BK BH 1993/717
BK BH 1993/717
1993.12.01.
Sem a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettét, sem az állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét nem valósítja meg, aki az 1987. évben, az akkori államigazgatási szerv meghívása alapján végzett ellenőrzési tevékenységével összefüggésben vagyoni előnyt vett át a tanáccsal szerződés alapján munkát végző kisvállalkozás vezetőjétől, annak érdekében, hogy az ellenőrzés során ne emeljen kifogást a kivitelezési munkavégzéssel kapcsolatban [Btk. 250. § (1) bek., 252. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a XXV. r. vádlott bűnösségét az állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által folytatólagosan és kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében állapította meg, és ezért - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - 10 hónapi börtönbüntetésre, valamint 15 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, továbbá 200 000 forint vagyoni előny megfizetésére kötelezte, egyben megállapította, hogy közkegyelem (1990. évi XXXIX. tv. 4. §) folytán a szabadságvesztés próbaideje megszűnt. E vádlottat érintően megállapított tényállás lényege a következő.
Az ügy I. r. vádlottja 1986 októberétől 1988. év februárjában történt letartóztatásba helyezéséig a kisszövetkezet elnöke volt. A kisszövetkezet fő tevékenysége az egyes települések gázellátásához szükséges vezetékrendszer kiépítése és üzembe helyezése volt. Az I. r. vádlott 1987. április 30. napján szerződést kötött a K.-i Nagyközségi Tanáccsal, ennek értelmében a kisszövetkezet készítette el a gázellátással kapcsolatos terveket, vállalkozott az elkészített tervek szerinti kivitelezés tervezői művezetésére, kitűzésre és lebonyolításra, egészen az átadásig és a kivitelezői számlák tételes ellenőrzéséig. Ezt a tevékenységet három ütemre osztották, és a tanács összesen 160 000 forintot utalt át a kisszövetkezetnek.
A XXV. r. vádlott az egyik állami vállalat alkalmazásában állt, és mivel ő is K. nagyközségben dolgozott, a nagyközségi tanács megbízta őt a kisszövetkezet tervezési és kivitelezési munkálatainak az ellenőrzésével. Ezt tudva az I. r. vádlott kapcsolatba lépett a XXV. r. vádlottal, és annak érdekében, hogy a XXV. r. vádlott "jóindulatát" elnyerje, vagyis a munkavégzés folyamán kifogást ne emeljen, az I. r. vádlott 1987. év folyamán összesen 200 000 forintot juttatott a XXV. r. vádlottnak.
A XXV. r. vádlott esetében a felmentésre irányuló fellebbezések alaposak.
A vádlott védője vitatta a tényállás helyességét is. A fellebbezési tárgyaláson kifejtett álláspontja szerint a bírói gyakorlat alapján a vádlott-társak terhelő vallomása csupán az egyéb bizonyítékok megléte esetén alkalmas a tényállás megállapítására, a jelen esetben pedig a XXV. r. vádlott (és az I. r. vádlott is) tagadta a cselekmény elkövetését. Ezzel kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adott esetben a terhelő vallomást tevő három vádlott csupán pertechnikai értelemben "vádlott-társai" a XXV. r. vádlottnak annyiban, hogy egy eljárásban vonták őket felelősségre, de szó sincs közös elkövetésről, a terhelő vallomást tevő vádlottak büntetőjogi felelősségének csökkentésére nem alkalmas a terhelő vallomásuk, mivel őket egészen más bűncselekmények miatt vonták felelősségre. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ezeknek a személyeknek a terhelő vallomását elfogadva - mérlegeléssel - megállapította, hogy a XXV. r. vádlott elkövette az elsőfokú ítélet tényállásában írt cselekményt. A mérlegeléssel megállapított, megalapozott tényállás irányadó a másodfokú eljárásban. Az ítélet tehát ebben a részében is megalapozott.
A bűnösségre levont következtetés azonban téves, és e körben helytálló a legfőbb ügyészi és védői álláspont. A büntetőeljárás adataiból kitűnően a XXV. r. vádlott megbízás alapján tevékenykedett, és nem munkaviszony keretében, nem volt tehát "dolgozója" a K.-i Nagyközségi Tanácsnak. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával ellentétben nem minden munkavégzésre irányuló jogviszony egyben munkaviszony is. A Btk. -nak az 1988. január 1. előtti (tehát az elkövetéskor hatályban volt) szövege szerint csupán az állami szerv, szövetkezet vagy egyesület dolgozója követhette el a Btk. 252. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményt, csupán a Btk. -nak az 1987. évi III. törvénnyel történő módosítása bővítette ki ezt a kört a "gazdálkodó szervezettel" és a szövetkezetet "társadalmi szervezet" kifejezéssel váltotta fel. A XXV. r. vádlott tehát - cselekménye 1987-ben történő elkövetésekor - nem lehetett a passzív vesztegetés alanya. Azt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem volt hivatalos személy (a vád ugyanis a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vesztegetés volt), de a helyes jogi megítélés szerint nemcsak hivatalos személy nem volt, de a tanács dolgozója sem.
Minthogy tehát a XXV. r. vádlott által megvalósított cselekmény nem volt bűncselekmény, a Legfelsőbb Bíróság a XXV. r. vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja első fordulata alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette az ellene emelt vád alól, megváltoztatva ezzel az elsőfokú bíróságnak a XXV. r. vádlottra vonatkozó rendelkezését.
A felmentő rendelkezésre tekintettel meg kellett azokat a rendelkezéseket is változtatni, amelyek a bűnösség kimondásának folyományai voltak; a Legfelsőbb Bíróság ezért mellőzte a vagyoni előny megfizetésére kötelezést, a vádlott vagyonára elrendelt zár alá vételt feloldotta, és úgy rendelkezett, hogy a XXV. r. vádlott vonatkozásában felmerült bűnügyi költség az államot terheli. (Legf. Bír. Bf. I. 311/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás