, kifejtettek szerint - a Vtv. 3. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható.
A Vtv. 28. §-ának a) pontja szerint az érdekelt fél az I. fejezetben foglalt rendelkezések megsértése miatt keresettel a bírósághoz fordulhat. Nem sértett tehát jogszabályt az I. r. alperes támadott határozata, melyben a felperes kérelmét elutasítva megállapította, hogy a Vtv. I. fejezetébe tartozó kérdés bírósági hatáskörbe tartozik. A Vtv. 28. §-ának b) pontja értelmében a 3. §-ban és a II. fejezetben foglalt rendelkezések megsértése miatt az érdekelt fél, vagy keresettel a bírósághoz, vagy kérelemmel a versenyfelügyeletet ellátó szervhez fordulhat, mivel azonban a II. r. alperes a Vtv. 7. §-ába ütköző cselekményt valósított meg, a 3. § alkalmazásával a jelen ügyben nincs lehetőség a verseny-felügyeleti eljárásra.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletének indokolásában azt állapította meg, hogy a II. r. alperes azzal, hogy az üzlet portálján, szórólapjain, reklámjain, hirdető tábláján a M. nevet és a felperesi terméket ábrázoló jelképező tehén alakját használta, olyan többletcselekményt valósított meg, amely nem a Vtv. 7. §-ába, hanem a 3. § (2) bekezdésében foglalt tilalomba ütközött. A II. r. alperesnek ez a cselekedete ugyanis nem többletcselekmény volt, hanem a Vtv. 7. §-ában megfogalmazott tilalomba ütköző magatartás megvalósításának módja. E körben a Legfelsőbb Bíróság tehát egyetért az I. r. alperes fellebbezésében kifejtett állásponttal, amely szerint a névnek a reklámhordozókon való megjelentetése járulékos jellegű eszközcselekmény annak a célnak az elérése érdekében, hogy a felperes a M. név felhasználásával piaci előnyre tegyen szert.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a bírság kiszabásával kapcsolatban kifejtett jogi álláspont a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helytálló. A Vtv. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a versenyfelügyeletet ellátó szerv határozatát megváltoztathatja. Ez a reformációs jogkör a törvény eltérő rendelkezésének hiányában kiterjed a versenyfelügyeletet ellátó szerv határozatában megállapított bírság összegének növelésére, vagy csökkentésére, de lehetősége van a bíróságnak arra is, hogy a bírság teljes összegét törölje, illetve bírságot állapítson meg. A Vtv. 47. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést abban az esetben kell alkalmazni, ha az érdekelt fél a Vtv. 28. §-ának a) vagy b) pontja alapján közvetlenül keresettel fordult a bírósághoz. Ezekben az esetekben ugyanis a bíróság nem a Polgári Perrendtartás XX. fejezetének rendelkezéseit alkalmazza.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. II. 25 216/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás