BK BH 1993/714
BK BH 1993/714
1993.12.01.
I. Az összbüntetési ítéletben a többszörös visszaeső terheltnek a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárására vonatkozó rendelkezést az 1993. május 15. napját követően hozott másodfokú bírósági határozatban mellőzni kell [Btk. 47. § (3) bek. a) pont, 92. §, 1993. évi XVII. tv. 5. § és 103. § (3) bek].
II. Az összbüntetési ítéletben az eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat (börtön) megállapítása indokolt, ha a többszörös visszaeső az összbüntetés alapjául szolgáló korábbi szabadságvesztést nagyrészt kiállotta, és az újabb alapítéletben kiszabott szabadságvesztés viszonylag alacsonyabb tartalmú börtönbüntetés [Btk. 94. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság - a korábbi összbüntetésként alkalmazott - 1 év 11 hó 15 napi börtönbüntetést 6 hónapi börtönbüntetéssel (újabb) összbüntetésbe [Btk. 93. § (2) bek.] foglalva 2 év 3 hó 15 napi börtönbüntetést állapított meg a többszörös visszaeső elítélttel szemben. Megállapította, hogy a Btk. (akkor hatályos) 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, minthogy a terhelt többszörös visszaeső.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, kizárólag a fegyházfokozat alkalmazása végett.
A megyei bíróság elöljáróban - pótlólag - utalt arra, hogy az elítélt az itt helyesen alapítéletként figyelembe vett korábbi összbüntetési ítélet rendelkezése szerint a Btk. - akkor irányadó - 47. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján sem volt feltételes szabadságra bocsátható, az említett összbüntetési ítélet utóbbi alapítéletével elbírált bűncselekményt ugyanis a feltételes szabadság tartama alatt valósította meg.
A 6 hónapi börtönbüntetéssel elbírált bűncselekményeket az elítélt többszörös visszaesőként, a végrehajtási kegyelem hatálya alatt követte el. A feltételes szabadságra bocsátásból való kizárása - helyesen - csak a Btk. akkor hatályos Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján történt ebben az ítéletben.
A fellebbezést a megyei bíróság nem találta alaposnak. A városi bíróság az összbüntetés tartamát törvényes mértékben határozta meg, e körben nincs ok az ítélet megváltoztatására.
A városi bíróság a börtönfokozat megállapítása kapcsán nem utalt a Btk. 94. §-ának (2) bekezdésére, döntését azonban a megyei bíróság érdemben nem találta törvénysértőnek és megváltoztatandónak. A korábbi összbüntetését az elítélt jórészt kiállotta. Az újabb büntetés viszonylag rövidebb tartamú. Ebben a helyzetben a fegyház fokozat alkalmazása - az alapítéletben kiszabott börtön helyett [Btk. 94. § (1) bek. II. mondat] - méltánytalan hátrányt jelentene. Erre figyelemmel a megyei bíróság érdemben helybenhagyta a perorvoslattal támadott ítéletet.
A megyei bíróság utal arra, hogy az elítélt az 1993. évi XVII. törvény 103. §-ának (3) bekezdése értelmében a Btk. -nak az 1993. évi XVII. törvény 5. §-ával módosított 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra. E kizárás oka természetesen nem az említett végrehajtási kegyelem hatálya alatti elkövetés, hanem a korábbi összbüntetés e körben, ide is kiható törvényes rendelkezése. Ugyanakkor a többszörös visszaesés immár nem kizáró oka feltételes szabadságra bocsátásból való kizárás szempontjából. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 276/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás