BK BH 1993/713
BK BH 1993/713
1993.11.01.
A tartás elmulasztásának bűncselekménye csak a végrehajtható hatósági határozat meghozatalát követően valósulhat meg abban az esetben is, ha a tartásdíj-fizetési kötelezettség tárgyában hozott bírósági határozat visszamenőleges hatállyal állapítja meg a fizetés kezdő időpontját; ehhez igazodóan kell megállapítani az elmaradt tartásdíjnak a büntetőjogi felelősség szempontjából irányadó összegét is [Btk. 34. § c) pont, 196. § (1) bek.].
A városi bíróság megállapította, hogy a vádlott elkövette a tartás elmulasztásának a vétségét és ezért 1 évre próbára bocsátotta.
A tényállás szerint a vádlottat a városi bíróság az 1992. március 8. napján kelt ítéletével kötelezte az 1986. július 3. napján született gyermeke tartása fejében havi 3500 forint gyermektartásdíj fizetésére 1991. év augusztus hó 1. napjától kezdődően. A vádlott a fizetési kötelezettségének csak részben tett eleget, 1991. szeptember 4. napján fizetett 4000 forintot, 1992. július hónapban 1985 forintot, továbbá 1000 forintot, 1992. augusztusában 1303 forintot, 1992. szeptemberében 1314 forintot, összességében tehát 9602 forintot teljesített 38 500 forint helyett, így a hátralékos összeg: 28 898 forint.
A vádlott egészséges, munkaképes személy, a vizsgált időszakban kórházi kezelés alatt nem állt, szabadságvesztés büntetést nem töltött, és katonai szolgálatot sem teljesített; a házastársi életközösség felbontásakor két személygépkocsit, nagyobb értékben építési anyagot, továbbá 100 000 forint készpénzt kapott. A vádlott annak ellenére, hogy nagyobb összegű vagyonnal rendelkezett, a gyermektartásdíj teljesítésétől elzárkózott. 1991. év augusztus, október, november és december hónapokra, továbbá 1992. évjanuár, február, március, április, május és június hónapok vonatkozásában is az önhiba megállapítható. 1992. év július hónapjától a vádlott munkanélkülivé vált, ez időponttól az önhiba már nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzést az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta, és megállapította, hogy a tényállás nem tartalmazta, hogy a vádlottnak a gyermektartásdíjat minden hó 5. napjáig kellett volna megfizetnie, mégpedig úgy, hogy a hátralékos összeget havi 1000 forintos részletekben lett volna köteles törleszteni. Ezzel a kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, ezért az a fellebbezési eljárásban is irányadó.
A megyei bíróság megállapította, az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlott elkövette a tartás elmulasztása vétségét, minthogy a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének önhibájából nem tett eleget. Ekként a felmentést célzó fellebbezések alaptalanok.
A másodfokú bíróság azonban a jelzett bűncselekmény megvalósulásának időpontját és a mulasztott gyermektartásdíj összegszerűségét illetően az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra jutott. Vizsgálta, hogy a tartás elmulasztása bűncselekményének mi a kezdő és befejező időpontja (elkövetési idő), és az elkövető büntetőjogi felelőssége a végrehajtandó hatósági határozatot megelőző időpontra fennállhat-e. Ezzel kapcsolatban utalni kell arra, hogy a Btk. 196. §-ának (1) bekezdésében írt bűncselekményt az követi el, aki a jogszabályon alapuló, végrehajtható határozatban előírt tartási kötelezettségét nem teljesíti. Az elkövetési magatartás e törvényi tényállás szerint kötelezettség nem teljesítésében nyilvánul meg. Ebből okszerűen következik, hogy a tartás elmulasztása ún. tiszta mulasztási bűncselekmény. Ezt alapul véve a tartás elmulasztása bűncselekményének elkövetési ideje az, amelyet a végrehajtható hatósági határozat teljesítési határidőként előír. A kifejtettekből az is nyilvánvaló, hogy a tartás elmulasztása nem állapot-bűncselekmény, így az egyik teljesítési határidőtől a következő határidőig eltelt időszak nem tekinthető a tartás elmulasztása bűncselekménye elkövetési idejének. Ezzel áll összhangban, hogy a tárgyalt bűncselekmény egyetlen elmulasztott teljesítési határidő esetén is megvalósulhat. Más kérdés az, hogy a tipikus elkövetési magatartás általában a mulasztások sorozataként jelenik meg, melyet a bírói gyakorlat nem folytatólagos elkövetésnek, hanem természetes egységnek tekint.
Másrészt viszont azt kell kiemelni, hogy a már idézett törvényi tényállás folytán a tartás elmulasztása bűncselekménye megállapításának előfeltétele a végrehajtható hatósági határozat megléte, ha pedig a törvény valamilyen feltételhez köti a bűncselekmény megállapíthatóságát, akkor e feltétel bekövetkezése előtti időszakra a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazására nem kerülhet sor. A polgári jogi jogszabályok esetében kétségtelenül törvényes mód és lehetőség van bizonyos követelések visszamenő hatályú érvényesítésére. A büntetőjogi felelősség esetében azonban - ha az valamely feltételhez kötött - ilyen visszamenő hatályú alkalmazásra nincs törvényes lehetőség.
Mindezekhez képest pedig az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az 1991. augusztus 5-től 1992. március 5-ig terjedő időszakra nézve is megállapíthatónak találta a vádlott büntetőjogi felelősségét, a városi bíróság tartásdíj-fizetési kötelezettséget megállapító határozata ugyanis 1992. március 8. napján kelt. Ezért a másodfokú bíróság a fenti időszakot a büntetőjogi felelősség köréből kirekesztette, és azt csak a végrehajtható hatósági határozat meghozatalától, a vádlott munkanélkülivé válásáig terjedő időre, közelebbről 1992. április 5., május 5. és június 5. napján bekövetkezett mulasztások folytán csupán 10 500 forint összegű tartásdíj tekintetében állapította meg.
A másodfokú bíróság a tartásdíjhátralék törlesztésére előírt kötelezettség tekintetében sem látta megállapíthatónak a büntetőjogi felelősséget, mert a vádlottat összegszerűségben sem terhelheti a végrehajtható hatósági határozat előtti időszakról keletkező tartozása. (Baranya Megyei Bíróság 2. Bf. 68/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás