KK BH 1993/703
KK BH 1993/703
1993.11.01.
A gyámi tisztségből való elmozdításra vonatkozó hatósági határozat meghozatalának szempontjai [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 102. § (2) bek., 108. §).
Kiskorú J. T., B. D. és B. B. részére a gyámhatóság 1989. április 24-én határozatával - szüleik halála miatt - B. L.-né személyében gyámot rendelt ki. A kiskorúak apai nagyanyja kérelmét, amelyben gyámként történő kijelölését kérte, elutasította. A kiskorúak anyai nagynénje, F. L.-né 1991 februárjában azzal a kérelemmel fordult az elsőfokú gyámhatósághoz, hogy B. L.-nét gyámi tisztségéből mentsék fel, mozdítsák el, mivel a kiskorúak vagyonának kezelésében nem a kiskorúak érdekében jár el. A gyámhatóság 1991. február 19-én kelt határozatával a kérelmet elutasította. Döntését arra alapozta, hogy a kiskorúak nevelése és gondozása megfelelő módon biztosított. Ezt követően B. L.-nének az 1990. évre vonatkozó elszámolását az elsőfokú gyámhatóság elfogadta.
Az elsőfokú gyámhatóság határozatai ellen F. L.-né és B. D.-né fellebbezést nyújtottak be. Fellebbezésükre az alperes határozatával a felperes 1989-1990. évre vonatkozó számlaadását elutasította, gyámi tisztségéből elmozdította, felszólította, hogy vagyonkezeléséről készítsen végelszámolást, amelyet az elsőfokú gyámhatósághoz nyújtson be. A kiskorúak részére F. L.-nét rendelte ki gyámul. A másodfokú gyámhatóság döntését azzal indokolta, hogy a gyám a kiskorúak vagyonát gondatlanul kezelte, felesleges, pazarló beruházásokat eszközölt, az élelmezési költségekkel csak nagyvonalakban tudott elszámolni. A vagyon kezelése nem felel meg a rendes vagyonkezelés szabályainak. A másodfokú gyámhatóság elrendelte határozata azonnali végrehajtóságát is.
A felperes keresetet nyújtott be a helyi bírósághoz, és keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást folytatott a felperes vagyonkezelésére vonatkozóan, ennek során a másodfokú gyámhatóság határozatában felsorolt, gondatlan vagyonkezelést megalapozó tényeket megvizsgálta, és azt állapította meg, hogy a másodfokú gyámhatóság helyesen mérlegelte a felperes gyám-tevékenységét; intézkedése, amellyel őt a gyámság alól felmentette, és a kiskorúak részére más gyámot jelölt ki, a kiskorúak érdekét szolgálja.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Fellebbezésében kérte a kereseti kérelmének megfelelően a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. A fellebbezésben előadott indokai szerint a gyermekeket szüleik halála után önzetlenül, azok nevelését és tartását biztosítva vette magához akkor, amikor még a gyermekekért senki nem jelentkezett azok rokonsága köréből. A másodfokú gyámhatóság a gyámsági feladatok ellátása körében csupán a vagyonkezelésre tért ki, azt azonban nem mérlegelte, hogy a gyermekeknek szerető nevelést és jó ellátást biztosított a felperes.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a köztársasági megbízott hivatalának határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra utasította. Döntését arra alapozta, hogy az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 102. §-a szerint, ha a törvény mást nem rendel, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a gyám jogaira és kötelességeire is. E rendelkezésből a másodfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a gyám jogkörét a gyámhatóság korlátozhatja, megfoszthatja a gyermek gondozásával, vagyonának kezelésével vagy törvényes képviseletével kapcsolatos valamennyi jogának gyakorlásától, a gyámnak a gyermek gondviselésére vonatkozó teljes jogkörét azonban nem vonhatja el, ez a jog ugyanis magában foglalja a gyermek megfelelő elhelyezésének a jogát is, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés a bíróság hatáskörébe tartozik.
A másodfokú ítélet jogszabálysértőnek ítéli az alperes határozatát azért is, mert annak azonnali végrehajthatóságát elrendelte, ezt azonban nem indokolta meg. A másodfokú ítélet indokolása szerint a gyámhatóságnak a kiskorú elhelyezése iránt pert kell indítania, amennyiben a gyám elmozdítását látja szükségesnek, és a perindítás ideje alatt a kiskorúakat ideiglenesen arra alkalmas személynél kell elhelyezni. A másodfokú bíróság ezért érdemben az ügyet tovább nem is vizsgálta, hanem az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperesi hatóság határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra utasította azzal, hogy az új eljárás során a jogi szabályok betartásával kell a kiskorúak érdekében a szükséges intézkedéseket megtennie.
Az alperes jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Búósághoz. A felülvizsgálati kérelmében kérte a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását és a helyi bíróság ítéletének helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben a felülvizsgálatot kérő arra hivatkozott, hogy a másodfokú ítélet jogszabálysértő, mert az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet 12. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva a szülő és a gyám jogállását azonosnak tekintette, és a szülői felügyelet megszűnésére vonatkozó rendelkezésekből analógia útján azt a következtetést vonta le, hogy a gyám és a szülő felügyeleti joga terjedelmében és jellegében is azonos. Tévesnek ítélte az alperes a másodfokú bíróság ítéletének azt az útmutatását, mely szerint a gyám elmozdítása és újabb gyám kirendelése a gyámhatóság részéről csak úgy történhet, ha a gyámhatóság az elmozdított gyám ellen gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert indít.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az ügy érdemének vizsgálata nélkül az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. A Csjt. 102. §-a valóban akként rendelkezik, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a gyám jogaira és kötelességeire is. A Csjt. 102. §-a - a helyes értelmezés szerint - a Csjt. VII. fejezetében szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire utalással azt szabályozza, hogy a gyám a gyámsága alatt álló kiskorú törvényes képviselője, vagyonának kezelője és a kiskorú testi-szellemi fejlődését biztosító gondviselője. Míg azonban a szülői felügyelet a születés tényével keletkezik, addig a gyám, hatósági döntéssel és ezt követő hatósági határozattal nyeri el jogait. A Csjt. 108. §-ának (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy ha a gyám jogaival súlyosan visszaél, kötelességeit nagymértékben elhanyagolja, vagy oly súlyos cselekményt követ el, amely miatt a gyámságra méltatlanná válik, a gyámhatóság a gyámot tisztségéből elmozdítja. A 108. § (2) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a gyámhatóság a gyámot tisztségéből késedelem nélkül, azonnali hatállyal felfüggessze, ha a gyám elmozdításáról való döntéssel kapcsolatos hosszadalmas eljárás a kiskorú veszélyeztetése miatt ezt szükségessé teszi.
Mivel a szülői felügyelet joga a születés tényével keletkezik, a szülőtől csak jogerős bírói ítélet vonhatja azt meg, a gyámságot a gyámhatóság határozata létesíti, így annak visszavonására is lehetőséget biztosít a törvény annak a hatóságnak, amely azt létesítette. A hatósági szervek beavatkozási lehetősége a gyám jogai és kötelességei gyakorlásában a szülői felügyelethez képest sokkal szélesebb körű. A Csjt. 106. §-ának (2) bekezdése szerint a gyám tisztsége megszűnik a gyámság megszűnésével, a kiskorú intézeti gyámsága folytán, ha a gyám meghal, ha a gyámhatóság a gyámot felmenti, vagy elmozdítja. A 108. § pedig egyértelműen rögzíti, melyek azok az esetek, amikor a gyámhatóságnak a gyámot tisztségéből el kell mozdítania. E körben a Csjt. nem írja elő, hogy a gyámhatóságnak a gyámot elmozdító határozatához és új gyám kirendeléséhez a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert kell indítania.
Jogszabályt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a hatósági határozattal létesített és azon alapuló gyámi tisztség létesítését és megszűnését a születés tényén és érzelmi kapcsolaton alapuló szülői felügyelettel és annak megszüntetésével azonos szabályok szerint értékelte, a jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (3) bekezdésének megfelelően a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróságot az ügy új eljárás során történő érdemi tárgyalására utasította, egyúttal megállapította a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költséget azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. Az új eljárás során a másodfokú bíróságnak a felperes fellebbezését az ügy érdemének vizsgálatával kell elbírálnia, és ennek eredményeként lehet csak az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásáról vagy megváltoztatásáról döntenie. Meg kell tehát állapítania, hogy a felperes gyámi tiszte betöltése során a vagyonkezelési kötelezettségét olyan súlyosan szegte-e meg, hogy az okot adott a gyámhatóság jogerős határozatában foglalt intézkedésre. (Legf. Bír. Kfv. II. 25 264/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás